Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-28

•28. országos ülés Ismétlem, engedjék meg hinnem, hogy ez csak ellenzéki álláspontjuk védelmére felvett állitás. illetőleg nem állítás; hanem kedély hangulat. Ugy beszélnek mindenesetre, mintha nekünk sok választásunk volna ezen vagy azon, ilyen vagy amolyan gyógyszer közt. Nekünk nincs választásunk; előttünk nincs embarras de richesse. Nekünk minden módszert egyesítenünk kell, ha boldogulni akarunk, és mert minden módszert egyesítenünk kell: a kérdés legfölebb csak az, hogy azon módszerek micsoda sorrendben jöjjenek. Nekünk egyesíteni kell az adófelemelést a kölcsönnel és a niagtakaritással. A' kérdés csak az, hogy milyen sorban, — és épen itt, mert hivatkozás történt, a múlt országgyűlés alatt tett ministeri nyilatkozatra, — a múlt cabinet utolsó napjaiban meg volt mondva és a jelenlegi cabinet első napjaiban, midőn még Wenckheim br. volt a kormányelnöke, ki volt jelentve, hogy meg kell próbálni: mennyit lehet megtakarítani és hogy ha a megtakarításoknak mennyisége ki lesz mutatva és ezáltal egyszersmind bizonyossá válik az is, hogy a megtakarítások utján csupán a deficit el nem enyésztethető: akkor kell folyamodni szükségből, kénytelenségből a másik eszközhöz, kell folyamodni az adóemeléshez, a melyet szerintem bár ki is helytelenül nevez áldozatkészségnek. Nem áldozatkészség az t. ház, hanem egy szomorú kötelesség. (Helyeslés a középen.) Áldozatkészség az, a minek meghozatala tökéletesen tőlem függ és hogy ha utoljára nem is teszem : valami nagy következménye nincs De a miről itt szó van, az a saját érdeknek, az ország önérdekének kérdése, nem pedig áldozatkészség; mert ha saját fölsegélésére, saját bajainak eloszlatására nem akarja vagy nem akarná fizetni, amit képes fizetni: akkor bizonyosan nem az áldozatkészséget mulasztja el, hanem saját magát fogja megölni. (Helyeslés a középen.) A harmadik az adóképesség fejlesztése. Ennek fejlesztésére a vasutakon kivül, melyek fölemlittettek előttünk, egy tételt emiitett fel Simonyi Ernő barátom az adóképesség fejlesztésére vonatkozólag. Mindeddig két fő dolgot hallottunk és ezek nem alaptalanok: ez a vámügy és a bankügy. Én is azt tartom t. képviselőház, hogy a ministeriumnak létele, a ministeriumnak nem is távoli jövője attól függ, hogy ezen két kérdést miként oldja meg. (Helyeslés.) Ha a vámszerződés és a nemzeti önállóan magyar jegybank kérdését helyesen, az ország érdekében oldja meg: ezt a ministeriumot nem fogja megdönteni semmiféle hatalom nagyon hosszú ideig. Ha azonban ezen két kérdést helytelenül oldja meg és elej tené valamiképen: nincsen olyan hatalom, mely ezt a ministeriumot a hatalom polczán megtartsa, (Helyeslyés a középen.) november J«. 1S75. 295 De azért, mert ily fontosnak tartom az országra nézve ezen két kérdést, ebből az következik, hogy a míg ezen két kérdés megoldva és helyesen megoldva nem lesz: addig mi minden egyéb más módot elmellőzünk, a mi bajainkon segíthet és a mely bajokon, ha nem segítünk, még nagyobb bajok fognak származni. Már pedig i. képviselő ház! sem a vám szerződés revisiójából, sem a nemzeti jegybank fölállitásából, amint a t. képviselő urak az ellenzék részéről is (bevallották és elismerték, nem lehet várni rögtön az első évben oly hasznot, mely a defieitdet eloszlathassa; nekünk pedig sem a proximus égő Ucalegonnal, hanem azon égő Ucalegonnal van bajunk, melynek lángjait mindenfelől érezzük, ezen deficit eltüntetéséről lévén szó. És mert nekünk nincs módunk válogatni, nincs módunk választani ilyen vagy olyan orvosszert; hanem együtt mindenféle módott kell használnunk, hogy előbb a bajból kimenekülhessünk: én részemről a költségvetést, ugy a mint azt a pénzügyi bizottság jelentésében találom: a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Egyetlen egy dolog van, a miről még én részemről nyilatkozni óhajtok. (Halljuk!) Előttem szólott t. képviselő társain Somssich Pál igen ékes kifejezést adott egy átalános érzetnek és tegnap a jobboldali ellenzék egy jeles férfia Ürményi Miksa képviselő ur ugyanazon érzelemnek adott kifejezést némileg más szempontból. Legyen szabad részemről azokat, a kik a múlt országgyűlések tagjai voltak emlékeztetni, és méltóztassanak szerénytelenségnek nem venni azon utalásomat, hogy én azon kérdésben már 3 vagy 4 évvel ez előtt részletesebben nvilatkoztam. En kimondottam egy budget vita alkalmával, és azt én soha megtagadni nem fogom, mert lelkiismeretem ellen tenni nem fogok, én kimondottam azt és ajánlottam a kormány figyelmébe akkor, hogy az ország, Magyarország két hadsereget nem tűr; de figyelmébe ajánlottam azt is, gondolják meg az illető körökben, hogyha Magyarországra oly nehéz napok jönnek, a mikor félre kell tenni minden szeretetet, minden másféle érzelmet egy vagy más dolog iránt; mert a res angusta domi rá fog szorítani ós hogyha akkor nekünk a honvédséget elkeli törülnünk: az oly gyásznapja lenne nemcsak Magyarországnak, hanem az egész monarchiának, a melynek következésére én gondolni sem akarok. (Helyeslés.) Mert ezt kimondtam ezen házban mint ellenzéki ember, és mindig ki fogom mondani bármely párthoz taztozzam is ; én a legnagyobb örömmel járulok részemről azon érzelemhez, a melynek t. képviselő társam Somssich Pál adott kifejezést; mi megfeszíthetjük minden erőnket, hozhatunk, mint már mondják, mindenféle áldozatot, el dobhatunk magunktól sok olyat, a mit nagyra becsülünk, a mitől sokat várunk ezen