Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-28

290 28. országos ttlés november 16. 1875. mondjuk, hogy ezen költségvetés nagyban és egészben, a mi jövő pénzügyi helyzetünknek körvonalozása: szerintem alig lehet, A pénztígyminister előirányzata szerint egy 8 millióra terjedő hiány mutatkozik a legközelebbi év szükségletében, és ezen hiány fedezése indokából egy 8 millióra terjedő adóemelést hoz javaslatba. A pénzügyi bizottság javaslata szerint sokkal nagyobb hiány az, a melynek eléje nézünk. A mi apreciationk szerint e hiány még a pénzügyi bizottság által előre látottat is meghaladja. Azon indokolás, melyet egy 8 milliónyi adófelemelés a pénzügyi minister ur előadásában talál: a pénzügyi bizottság előterjesztésében nincs meg. Az még inkább elveszti alapjáát, akkor ha megfontoljuk, hogy a hiány nem 8 millióval, hanem ennél sokkal nagyobb összeggel lenne csak pótolható. A ministerelnök ur méltóztatott felemlíteni, hogy költségvetést törvényekre és tényekre kell fektetni, nem pedig tervekre és elméletekre, és ebben tökéletesen igaza van. De a jelenlegi költségvetés nagy részben nem tényekre, hanem, apreciadókra és tervekre van fektetve, Azon 8 milliónyi fedezet, melyet az adóemelés utján akarunk elérni: nem egy létező, hanem csak egy még nem is tárgyalt, még csak meghozandó törvény alapján lesz behozható. Azon fedezetek, melyek e költségvetésbe beállitattak, nem az 1874-iki tényleges zárszámadás szerinti kimutatások, nem a f. év pénztári eredményei alapján, hanem az 1875-iki előirányzat és ideális apreciátiók alapján állitattak fel. Igenis, én azt mondhatom, hogy a pénzügyi ministernek úgyszólván személyes hitelére épitjűk a költségvetés nagy részét. A pénzügyminister biztosítja a pénzügyi bizottságot, hogy a költségvetésben felmerülő hiányt a pénztári készletekből fedezni képes leend. Én a pénzügy minister urnák jóhiszeműségét és avatottságát kétségbe vonni nem akarom. Azt méltóztatnak mondani, hogy ne gyanúsítsunk, ne vessünk oda oly állításokat, melyek a köznyugalom és bizalom háboritására alkalmasak. Egyesüljünk és egyetértésünk által erősitsük a kormányt. Ámde parlamenti tárgyalás, parlamenti kormány, az igazság leplezetlen felderítése nélkül szerintem nem érvényesülhet, czéltalan és nem életképes. Ha én azt látom, hogy azon ministerek, kik voltak, midőn az ő volt állásuk megtámadtatik, midőn elveik mellőztetnek és uj elveken állíttatik fel a kormány : ismét ezen uj elvek mellett állanak, ezeket védik, mint, saját magukéit; midőn ellenök intézett megtámadásoknak ellen nem mondanak (ITelyeslés a szélső balon) és ezen áldozatok azért hozatnak, hogy mindnyájan színleg egy pártban egyetértsünk: akkor nem tudom, hogyan fog a parlamenti kormány, hogyan fognak a parlamenti pártok a nézetek és meggyőződések különböző terén képződhetni. (Helyeslés a szélső jobbon és a szélső balon.) Visszatérek beszédem.előbbi fonalára. A tényeket elhallgatni nem lehet. Azok nem gyanúsítások, nem rágalmak, nem a köznyugalom felháboritására irányzott insinuátiók; tények azok és apreciátiók, melyeket nyugodt lelkiismerettel tárhatunk fel. Mondám, hogy a költségvetés nagy része a pénztígyminister személyes hitelén alapszik; az ő szava hitelére vette fel a pénzügyi bizottság a kölcsön másodikát a hiány fedezésének alapjául. Azt ezen alapon tartja elégségesnek az egyensúly fentartására és a mely a mi oldalunkról feltüntettetett adatok szerint (azaz számadás szerint) mintegy 43 és fél millió írtban megállapítható. Ezen összegek az 1875-iki gyakorlatok által nagyobbrészt ki fognak merittetní, ugy hogy ebből az 1876 diki gyakorlatokra 12 millió és néhány 100,000 frtnál nem fog több fenmaradni. A pénzügyminister ur exposéjában, melyet september 20-dika táján mondott el, monda, jelenleg nyolez millióval több a jövedelmünk, mint az 1874-diki gyakorlat szerint ezen időtájban volt. A tárgyalások megújítását követő naj^on közzé tétettek a pénzkezelés eredményéről a szokásos kimutatások. Ezek szerint kitűnt, hogy akkor, midőn a pénzügyminister egy nyolez millióval nagyobb bevételt jelez: akkor csak öt millió és néhány százezer forinttal több folyt be, mint ez időben 1874-ben, tehát három millióval kevesebb, mint a mennyit a pénzügyminister jelzett. Én óhajtanám, hogy a pénzügyminister ur appreciatiói, a melyek egy messzebb jövőre kiterjednek, alaposabbak legyenek azoknál, melyekkel a jelen állapotot jelzé. Én nem hiszem, hogy ezen három millió hiány még ezen évben a letelendő 2 — 3 hónap alatt befolyjon, kivált ha ezen három hónap alatt azon .többletet kell eredményeznie, mely szükséges arra, hogy az 1875-diki évet ugy tudjuk bevégezni, mint azt a pénzügyminister ur előre látja. Azt méltóztatnak mondani, Magyarországban az egyenes-adók és indirect-adók közti arány az alkotmányos gyakorlat alatt inkább kiegyenlittetett, hogysem az egyenes-adókat túlságosan növeltük volna. Az ilyforma állítás, ha csupán csak elméleti természetű: nagy nyomatékkal nem bir. De épen mivel az egyenes-adóknak emelése a költségvetésnek sarkalatos pontja; mivel épen azon appreciatiók: vajon az adókat czélszerüen és okszerűen nevelni lehet-e vagy nem ? főfontosságu kérdés; azért ezdn állításokra kissé reflectálni kénytelen vagyok. Az egyenes-adók 1868-ban §8.261,000 frtot tettek a zárszámadás szerint, 1876-ra 79.467,000 írttal vannak előirányozva. A fogyasztási adók 1868-ban 13.500,000 frt, 1876-ban 13.400,000 frt