Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-27

27. országos fii és november 15.1875. 265 magnitudinis: velle quantum possis. En a pénzügyi bizottság jelentését az általános vita alapjául el nem fogadom. (Élénk helyeslés a szélső jobbon.) Lovász Miklós: T. ház! (Zaj!) Minden ember kérdi egymástól: mi lesz ennek eredmé­nye. Oly átalános az ország lakosságában ennek érzete, hogy annak a nyomasztó helyzetnek le­hető orvoslására két nagy párt egyesülése szük­ségesnek látszott. Mikor pedig a legközelebbi vá­lasztási mozgalmak megindultak: ugy hiszem, minden képviselő figyelmeztetve volt a választók által arra, hogy a pénzügyi nyomasztó helyze­ten segíteni kell, és ugy hiszem, meg is ígérte mindenki és kötelezte magát tehetsége szerint helyreállitására közreműködni. Legelsőbben is e működésében a kormány, mint látjuk, a költségvetés összeállitásánál csak­ugyan elment maj'dnem azon határig, a meddig lehetséges volt; ámbár nézetem szerint még me­hetett volna tovább is, mert különösen — hogy csak egy példát említsek, — még azon összegek mellőzhetők lettek volna, melyekre nézve Simo­nyi Ernő különvéleményt adott be; de mellőz­hető lett volna sz erdélyi csendőrség sisakjai jelvényeinek megváltoztatására előirányzott négy­százezer forint is. Elismerem, hogy a kormány di­cséretes takarékossággal igyekezett a költségve­tés összeállításában eljárni; hanem, t. ház! azon testületről, mely azon költségek megszavazására volt hivatva, a melyek a közösügyi költségve­tésnek hadügyi részét képezik: arról azt tapasz­taltuk, t. ház, hogy nem ment el a/on határig, a meddig mehetett volna a megtakarításban; mert, a mint tudjuk, még az osztr. delegátióval szemben is megengedte magát előztetni 5000 írt törlésében. De egyéb tekintetben is, ugy látszik, hogy figyelmen kívül hagyta PZ ország nyomasztó állapotát; mert akkor nem lett volna megálla­pításának azon eredménye, a mely most van. hogy t. i. a kormány által nagy gonddal ki­eszközölt megtakarítások egy részét is meghiu­sítja : a mennyiben a tavalyi költségvetéshez ké­pest 3 millióval többet engedélyezett a hadügyi költségek megállapitásánál; már pedig lehetett volna a delegátíónak ebben a tekintetben na­gyon is könnyíteni az ország pénzügyi helyze­tén, különösen az ugynevezetl Uchatius-ágyuk­nál; mert ha már a Steinfeldi porondon meg­győződtek is a felől, hogy azok előnynyel birnak a Krupp-ágyuk fölött : mindenesetre az előállí­tási kölségeket ugy lehetett volna szabályozni, mint csakugyan a magyar delegátió körében felmerült, hogy nem egyenes megadóztatás ut­ján; hanem az úgynevezett helyettesítési alapból fedeztettek volna a költségek, a mi mindenesetre könnyebb lett volna az országra nézve, mert nem kellett volna 17 millió megajánlásával ma­gunkat két évre előre lekötni. KÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. I. En, t. ház! tapasztaltam az országnak ab­beli hangulatát, hogy ezen eljárassál sehogy sincs megelégedve; sőt már hallottam olyan mozga­lomról is, egyes vidékekről, hogy ezen eljárás miatt, a képviselőknek bizalmatlanságot is ké­szülnek szavazni. Nem lehet tehát ezt hallgatás­sal mellőzni, mert ha a delegátió azon kétsze­res felelősségét tekintjük, a mely őt azért terheli, hogy az általa megállapított költség itt többé változtatás alá nem jöhet; hanem kötött kézzel kell magát megadnia a képviselőháznak és azt el kell fogadnia: valóban csodálkozni lehet azon és megütközést keltett sokak közt, talán az egész országban, hogy oly könnyen megajánlotta azon költségeket, a melyekből igen sokat lehetett volna törölni. En tehát, t. ház! csak azon meggyőződé­semnek, és ugy hiszem az országos közvélemény meggyőződésének is akartam most kifejezést adni, hogy az ország nem lehet megelégedve a dele­gátiók eljárásával. Egyébiránt a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (De­rültség.) Simonyi Ernő: T. ház! Midőn ez alka­lommal a költségvetés átalános tárgyalásához hozzá szólnék : őszintén megvallom, hogy szo­kásom ellenére elfogult vagyok, Elfogultságom nem abból ered, mintha nehéz volna válaszolni azon megtámadásokra, a melyek az általam és elvbarátaim által e téren elfoglalt álláspont ellen intéztettek; hanem elfogultságom onnan ered, hogy sem én, sem elvbarátaim nem birandunk elegendő erővel vázolni és a képviselőház elé állítani ezen vitának nagy fontosságát, a mint azt az ügy és a pillanat komolysága megérde­melné. Mert, uraim, kétséget nem szenved az, hogy ezen költségvetésben van letéve alapja a kormány politikájának, azon politikának, a mely ha a t. ház által elfogadtatik; végzetes befolyással fog lenni hazánk jövőjére; és én félek és aggo­dalommal nézek a jövőbe, mert tartok attól, hogy ezen politika egy nagy katastrofában fog végződni. Ez aggaszt engem ebben a pillanat­ban és ez tesz elfogulttá; mert nem bizom ma­gamban, nem bizom erőmben, nem bizom még elvbarátaim erejében sem, hogy ezen nagy al­kalomhoz méltóan fejthessük ki a dolognak komoly méltóságát, fontosságát. Mondom nem az aggaszt, hogy válaszolni nem tudnék azokra, a mik az általam elfoglalt álláspont ellen fel­hozattak. Eddig csak a pénzügyi bizottság t. előadója és Hegedűs képviselő ur kísérlettek meg a különvéleményben kifejezett, nézeteket és elveket tüzetesen megtámadni. Nem nehéz ezekre válaszolni és nem is hiszem, hogy a benyomás a melyet az általuk felhozott érvek a t. házra tettek, olyan nagy legyen, hogy az által, hogy ezen érvek súlya által a képviselőház elhatározná magát a különvélemény elitélésére és elvetésére. 34

Next

/
Oldalképek
Tartalom