Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-27

272 27. országos ülés november 15. 1875. mondja az országnak, hogy mindent elakar elkövetni egész odaadással arra nézve, hogy az ország kiadásai leszáílittassanak." Hogy ezt egész odaadással nézetem szerint nem tették: arról tanúskodik azon különvélemény, melyben ajánlatba hozatik sokkal több megtakarítás, mint a mennyit a kormány eddig tett. Másodszor azt mondja, „elakar követni mindent, hogy a létező törvény pontos és kéri élheti en szigorral való végrehajtásával az állambevételei fokoztassanak." Ez igen természetes prózai nyelven lefordítva nem jelenthet mást, mint az adóexecutiónak még szigorúbb űzését. És itt meg kell állapodnom, hogy megkérdezzem a t. pénzügyminister urat, — bár okom van hinni, hogy egészségi szempontból van távol, tehát, ha mint óhajtom eléggé egészséges lesz arra, hogy köztünk megjelenhessen, — szeretném tudni, mi inditotta arra,, hogy midőn minden jelentésében beösmeri, hogy a kivetett adók egész mennyisége befolyik", hogy még az adóhátralékból is törlesztés történt, hogy akkor mégis az év közepén, épen aratáskor, midőn azonban még a népnek nem volt módjában semmit is érvényesíteni a föld terméséből: akkor egy rendeletet bocsátott ki, melyben előre bocsátván, hogy a magyar nép fizetni nem akar, hogy rá kell kényszeritni a fizetésre, szigorúbb eljárást parancsol közegeinek az adóvégrehajtásoknál, sőt azoknak praemiumokat ígér, ha a parancsolt végrehajtásban szigorún fognak eljárni. Megvallom, nem értem azon kormányzati bölcsességet, mely igyekszik kicsinynek tüntetni fel azon népet, mely fölött kormányoz. Nem abban áll a kormányzati bölcsesség, hogy olyan népet kormányozzunk, milyent kis fácskákból magunknak kifaragni szeretnénk; hanem hogy azt kormányozzuk helyesen, mely fölé bennünket a gondviselés rendelkezése állított. Én nem látom, hogy a magyar nemzet hitele, vagy akár az ország tekintélye, vagy bármely magasztosabb czél eléressék az által: ha ország világnak azt mondja a minister, hogy a magyar nép lusta, nem akar fizetni. Ezzel sem az ország hitelét, sem tekintélyét nem emeli a minister ur, nem pedig különösen akkor, mikor maga a minister által felhozott tények ellenkezőt bizonyítanak; mikor kimutatja, hogy a 1874re kivetett adó egész mennyiségében bejött, és az adó hátralékokból is 300,000 fvt.; mikor kimutatja, hogy 18?5-ben még jobban jön be az adó, mint 1874-ben. Mi jogosította tehát arra, hogy a magyar népet legyalázva, szigorúbb eljárást követeljen és hogy még találjon pénzt arra, hogy a szigorún eljáróknak praemiumokat biztosítson. Erre nézve szeretnék felvilágosítást nyerni. Visszatérve a pénzügyminister ur martius 9-én mondott beszédére melyben azt mondja r „A kormány azt tartja becsületes, nyílt politikának, ha megmondja, hogy harmadik sorban pedig elakar követni mindent arra, hogy az adótételek emelése nélkül az erő arányosabb felosztása által a létező jövedelmi források czélszerübb és teljesebb kihasználása által fokoztassanak az állam jövedelmei." Tett-e valamit a kormány arra, hogy az adótételek emelése nélkül fokoztassanak az állam jövedelmek. Méltóztassanak ezt kimutatni a költségvetésben : ós én első leszek, ki elismerésemet kinyilatkoztatom. Nem látok én ebből semmit, csak az adótételek emelését látom. A kormány elsorolja nagy részét azon kérdéseknek, melyeknek hacsak egy részét is sikerül megoldania, higyje el, nagy hasznot tesz az országnak. Igaz, hogy elsorolta, de hogy megoldotta volna: azt én részemről nem látom. Es a kormány ezek után azt mondja, hogy „mindezekkel karöltve initiálni akarja a bankkérdés megoldását, a vám és kereskedelmi szerződés revisioját, a vasutak csoportosiását, az ország közgazdasági viszonyainak rendezését minden téren, és ha — ugy mond — ez sem financziális programra : ugyan kérdem a t. képviselő úrtól, hogy mi a programúi?" Uraim, a mi prögrammot illeti, ez már annyiszor volt itt felemlítve, hogy én azt mondanám a pénzügyminister urnák, cseréljünk helvét, és én megmondom. Hanem innen én a minister ur számára prögrammot csinálni nem fogok. (Derültség a baloldalon.) A mi az általam itt érintett kérdéseket illeti, ő azt mondja, hogy a kormány tudja, hogy az országnak szüksége van arra, hogy e kérdések megoldassanak s e szerint tudja a kormány, hogy e kérdések elintézéséhez haladéktalanul hozzá kell látni. No már uraim, önök kik szemrehányást csináltak a volt ministeriumnak, hogy nyolcz hónap alatt a bankkérdést meg nem oldotta: önök kilencz hónap alatt a bankkérdósben semmit sem tettek; mert azon titkolódzás, melyet önök részéről tapasztaltunk: nem a maximum és •A minimum elavulásától való tartózkodás, hanem csak palást volt arra, hogy nem tettek semmit. Nem tettek pedig semmit azért; mert a mint Helfy Ignácz t. barátom is megmondta múltkori beszédében, a bankkérdésben önöket az osztrák kormány oda terelte a valuta rendezésének kérdéséhez. A vám és kereskedelemi kérdésben pedig a tarifa rendezéshez. Odadobták önöknek az egyiket és a másikat, most azon dolgoznak, azon törik a fejőket, hogy ezekből bontakozzanak ki; de maga a kérdés megoldását nem mozdították elő. Azonban a vám és kereskedelmi szerződés kérdésére nézve meg vagyok elégedve ugy a mi-