Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-28

28. országos ülés november 16. 1875. 291 egyik téren, midőn egy 50°!o-os emelkedést lelek fel a direct-adókban, a másik téren csaknem ugyanazon számokkal találkozom. Hogy itt egy helyes aránynak helyreállítását lehetne keresni : az előttem megfoghatatlan. Azt méltóztatnak mondani, hogy e zárszámadások szerint az indirect-adók növekednek; én pedig azt constatálom, hogy a zárszámadások szerint 1878. és 1874 közt az indirect-adók apadtak és épen azon időszaktól fogva, a midőn nincs zárszámadás, hanem, a midőn ismét a fictió téren haladunk: ujabban ismét emelkedés áll elő. Azonban épen a képzelet országában támpontokat találni, felette nehéz. A tények valódi appreciatiójának országában az alapot biztosabban feltaláljuk. Méltóztassanak megengedni, Magyarország és a birodalmi tanácsban képviselt országok ugyanazon vámterületet képezik. Mi körülbelül ugyanazon viszonyok közt élünk ; és mégis mikép becsüli az osztrák pénzügyminister, a. kit }:>edig a tapasztalatlanság és felületesség vádjával terhelni vajmi nehéz volna: mikép becsüli a helyzetet? 1876-ra indirect-adókban 78 millió 700 ezer frtot irányzott elő, midőn 1875-re 87 millió 500 ezer frtot irányzott elő. Ez körülbelől ugyan az. Az indirectadókban azonban 60 millió írtról leszállott 59 millióra, ugyanakkor, a mikor mi mind a direct, mind az indirect-adók terén haladást akarunk constatálni. Az osztrák előirányzat azonban nyomban az 1873-iki zárszámadások alapján áll; mig a mi előirányzatunk, nem az 1873. és 1875-iki zárszámadásokon, hanem a mindezeket túlhaladó appreciatiókon épül. Ugyanezt fogják tanúsítani a continensnek egyéb előirányzatai is. Ugyanezt mutatja IFrancziaországnak pénzügyi előirányzata 1876-ra; ugyanez alapon fog állani a Német birodalom előirányzata. Es miért? Ez igen természetes, mert a crizis nem egy magyar, egy helybeli tünemény: ez a viszonyoknak, a nemzetgazdászati életnek Európa szerte létező nagy szabású viszonylatai következménye, a mely ellen akaratunkkal és gyarló eszközeinkkel küzdeni vajmi nehéz. Azon nagyszerű változás, a melyet a vasúti rendszer, a melyet a hajózási közlekedésnek és a melyet a kereskedelemnek ujabb nagy mérvű fejlődése vont maga után : magára Európára nehezedik; a tengeren túli-kereskedésnek tömeges termelésével. Magyarországra a világ piaczon versenyző világ productumai nehezednek, ugyaz orosz birodalom fejlődő termelése és kivitele is. Mi többé azon esélyekre, a melyek reánk nézve némely években vajmi szerencsések, örvendetesek voltak és a melyekben mi az európai szükséglet fedezésére nyers termékeinkkel ugy szólván elsők állottunk a piaczon: jelenleg vajmi nehezen számithatunk. És épen minthogy ezen crisis nem magyar, minthogy azon crisis európai crisis: azért a magyar pénzügyministernek, midőn Magyarországban még ezen kívül rósz termés és ínséges viszonyok vannak: előirányzatában magasabb tételeket felvenni, mint a minőkre egyebütt jogosítva tartják magokat, nem lehet; ha csak a vérmes remények terén való kalandozás vádját nem akarja magára vonni. « Nem zárjuk ki azonban mi álláspontunkból az adóemelésnek lehetségét és szükségét azon esetben: ha az financialiter indokolt, ha azt helyes politikával támogatni, ha annak gyakorlati eredményét előre látni lehet. A pénzügyminister ur exposéja még közelebb áll ilyszerü felfogáshoz, legalább az abstractiok terén ; mert azt mondja; 8 millió hiány van, én azt egészen birom fedezni, én 8 millióval emelem az adót, és segítettem a bajon. Az ő apreciatioja szerint marad még egy más, több milliónyi hiány az egyensúlyban, mely azonban nem maradandó, mely a közösügyi kiadások, ágyubeszerzések költségeit teszik, mely az ő kölesönére szükséges 2 millió, melyet a catasteri 2 millióból combinálhatni. Ezek mind oly költségek, melyeket csakugyan maradandóknak jelezni nem lehet, és ha igy állana a helyzet: ugy az elhalározott erőfeszítést, az adónak rövid időre való emelését némileg indokoltnak lehetne mondani. De hogy ha azt látom, a pénzügyi bizottság jelentéséből, hogy 8 millióval emeltetik az adó, s azért mégis egy más 8 millió deficit áll előttünk, mely több lesz bizonyosan 12 milliónál, a mely nem csak a jelen esetben, hanem a legközelebbi években is föl fog' merülni, és minden évben kölcsön utján lesz csak fedezhető: akkor az adóemelés által az egyensúly helyre nem állíttatik, akkor a helyzet nem olyan, hogy adóemelés által orvosolható lenne; akkor más utón kell annak orvoslását keresnünk; mert ezen már el nem érhető. Körülbelül 60 millió forint az, a mit 1875ben és 1876-ban kézpénzben költünk el, és ezen helyzettel szemben azt akarjuk elhitetni magunkkal, hogy a pénzügyi egyensúly 8 millió adóemeléssel helyreállítható. Ám de kérdem : vajon hogyan áll azon pénzügyi politikának magából a helyzetből való indokoltsága. Es itt nem tekinthetem egyedül a magyar pénzügy: politikát; hanem összeköttetésben kell tekintenem azon politikával, mely általán Magyarországban a birodalmi tanácsban képviselt országokra való tekintettel is nemzetgazdászati fejlődésünk exigentiai szerint követendő. Igen is a pénzügyi kérdésnek egy nagy része nem itt fekszik ; hanem fekszik azon alkudozásokban, melyek jelenleg Bécsben folytattatnak. A mi pénzügyi és adópolitikánknak apreeiatiója nagy részben azon kiindulási ponttól függ, a mely ezen alkudozásokban el fogadtatik. 37*