Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-27

27. országos Illés november 15. 1875. 263 veszedelmes azon okból is, mert köztudomású dolog, hogy ugy a belföldön, mint a külföldön a nemzet adóképessége iránt kételyek vannak. Ha már ilyen perczben ilyen végső eszközhöz nyulunk: akkor a hitelen is nagy csorbát fogunk ejteni, és így indirecte még tetézzük a terhet, melyet az adóemelés direcíe már úgyis az adófizetőre ró. Én előttem t ház! ez egy végső, — tekintve a mi hitel és pénzügyi viszonyainkat — majdnem kétségbe ejtő eszköz. Kerestünk más eszközöket és emiitettem máién is, emiitette egy távollevő barátom is, — nem ugyan részletesen és belemélyedve ezen kérdésbe, — ezen eszközt, akkor mi a kedvencz eszmék föláldozásának neveztük; talán ma már nem ez a helyes név, nem akarom magamat kitenni annak, hogy Pulszky Ágoston képviselőtársam ezen szóban talán megint valami más intentiót keressen s azért inkább kimondom nyíltan, hogy mit értek alatta, (Haljuk! halljuk! a középen) hogy tévedés ne legyen. Ertem a „kedvencz eszme" alatt az országos véderőnek túlságos coneeptióját, bele értve ugy a közös hadsereget, mint a honvédséget, (Helyeslés a szélső jobbon) és azt hiszem: megjött ideje annak, (Halljuk!) megbarátkozni azon eszmével, hogy elvégre is nagyszerű megtakarításokhoz fog kelleni nyúlni e téren. Megengedem, hogy Európa mai helyzete és azon körülmény, hogy az törvény által van szabályozva, ezen eszmének keresztülvitelét e pillanatban nem teszi lehetségessé. De a helyzet változhatik és a törvényeket meglehet változtatni s ez minden esetre olyan idea, mely csak lassan érik, tehát mielőbb hozzá kell fogni érleléséhez És t. ház! a jelen pillanat elhatározásaiban nem közömbös az: vajon tudjuk-e hogy a kormány akkor, ha majd az európai viszonyok engedni fogják, ezen kérdés felett hogyan vélekedik? (Derültség a középen.) Tegyük fel például hogy nem túlságos messze kilátásban van ezen eszméknek érvényesítése: szükségtelen ekkor magyarázni, hogy e pillanat pénzügyi eszközei mások lehetnek, mint ha az ellenkező várható. Ha ezen eszméket megfontolni akarjuk, t. ház! akkor azt hiszem, hogy azzal lesz szükséges megkezdeni a dolgot, hogy fontolóra vegyük : vajon a két seregnek luxusát soká elbirja-e a nemzet és vajon nem lesz-e jó, mielőtt a nemzet vagyonán érzékeny, talán orvosolhatlan károkat ütünk, inkább ez eszméken változtatni ? Én meg vagyok győződve és egyszer már máshelyen röviden jeleztem is, — hogy hozzá kell nyúlni egyrészt a közös hadseregnél, nem qualitativ, mert ez lehetetlen, — de quantitativ nagyobb reductiókhoz, a honvédséget pedig szerves összeköttetésbe hozni a közös hadsereggel; így mindkettőnél nagy megtakarítások lehetségesek. (Mozgás a középen.) Tudom jól, t. ház, hogy ez eszméktől, különösen a másodiktól irtóznak még az országban sokan; de azt hiszem, hogy nem méltán. En a honvédségen két eszmeirányt szemlélek. Az egyiket részemről nem tartom üdvősnek, sőt adható alkalommal károsnak: ez tehát nem szent előttem. A másik szivem legmelegebb érzelmeitől elválhatlan. Amaz mindaz, a mi a honvédségben a külön seregnek jellegét fentartja és azon közel negyedfél százezer hazánkfiának rovására, kik a közös seregben szolgálnak a nemzet sympathiáját, a nemmzet véderejének csak e része számára monopolisálja. Ettől az eszmétől, részemről szívesen nemcsak elállók; de örülni fogok, ha elejtetik. A másik eszme-irány az a nemzeties gondolat, az a — ha ugy szabad neveznem — katona^ beleneveltetése a honpolgároknak a magyar állam iránti szeretetbe és a magyar nemzeties eszmékbe a katonai szolgálat utján. Ettől az eszmétől t. ház, én sem bírnék elválni és nem állnék rá nyugodtan semminemű átalakításra, a mely ezen eszmének, ha egy alakban feladatik: gazdag compensatiót ne keresne másként; de azt hiszem t. ház, hogy ez lehetséges. Feladva a külszint: keressük a compensatiót a közös hadsereg magyarországi részében s ott igyekezzünk ápoltatni, fen tartatni a magyar államiság, a magyar nemzet iránti ragaszkodás eszméjét; ha sikerül feltalálni az ezt biztosító intézkedéseket és én hiszem, hogy ezt sikerül: akkor azt hiszem, hogy e téren többet fogunk nyerni mint veszteni, mert ez elvégre a lényeg a másik pedig csak az alak. (Helyeslés a szélső jobbon. Mozgás.) Többet ennél, t. ház, e kérdéshez ma szólani nem merek ; mert ez tulajdonképen nem tartozhatik, részletesen legalább nem, a költségvetés általános tárgyalásához Ennyit azonban köteles voltam mondani, mert jelezni akartam, jeleznem kellett: hogy hol lehet megtakarításokat tenni. Többet ennél nem merek mondani; de igen kérem a t. kormánypárt szónokait, ha valakinek talán tetszenék ezen eszmét utópiának nevezni; vagy azokban, amiket mondottam, rejtett intentiókat keresni s más egyebeket, mint a miket mondottam: az illető legyen kegyes türelemmel lenni; mert én csak azért nem mondottam többet, mert azt hittem, hogy nem idevaló. Ha valaki netalán kívánná, kijelenthetem, hogy bármikor, akár épen a költségvetési részletes vitánál felelni fogok s igyekszem majd kimutatni, hogy nem utóp'a ez eszme, hanem komoly megfontolást igényel, Elvethetik, de érdemesnek fogják találni, — erről előre meg vagyok győződve — hogy megvitassák. (Helyeslés a szélső jobbon.) Talán azt mondhatná valaki — még csak ezen észrevételt legyen szabad felvetnem, — „hogy miért nem mondotta ezt az ur a delegátióban?" engedelmet kérek; én már tavaly egy-