Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-27

27. országos ülés november 15. 1875. 267 gitse, mely a bank és vámszöyettségi kérdésekben tőle fölvilágosítást vár. O nem engedi magát még a ház többsége által sem rábiratni arra, hogy a minimumot megmondja. Hiszen a minimumot senki sem kérte; én legalább nem hallottam, hogy valaki kérte volna, (Tisza Kálmán ministerelnök közbeszól: De igen!) és nem is látom annak értelmét, hogy miként lehet a minimumot kérni. Nem ez iránt kértem én és óhajtottam volna kapni felvilágosítást a ministeriumtól: hogy mi a minimum ; hanem az iránt, hogy például a vám- ós kereskedelmi szerződésre nézve minő alapon indította meg a ministerium az alkudozást? vajon a közös, avagy a külön vámterület alapján-e ? Azt tudom, hogy a ministerelnök azt mondta, hogy a kormánynak határozott szándoka a közös vámterületet fentartani, ha ezt az ország érdekei megengedik. De az még nincsen tiszába hozva, hogy az ország érdekei megengedik-e? és lehet, hogy a t. ministerelnök ur ugy van meggyőződve, hogy mégis a külön vámterület lesz szükséges. Én legalább ugy vettem nyilatkozatát, hogy ezáltal még a kérdésnek véglegesen praejudicálva nincsen, ámbár mindenesetre a kettő közül egy lesz, t. i. vagy önálló vámterület, vagy külön vámterület. Ha külön vámterület alapján akarja a kérdést megoldani: akkor kérdés volna az, hogy micsoda alapelvekből indul ki a ministerium azon tariffa megállapitásánál, mely kedvezőbb lehet Magyarország és Austria közt, mint lenne például Magyarország és a többi európai országok és tartományok között. Én kívánatosnak tartom, szükségesnek tartom és természetesnek tartom helyzetünk és állásunknál fogva, hogy mi a barátságos és szomszédos viszonyt lajtántuli szomszédjainkkal fentartani igyekezünk és fentartjuk azt: ha szükséges még áldozatok árán is. De ezen áldozatoknak meg van a maguk határa és ezen áldozatok, nézetem szerint, semmi esetre sem terjedhetnek oda, hogy Magyarországot anyagilag tönkre tegyük. Megengedem én azt, hogy midőn mi a mi iparunkat a túlságos verseny ellen biztosítva látjuk: bizonyos kedvezményekben részesítjük lajtántuli szomszédjainkat a többi európai országok és tartománj^ok irányában; de nem engedem meg azt, hogy mi lajtántuli szomszédjaink kedveért saját anyagi lételünket támadjuk meg és azt koczkáztassuk. Uraim ! ezen anyagi kérdések nagy fontossággal birnak és egyedül ezek kedvező megoldása teszi lehetővé a barátságos és szomszédos viszonynak hosszú időre való fentartását. Ugy a szomszédok, mint rokonok és barátok között az egyezség meg fog bomlani: ha kitűnik az, hogy az egyik mindig nyerni akar a másik kárán; mert oly játékot, a hol az egyik csak nyer. a másik csak vészit, senki sem fog akarni játszani. Ez mindig megbontja az egyetértést. Azok tehát, kik Magyarország és a lajtántuli szomszédok közt a testvéries egyetértést fentartani akarják: óvakodjanak olyat elfogadni, mi az egyiknek vagy másiknak folytonos kárával jár. Uraim! méltóztassanak elhinni, hogy ezen anyagi kérdések, melyek az egyik félnek folytonos kárával járnak: tarthatlanná teszik az állapotot. Azt sehol a világon egy nép sem tűri meg hosszú időre. Hogy nálunk eddig megtűrték: oka az volt, hogy a nemzet nagy része, nagy zöme ezen kérdések horderejét nem fogta fel, azokra nézve felvilágositva nem volt: de mihelyt felvilágosítva lesz, hogy oly játékot játszik, hol neki folytonosan veszítenie kell, hogy neki e játék folytán el kell vesznie : méltóztassék elhinni, hogy a nemzet, ezen játékot többé játszani nem fogja. Ezen kérdések azok, melyek a legjobb barátok közt is felbontják az egyetértést, az ilyen kérdés volt oka annak is, hogy például az északamerikai^ angol-gyarmatok az anyaországtól elváltak. Ok jó barátságban éltek az anyaországgal, angolok voltak mind, kivándorolt angolok, ők az anyaországon csüggtek; de mi volt oka az elválásnak: az, hogy az anyaország hasznot akarván belőlök húzni, azt decretálta, hogy a thea fontját 12 krral megadóztatja és ezen 12 krnyi adó miatt, melyet az anyaország kivetett: fegyvert fogtak és megszabadították magukat az anyaországtól. Miután pedig én nem akarom, hogy a közelebbi vagy a távolabbi jövőben még véres összeütközésekre vezessen az anyagi érdekeknek nem kellő méltánylása: azért kivánom, hogy ezen tekintetben történjék meg minden, a mit az igazság, méltányosság, ugy az egyik, mint a másik részről megkíván. A ministerelnök ur ezen tekintetben adhatott volna felvilágositást. Hogy ha e kormány elhatározta, hogy önálló vámterület alapján akarja a kérdést megoldani : akkor ugy hiszem, hogy ezen ház többségének, sőt talán az egész háznak egyhangú támogatása erősítette volna állását az egyezkedő féllel, a lajthántuli kormánynyal szemben, megkönnyítette volna helyzetét; valamint niegkönynyitené mindenkor, ha az ország a kormány politikáját ismervén, azt helyeselné, támogatná. A ministerelnök ur azt mondja, hogy ő nem mondja meg a minimumot. Ugyan kérem milyen minimumot? Hiszen mi az alapelvekről kívánunk felvijágositásí. Ha a ministerelnök ur a közös vámterület alapján akarja e kérdést megoldatni, akkor azt kérdem: micsoda elvek vezérlik a kormányt a tariffa megállapításában ? vajon a szabad kereskedés, vagy a védvám elveivel ? és ha nem akarja követni egészen a szabad kereskedés elveit: mi módon fogja Magyarországot kárpótolni azon a fogyasztási adókból eredő károkért, melyekért a múlt évben itt e házban és a pénzügyi bizottságban is az e na-