Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-27

280 27. országos ülés november 15. 1857. ügyi bizottsága múlt évben kifejezett azon aka­ratainak, mely szerint kívánatos volna, hogy a közös hadsereg költségeinek leszállításához, már komolyan tegye meg a kormány az initiátivát. Ugye bár a múlt évben — ugy tartom — sep­tember havában egy éles megtámadást intézettt Tisza Kálmán igen t. akkori képviselőtársunk Bittó akkori ministerelnök ellen és feleletre vonta őt és kérdezte tőle: mily álláspontot foglalt el ő, mint Magyarország ministerelnöke szemben a delegatióval, hogy azon mostoha év, rósz termés és pénzválságok daczára 2 milliót szavazott meg a delegatió a közös hadsereg kiadásaira. És mi­dőn Bittó István akkori ministerelnök ur azt felelte, hogy neki kezei kötve vannak, hogy e tekintetben semmit sem képes tenni: akkor a mostani t. ministerelnök ur Tisza Kálmán. Bittó­nak nem csak államférfim képességét, hanem azt is kétségbe vonta, hogy ily felelet nem csak ministerelnökhöz, de átalában férfiúhoz illő volna. Most én azt kérdem Tisza Kálmán minis­terelnök úrtól: minő állást foglalt el a delega­tióval szemben, ezen 3 millió és 500 ezer írt. megszavazása alkalmával ? {Mozgás) sokkol job­ban ismerem a t. ministerelnök urat, mintsem csak távolról is azon gyanút szellőztetném, hogy .feleljen azért más, én nem voltam ministerelnök, azért Wenckheim Béla a felelős; (Tisza Kálmán közbeszól; Nemi) de a dolog lényege, habár desavouálja is a ministerelnök, oda megy ki. Azért engedje meg, hogy én e tekintetben Wenckheim Béla akkori és Tisza Kálmán jelenlegi minister­elnök urak közt a viszonyokat tisztázzam; [Hall­juk!) mert külömben azon parlamentalis alapelv szerint, hogy a ministerek felelősök és a képvi­selőnek joga van őket felelősségre vonni, én fe­lelősségre vontam és vád alá helyezését indít­ványoztam volna Wenkheim Béla bárónak. (Fel­Máltások középen: Tessék.) A február 3-iki programm elmondása után itt pactum tacite conventummá vált azon eszme, hogy Magyarország kormányelnöke Tisza Kál­mán. Igen, de a bécsi körökben még akkor ezen eszme nem érett tökéletességre : mert a kriticussá válható viszonyok ós a bizonjrtalan esélyek gyep­lőjét nem akarták Tisza kezeire bizni addig: mig önmaga és eddig vallott politikai múltja közt a hidakat fel nem égeti és azért vállalko­zott a régi jó táblabíró ur, az általam mélyen tisztelt Wenkheim Béla br. [Derültség) a minister elnökségre, a kormány átvételére; és ha ő a 3 millió 500 ezer frtot megszavazni engedte; mit tett egyebet? mint tovább gombolyitotta le következetességgel eddig vallott elvei alapján egész politikai életének analógiáját. És ,én meg­vallom, ezért tisztelem és becsülöm őt. És a mi­nisterelnök ur, aki akkor is mozgató ereje, szel­lemi rugója volt a ministeriumnak: mit tett ezzel szemben? a felelettől mindketten megva­gyunk kímélve; mert hiszen a budgetben, mint e cabinet feje beterjesztette Széll Kálmán által a 3.500,000 frtot, és azért tehát egyedül Tisza Kálmán ministerelnök ur felelős én előttem. Engedje meg azonban, hogy még felemlitsem neki, miszerint kétszeresen felelős azon 2 millió­ért, melyet tavaly szemére vetett Bittó minister­elnök urnák, és melynek megszavazása most már nem is jött kérdés alá, oly természetszerű­leg íratott az be a kötelezett fizetési rovatokba, és így 5,500,000 frt az, a mire én ez alkalom­mal a ministerelnök úrtól feleletet várok. A kettő közti különbség tehát csak az, hogy Wenckheim Béla eddigi pályájához hiven ambitióját, mi tud­tommal nem is igen van, népszerűségét, mely igen is van, koczkáztatta az ő elve szerint az osztrák-magyar monarchia érdekeért; mig a t. ministerelnök ur a mai napon ott áll, hogy az általa követett eddigi irányról itélve készül fel­áldozni ambitiojáért Magyarország jövőjét. (Nagy mozgás a középen.) Ugyan mondja meg nekem / a t. ministerelnök ur : mi az tehát, mit felmutat- f hat 8 havi kormányzata alatt, mi 8 évi politi­kájának csak távolról is megfelel ? és a mi azzal, a mi a nemzet, az ország ós a benne hivők nagy része által kilátásba helyeztetett: csak aproxima­tive is összhangzásba hozható ? Éppen most adott Simonyi Ernő barátom azokra éles czáfo­latot; nem szükséges azokba bocsátkoznom; ha­nem a mire itt egynémely nem helyeslés felzú­dult, azon állításomat fentartom. Nagy György: (közbeszól) tartsa a meddig tetszik. Németh Albert: Azt hiszem, méltóztassék csendben maradni. Vannak a ministeriumnak oly félhivatalos szellentyú'i, melyek majd ezt epével, méreggel és ellenem szórt mindenféle invecti­vákkal lefogják önteni, és az újságban ki fogják adni, és én azt holnap egész kényelemmel fogom a kávé mellett elolvasni. (Derültség.) S aztán meglehet, hogy dúdolgatni is fogom magamban Lessing egyik ódájából: „Wessen Brod ich esse, wessen Wein ich trinke, dessen Lied ich singé". ' (Mozgás a kozépten.) Én elhiszem, hogy nem valami kedves az eféle modorú előadás. (Mozgás a középen, felkiál­tások : a dologra.) Lehet, hogy nem kedves e modor. De hát én, bocsássanak meg Önök, t. képviselőtársaim, visszatértem attól a bizonyos simogató, attól a tyúkültető, attól a szelíd, min­den szót meglatoló modortól és követem azt a közmondást, hogy a milyen volt a mosdó, olyan a törülköző. Áttérve magára a költségvetésre, röviden kijelentem, hogy én azt már csak azért sem fogadhatom el a részletes tárgyalás alapjául, mert abban egyetlen egy önnálló eszme, egyet­len egy genialis gondolat, mely alkot, létesít,

Next

/
Oldalképek
Tartalom