Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-27
27. országos ülés m nisterelnök ur, mint a pénzügyminister ur abbeli nyilatkozatával, melyek szerint azt mondják, hogy a törvény rendeletei szerint jártak el eddig és ugy fognak eljárni ezután is. Elvárom tehát, hogy a mint az alkudozások megkezdésétől a 6 hónap eltelt: a vám és kereskedelmi szerződést felfogják mondani. Hogy a további alkuzodások mire fognak vezetni, azt meglátjuk. De azzal szemben, a mit a kormány akkor mondott: mit mond a pénzügyminister ur a mostani exposéj'ában ? A jövedelmeknek adófelemelés nélküli fokozása? Ez kulminál mostani beszédében, hogy 8 millió uj adófelemelést hoz javaslatba és egyelőre 1876-ra 2 millió forintot praeliminál kamat fejében egy rejtélyes destinatióju tartalék kölcsön felvételére. Ha azt akarja mondani, hogy ez programra, megengedem, hogy ez prograrom: adófelemlés és adósság ezinálás. De fájdalom ez nem kielégitő programm és részemről kénytelen vagyok kijelenteni, hogy azon programm, melyet a t. kormány elnökkel egyetemben én is ostromoltam a múlt esztendőben: sokkal kedvezőbb volt ennél; mert csak csekély adófelemeléssel és adósságcsinálás nélkül akai-ta rendezni az ország ügyeit. Hanem a mi azon kölcsönt illeti, azt mondja a minister ur : nem kell ez neki a deficit fedezésére. Ez fedezve van és nagyra játsza magát, hogy ő várhat, ő neki nincs szüksége reá, tökéletesen független; azt megvallom őszintén örömmel hallottam és hallom mindig, hogy ha pénzügyminister magát pénzemberektől egészen függetlennek tartja és érzi. Hanem méltóztassék megengedni, kölcsönről van szó. Az a külföldi pénzember, vagy belföldi — ha volna, — meg fogja-e tudni becsülni, hogy mire fordíttatott ez e kölcsön ? Mert ha valakinek 150 ezer millió kiadása és 150 ezer millió bevétele van, hogy azután arra a tartalék kölcsönre szüksége legyen : azt nem vagyok képes felfogni. Megengedem, ha így kezdi meg e gazdálkodást január 1-én üres pénztárral : akkor igen is szüksége van üzlet-tőkére, a melylyel tovább dolgozzék; de az első esztendő végén ezen üzlettőke visszafizettetik, és a mig a budget sulyegyenben van, addig ily tartalék tőkére nincs szükség. Mert hát fordítsuk meg a dolgot: ne kezdje az esztendőt az első hét hónappal, hanem az utolsó öt hónappal, mikor annyi a pénze, hogy nem tudja, mit csináljon vele; ezt a többletet tehát fordítsa a többi hét hónap szükségeire; ha e budget balancirozva van: ennek a többletnek fedeznie kell az év többi szükségleteit; ha nincs: akkor ez nem tartalék kölcsön, hanem kölcsön a deficit fedezésére. A pénzügyminister ur, a ki elismeri, hogy ezen általa felsorolt kérdések rendezése oly sürgős és elkerülhetetlen: azt mondja, hogy most komoly és tüzetes tárgyalás allatt van a valuta helyreállításának kérdése. Tehát maga a bankKÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. I. oveinlber 1&. 1875. 273 kérdés tárgyalás alatt áll s ezen ministeriumnak elha.tározott szándéka ezen az ország anyagi fejlődésére, hitel-viszonyaira, termelésére és iparára, egész közgazdasági életére oly nagy fontossággal biró kérdést oly irányban mielőbb megoldásra vezetni, hogy az ország érdekei az által minden irányban teljes kielégítést találjanak. Az iránynyal tökéletesen meg vagyok elégedve ; hanem azon igéret, hogy azt haladék nélkül mindjárt tenni fogja, 8 hónap előtt adatott meg : és a kérdést ma is ott találjuk, a hol 8 hónappal ez előtt volt. Arról tehát, hogy e tekintetben valami történt volna, nem vagyok meggyőzve. Továbbá ezt mondja „A vám-szerződós revíziójáról, azok után, melyeket t. barátom Tisza Kálmán mondott, nem sok mondandóm van. A törvény értelmében történt s a mi részünkről történt meg az initiativa a szerződés revisiójára s a törvény értelmében és annak alapján fogunk tovább is eljárni. A mi szokásunk ezt igy hozza magáyal." Én nem nagy okát látom a dicsekvésnek, hogy ha kormány azzal dicsekszik, hogy a törvényeket megtartja. Alkotmányos kormánynál szerényebb, olcsóbb okot a dicséretre, megvallom, nem tudok képzelni; „és ennek folytán megtesszük kötelességünket legjobb belátásunk, s az ország valóságos érdeke szerint l u Ha a ministerek csalhatatlanok volnának : megnyugodnám abban, mert én egyiknek sem gyanúsítom intentioit. De nem tartom elégségesnek azt, hogy a ministerium saját belátása szerint cselekedjék oly nagy fontosságú kérdésben, mint a milyen a vám- s kereskedelmi szerződés, a mely az ország jövendőjének, anyagi jólétének s magának az állam létének a sorsa fölött fog dönteni. Óhajtottam volna, hogy nem csak legjobb belátásuk szerint járjanak el; hanem hogy bocsássák ezt egyszersmind a nagy közönség belátására és Ítéletére: vajon azon irány, melyet e tekintetben követnek, — mondom nem a minimum és maximum kérdése, — hanem az irány, az alapeszme, a kiindulási pont: vajon átalában a nemzetnek helyeslésével találkozik-e vagy sem? Nem tudom ugyan ; de igen természetesnek találnám, hogy azok, kik e kérdésnek fontosságát érezték, azt fel is emiitették; de én hivatkozom a t. házra, hogy azon egyetlen egy vita alkalmával, mely itt folyt, t. i. a válaszfelirati vitában e kérdés felhozatott és egyik másik szónok kijelentette abbeli nézetét, hogy mikép kívánja e kérdést megoldani; de valami oly különös nyomást, hogy a kormány a részletekkel álljon elő és mondja meg a dolgok állását, nem gyakorolt senki és már akkor mondja a pénzügyminister ur: „De higyék el azok, kik bennünket kényszeríteni akarnak idő előtt nyilatkozatokra: hogy nem fogunk felelni; mert csak akkor fo35
