Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-27

.268 S7. országos ülés i*T«al>«? la. 1S75. pókban elhalt Horn Ede képviselő' és államtitkár ur oly tisztán és részletesen kifejtett? Én azt hittem, hogy a mostani t. kormány ezen nézeteket tökéletesen elfogadta; mert alig néhány nappal azután, hogy Horn ezen elveket itt fejtegette : épen azon tárczákoz nevezték ki államtitkárnak, mely tárczának feladata ezen kérdésben az alkudozásokat folytatni. Én óhajtottam volna tudni s azt hiszem nagy megelégedésére szolgált volna e t. ház többségének és mindenesetre megelégedésre szolgált volna e nemzetnek: megtudni a kormány ebbeli állását, Én szerettem volna tudni, hogyha a közös vámterület alapján oldatik meg e kérdés : mivel képzeli a kormány kárpótolhatni a magyar ipart és kereskedelmet, melyet kétségkívül fejlődésében megakaszt, felvirágzásában megakadályoz azon verseny, melyet az meg nem bír? Nem a minimumot tehát, hanem ezen kérdésekre való választ óhajtottam volna hallani a minister úrtól. A bankkérdésben valóban nem értem: mi az a minimum? Hiszen ha fel is volt említve a viták alkalmával, hogy a bankkérdés közvetlen megoldásából hasznot is lehetne szerezni az országnak, akár egy kamat nélküli kölcsön, akár pedig a bank által fizetendő adó által. Ha ez volna a fődolog, ha ez volna a főkérdés: itt lehetne szó minimumról; de ez nézetem szerint igen mellékes dolog, az nézetem szerint oly csekély, az a bankkérdés megoldásánál igen alárendelt szerepet játszik. Én azt óhajtottam tudni: micsoda biztosítást nyert a kormány azoktól, a kikkel alkuszik ai-ra nézve, hogy a magyar hitel önálló és szilárd fog lenni ? micsoda biztositékot nyert a t. kormány az iránt, hogy a magyar hitelviszonyok, a magyar pénzpiacz nem fog mindenben a bécsi pénzpiacz fluctuatióitól függni ? A magyar pénzpiacznak lehetnek saját fluctuatiói, melyek zavart, krizist idézhetnek elő és elég ha ezekkel képes megküzdeni; de nem jó, nem óhajtandó, hogy még egy más pénzpiacz fluctuatiói is természetszerűleg s mintegy kényszérüleg érintsék hazánkat. Bizonyos tekintetben igen természetes, hogy minden európai nagyobb pénzpiacz fluctuatiója befolyásolni fogja a többi pénzpiaczokat ; de ennek meg van a maga határa; mi azonban most oly állapotban vagyunk, hogy reánk kényszeritőleg hat minden mozzanat és fluctuatió, mely a bécsi pénzpiaczon történik. Ez ellen, a mennyire lehetséges, óhajtandó volna a magyar pénz- és hitelviszonyokat biztosítani és én szerettem volna hallani, hogy a kormány e tekintetben micsoda eljárást szándékozik követni, micsoda biztosítékot képes nyújtani; szóval én egyátalában nem a minimumot kívántam hallani; hanem azon alapelveket, melyekből kiindulva a kormány ezen alkudozást folytatja. Azonban a minister ur azt mondja, hogy ff ezen nyilatkozatot még a többség kívánatára sem tenné. Megvallom, hogy én ezt határozottan alkotmány ellenes nyilatkozatnak tekintem, és amint tapasztalhatta a ministerelnök ur, -és az egész ház, hogy bizony magát a t. többséget rendkivülileg meglepte e nyilatkozat, és oly csendre indította, mely ritkán szokott történni, midőn a kormány oly jelentést tesz, mely a többségnek csak csekély mértékben is helyeslésével találkozik. Megvolt lepve mindenki az által és bámult hogy a minister ur felvilágosítást nem akar adni és nem ad még a ház többségének kívánatára sem oly kérdésekben, melyek a magyar nemzet jövőjét legnagyobb mértékben érdeklik. Egyébiránt kezében van a többségnek az orvoslás; ha élni kivan vele a többség: mindenkor élhet vele és orvosolhatja azt, ha a minister oly eljárást követ, mely a többség tetszésével és helyeslésével nem találkozik. Ezt akartam megjegyezni a ministerelnök urnák tegnapelőtt mondott beszédére. A többi, a mit a ministerelnök ur röviden érintett, engem közelebbről nem érdekel s azoknak czáfolatába vagy magyarázatába nem is fogok ; csak egyet vagyok kénytelen még megemlitni. A ministerelnök ur azt mnodotta, hogy a hivatalnokok száma ma már sok százalékkal csökkent és apasztatott ahoz képest, a mint volt. Az igaz, hogy most kevesebb a hivatalnok; hanem méltóztassék megengedni, ezen apasztás inkább színleges, mint való. Mert hol történt az apasztás ? épen legolcsóbb résszében a közigazgatásnak, a legalsóbb fokokon. Tiszteletbeli fogalmazók és hasonranguak, dijnokok elbocsáttattak nagyobb számmal — megengedem ; még most sem ugyan elegendő nagy, de nagyobb számban ; de azon hivatalnokok száma, kik a ministeriumok luxusát képezik: nem csökkent, és a mi eddig történt, legfölebb az volt, hogy ha egy hivatalnok kilépett vagy meghalt, annak a helye nem töltetett be; de ezen apasztási eljárás oly lassú, hogy a mi viszonyaink nem engedik meg, hogy soká várjunk, mig ily módon helyreáll a kedvező arány, a hivatalnokok között. Azt mondja még a ministerelnök ur, hogy egyes eszméket ne dobjanak a nép közé, melyek ennél rósz hatást idézhetnének elő. Minden a nép közé dobott eszmének egyedüli correctivuma az, hogy azon eszme ugyanazon nyilvánosság utján czáfoltassék meg, melyen a nép közé dobatott, ugy, hogy a nép belássa, hogy mi a hátrányos, mi nem: mert lehetetlen, hogy a hol annyi ember tanácskozik, mint mi itt, és mindenik az ország ily nehéz válságos állapotában igyekszik keresni a megoldási pontokat: minden felmerült eszme tökéletesen helyes correct és olyan legyen, mely mindenki helyeslésével találkozik; de hisz ép arra való a parlamenti vitat-