Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-28

2Ö6 28. országos ülés november 16. 1875. ország jövő javára; de mindez nem fog használni semmit: ha a hadügyi költségek tetemesen le nem szállíttatnak. (Élénk helyeslés.) És nem fog használni nem csak Magyarországnak; mert ne tessék hinni, bogy ez csak Magyarország kérdése; nem fog használni Ausztriának sem, mely épen oly krízisben van; ámbár jobban bírhatja, mert fejlettebbek productionalis viszonyai; de épen olyan, sok tekintetben még élesebb krízisben van : mint Magyarország; sem mi, sem ő, boldogulni nem fogunk addig: a meddig a hadügyi költségek tetemesen le nem szállíttatnak. (Helyeslés.) Mi most t. ház! már itt nem decretálhatjuk, hogy leszállítsuk. És ha nekem, a mint jogosan teheti valaki a kérdést, akár ellenzéki ember, akár nem ellenzéki, azt mondja valaki: ön is a delegatióban volt, hát miért szavazta meg a költséget? Igenis ott voltam, és megszavaztam és bárki lett volna ott, kivéve az ellenzékből, a kik nem jöttek el (Derültség) és én azt hiszem, hogy ha eljöttek volna: megszavazták volna; de kivéve az ellenzékből, nem szavazták volna meg; —• mindenesetre megszavazták volna azért, mert mi kormányunkat ezen házban akarjuk megbuktatni: ha megbuktatni való; de nem a delegátióban: mert a delegátió csak bizottsága ezen háznak, mi nem 40 emberrel és nem a főrendekkel együtt akarjuk megbuktatni a ministeriumot; hanem, hogy ha rosszat tett: ezen házban, itt kell felelősségre vonni, (Helyeslés a középen) Már pedig, t. ház! nem a delegátióban, itt történt ezen hájban, igen loyalisan és férfiasan a pénzügy minister részéről collegái nevében is azon nyilatkozat, hogy elvállalja a felelősséget azon költségvetéseért, mely a hadügyekre vonatkozik. Ilyen nyilatkozat után, mely olyan kérdésekre vonatkozik: valóságos 'kabinet-kérdés és akkor elváratik bárkitől is, nem is mondom pártembertől, de magyar parlamentálís embertől, hogy egy oly bizottságban megbuktatni, felelőssé tenni a kormányt ne segítse, mert a kormányt megbuktatni nem itt, hanem ott: erre, én részemről, soha sem vállalkoznám. Igaz, t. ház! hogy ezen vallomás által, a tényeknek ily előállitása által, én a delegatió intézményének egy gyengéjére mutatok; de én soha sem is voltam szerelmes bele. Mondhatom az osztrákok sem voltak. És t. ház, épen ezen kérdésre vagyok bátor figyelmeztetni a kormányt, nem akarom untatni a t. házat, pedig elhoztam magammal azon volt jobboldali lapokat, a melyek mióta elenzékekké lettek: rendkivüli sok dolgot fedeztek föl; többi közt felhozták azt is, hogy a delegátiók intézménye nagyon haszontalan intézmény. Itt van a fiókomban a „Kelet népe", a „Pester Lloyd" és a „Pesti Napló" (Derültség.) Soha mi igy nem irtunk a delegatió ellen, mint ezek. Tehát ajánlom a kormány figyelmébe e dolgot és ajánlom azt, hogy az osztrák-politikusok nem jelentéktelen egyéniségei, midőn figyelmükbe ajánltatott, hogy ne hagyják az utolsó kérdésben közös szavazásra menni a dolgot, mert az igen kellemetlen a delegatió intézményére nézve, azt felelték: „Wir kümmern uns nicht um die Institutionen der Delegationen*. Mi nem törődünk vele; ők sem. (Helyeslés a szélső balon.) Ez mind igaz; de hiába, nem törődünk vele mi és nem törődnek Ők: ezt megváltoztatni máról-holnapra nem lehet ; hanem lehet, figyelmeztetni a * kormányzó úgynevezett döntő köröket, mind a hadügyi költségek, rendkívüli és elviselhetetlen voltára, mind ezen delegátiónális intézmény czélszerütlenségfére és már-már tűrhetetlenné válására. Figyelmeztetni lehet a kormányt, hogy jó előre gondoskodjék: miként lehet leszállítani a hadügyi költségeket, és miként lehet a monarchia két államának egyesülését fentartva, a közösen érdeklő dolgokra, az úgynevezett közösügyekre nézve ugy intézkedni, hogy ezen mostani delegatió intézménye valami helyesebb által pótolta ssék. Mert nem akarunk vacuumban maradni, mert a birodalom másik felével jó barátságban akarunk élni és mindig lesznek közösügyeink vele. Tehát jöjjön olyan intézmény a mostani helyébe, mely a lelkiismeretes embereket ne hozza azon állapotba, hogy lehetetlen nem szavazniok meg: a mi eléjök terjesztetik; mert nem akarják kormányukat ott buktatni meg, mivelhogy e jog a parlamentet illeti. Mindezekről előre kell gondoskodni, nehogy catastrofa érjen bennünket, sem a hadügyi költségek, sem a delegátiók miatt. Mert meg fog különben történni, hogy az osztrákok közül sokan, a magyarok közül is sokan nem hagyják magukat capacitáltatni^hanem szavaznak együtt a többiek ellenében. Én ezen két kérdésre nézve a felmerültek folytán nyilatkozván, egész rövidséggel kívánom ismételni, hogy a pénzügyi bizottság jelentését a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a középen.) Csatár Zsigmond: T. képviselő ház! Felemelt fővel és meg nem tört lélekkel fogok beszélni ma épen ugy, mint beszéltem akkor, mikor a szabadelvű pártnak egyik tekintélyes közlönye a „Hon" becsületemet pelengérre állította akkor, midőn interpellátiót nyújtottam be az Örkényi ágyulőtér megvásárlása kérdésében. Ezt előre bocsátva kijelentem azt, hogy én a jelen költségvetést még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadhatom el. Nem fogadhatom pedig el azon okból, mert ezen költségvetés nem ment el mindenben a megtakarítás azon határáig, melyet a legfelsőbb trónbeszédben is kifejezett a kormány; mert ha elment volna a megtakarítás végső határáig: megvagyok győződve és