Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-27

264 27 országos ülés uoTember 15.1875. szer a delegátióban futólag érintvén ezen esz­méket, azzal végeztem: hogy nem megyek to­vább ;• mert ezen eszmék tüzetes megbeszélése nem azon testület elé való, mely határozott számok­hoz kötve tulajdonképen csak qualitativ ítéletet mond ; de való az országgyűlés elé, mely egye­dül van hivatva ezen eszméket idővel valósitani. (Atálános helyeslés.) Természetes t. ház, hogy midőn én ennél többet nem merek mondani ; én ezen eszmék esetleges számbeli eredményéről sem szólhatok, legfölebb annyit mondhatok: hogy ugy, a mint én concipiálom a tervet, igen nagy lenne a pénzügyi eredmény. És ezért t. ház, még ha a pénzügyminister ur nézetében osztoz­nám is, hogy a deficit csak 15 millió : minden­esetre ezen eszköznek adnék elsőséget ama végső, vészes eszköz fölött,, az adóemelés fölött. Szük­ségtelen magyaráznom, hogy ezt még inkább köteles vagyok tenni, hogy ha én a deficitet — mint előbb mondám, — sokkal magasabbra teszem. Es most szabad legyen t. ház, még a har­madik téren is igyekezni meggyőzni Pulszky képviselő urat, hogy nem állunk a negatio te­rén, értem a többi intézkedéseket, melyek a jó­létet, a hitelt, a vagyon s személybiztonságot, a rendnek s a törvényeknek uralmát az országban megállapítani, megerősíteni hivatvák. E téren meg vagyok győződve, hogy mi sokban egyetér­tünk, például, a mint tegnapelőtt mondatott a perrendtartás megváltoztatását okvetlenül óhajt­juk mindaketten.; csakhogy ettől sem várunk közvetlen megtakarítást, mint ez a ministerelnök ur gondolom szives volt akkor megjegyezni: mert én ép oly jól tudom, mint ő, hogy ez nem lehet­séges. De azt hiszem, hogy sokban e téren eltér­nek „talán" nézeteink. Azért mondom „talán, 0 ' mert a kormány nézeteiből vajmi keveset isme­rünk. E tér, a sokszor emiitett. reformok tere. Midőn az év elején megtámadtatott az ak­kori kormánynak pénzügyi és egyéb joolitikája, báró Sennyei, Tisza Kálmán, gr. Lónyay és több akkori szónok, legalább alakilag igen ha­sonló alapról intézte azon támadást. Különösen a két elsőbb szónok érveléseire igen jól emlék­szem. Mindkettő kijelentette, hogy gyökeres, az államélet minden functióját átkaroló reformok nagyszerű conceptiója és keresztülvitele nélkül, nem hisznek jobb jövőben. Hanem azután kü­lönbség áll be az enuntiatiók közt. B. Sennyey — nem negált, mint Pulszky monda, hanem — emiitett positiv eszméket. Legyen szabad azok­nak, a kik ezt ma negatiónak nevezik: azon eszméfcet emiékökbe hivriom Emiitette szükségét a parlamenti reformnak: különösen a képviselő­ház reformját, a képviselők számának leszállítá­sát, az országgyűlések tartamának meghosszabbí­tását; szükségesnek mondott administrativ refor­mokat: a ministeriumok számának apasztását, a főispáni rendszer elejtését, a megyei tisztviselők kinevezési rendszerének elfogadását (Felkiáltások a kozéjJeu: Köszönjük!) Szükségesnek mondotta továbbá: hogy hozassanak törvényes intézkedé­sek a hitel szabályozására, nehogy népünk a féktelen uzsorának áldozatul essék. (Helyeslés.) Az igazságszolgáltatás kijavítását és hadszerve­zetünk átváltoztatását is mint elkerülhetetlent emiitette. Tisza Kálmán képviselő ur február 3-án tartózkodóbban nyilatkozott ugyan; de nagyban és egészben szintén elismerte a reformok szüksé­ges voltát és sejteni engedte, hogy — ha tán más utón, ha tán más eszmékkel is, — de nagyszerű conceptiókkal, a melyek az ország regenerálását czélozzák. készen áll. Es mit látunk t. ház! ma? mi ma azt vall­juk, a mit vallánk akkor és vallottuk időközben is; Tisza Kálmán ministerelnök ur pedig még eddigelé azon nagy conceptiók közül, melyeket vártunk: nem mutat nekünk egyebet, mint a közigazgatási bizottságnak halvány kisérletét. Majdnem azt merné mondani az ember: „Partu­riunt montes et nascitur közigazgatási mus." (Nagy derültség.) Ez t. ház védelmem azon vádra, hogy mi csak negálunk, és legyen szabad ezt véleményem indokolásának is nevezni. Mi eltérünk a t. kormánytól a nézetben, hogy mennyi a deficit. És ez nagy eltérés. Mi eltérünk a kormánytól, hogy miben és hol kell­jen keresni a fedezetet. Mi a közvetve segítő in­tézkedések terén positiv eszméket vallottunk, és eddig csak csekély kezdeményezésekkel állunk szemben. Mi tehát ezen pénzügyi és ezen egyéb politikának — mert hiszen Magyarországon, egy íbldmivelő országban a pénzügyi politika csak corrolariunia lehet az egyéb politikának, — mi a jelen politikának semminemű bizalmat nem szavazunk és így a pénzügyi bizottság jelenté­sét, mely e bizalomnak magas fokát tartalmazza, el nem fogadjuk. ítéljen köztünk a ház, ítéljen a közvélemény. De legyen szabad kimondanom azt, hogy lassan érlelődnek az eszmék. A hullá­mok, melyeket a vihar a tenger közepén felkever, csak később verődnek a távol partokhoz. Mig egész helyzetünknek meggondolása végig megy a nemzet egész testén s az ott szült impressiók visszahatnak a központra és itt uj kifejezést nyernek: fog még múlni idő. Nekem eddig fenn­áll a reményem: hogy e nemzet, melynek any­nyi magasztos tulajdonai vannak, mely épen a veszély óráiban sokszor oly nagy tud lenni, azon két tanács közül, melyek egyike az illu­sióknak folytatását, a másik az önmagába szál­lást és kiadásaink kevesbitését tartalmazza ; a másodikat fogja választani; mert szeme előtt fog lebegni azon nagy igazság, melyet oly szép sza­vakban mondott ki egy nagy római status-férfi: quout felicitatis est posse quantum velis, sic

Next

/
Oldalképek
Tartalom