Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-26

250 26. országos ülés november 13. 1875. annak megvizsgálása, vajon a kormány pénz­ügyi politikája; vajon azon kimutatások, azon tényálladék, melyeken pénzügyi politikája nyug­szik, alaposok-e vagy sem ? Csakhogy a különb­ség, a mely azután a beszédek szellemére, mely a következtetések eltérésére is hat: az, hogy mig mi itt azon tapasztalar.okon okulva, a melyek eddig tétettek, teljes biztossággal keressük a fo­nalat a következtetésekben és nem kivánunk a következésekben tovább menni, mint a mennyire a praemissák bennünket tökéletesen feljogosíta­nak; a t. ellenzék részéről ezt egyátalában nem tapasztaljuk: sőt, mig maguk a praemissák a t. ellenzéknél mindig csak azt mutatják, hogy a hiány sokkal nagyobb, mint a milyennek itt előirányoztatik; hogy a baj sokkal égetőbb, mint a minőnek a ministerium által állíttatik: a borús következtetés mindig az, hogy azon eszközöket sem kívánják megadni, melyeket a kormány igénybe veendőknek tart ; nem az, hogy nagyobb adókat, bogy súlyosabb rendszabályokat léptes­sünk életbe a jövedelmek fokozása czéljából; ha­nem az, hogy a jelenleg javaslott rendszabályo­kat sem fogadhatják el, mert ezek is az ország anyagi erejét már túlságosan veszik igénybe. Ezen ellenvetést nem tehetem Bausnern kép­viselő urnák, a kinek beszédére vonatkozólag el kell ismernem, bogy ha az általa felállított előz­ményeket elfogadjuk: azok, az általa belőlük levont következményekig mulhatlanul elvezetnek; de épen az előzmények, melyeket felállít, épen azon elv, a melyből kiindul: egyátalában nem fogadható el sem részünkről; sem azt hiszem bárkinek részéről, a kinek a magyar állam fen­állása szivén fekszik. (Élénk helyeslés a középen.) Nem kivánom állítani, hogy öntudatosan fel­ismerte a t. képviselő ur ezen ellentétet nemzeti létünk és az ő praemissai között; de hogy ez az ellentét akár öntudatosan, akár öntudatlanul ál­líttatott föl részéi-ó'3, valóban létezik: azt igen egyszerűen be lehet bizonyítani. Ha mi arról szólunk, hogy túlságos volt a keret, a melyben az eddigi szervezeteket életbe léptettük ; ha azt mondjuk, hogy azon eszközök, melyeket a czél elérése végett fölhasználtunk, ne­talán drágák s azon czélokon tulhatók voltak, ugy ebből a következtetés az, hogy mérsékeljük az eszközöket, keretet; de az az ok, a mely miatt a t. képviselő ur mérsékelni akarja a keretet, az a tendentia, mely egész beszédéből kisugárzott: épen nem ez. O nem az eszközök választásánál tér el tőlünk ; ő azon czél kitűzésénél tér el, mely egész felfogásának alapját képezi. (Élénk helyeslés a középen.) Nála azon kifejezés — hogy „nemzeti állam" — nála azon kifejezés, hogy „Magyarország" — egész más értelemmel bír, mint a milyennel az a mi szivünkbe van be­vésve. (Helyeslés a középen'^) 0 azt tartja, hogy ennek eleget tesz bizonyos autonómia és ő épen azért véli oly óriási mérvben leszállithatóknak az eszközöket, a mint azokat kijelölte ; épen azért véli administvativ reformok által a pénzügyi egyensúlyt helyreállitandónak: mert az admini­strativ reform alatt egy politikai gondolat-vál­toztatást lát, mely gondolat-változtatásba^ mi részünkről soha bele nem egyezhetünk. (Élénk hosszas tetszés a középen.) A mint magát kife­jezte, s nehogy szavai értelmének elferdítésével, vádoltassam, az általa használt szóval élek, ő „a magyar állam azon fogamzatát" állította té­vesnek, mely 1867. óta minden kormány által fel­karoltatott és mely, a mint én merem állítani, ma is rendületlenül él a nemzet meggyőződésé­ben. [Élénk helyeslés a középen.) 0 a magyar államnak azon szerepét tartja hibásnak, melyet annak azon fractión kívül, melyet ő képvisel e házban: e ház mindm fractiója kijelöl, még a szélső balt is befoglalva és a melynek tekinte­tében semminemű engedményt nem tehetünk s a ezélnak semminemű megváltoztatását nem tűr­hetjük. [Helyeslés a középen) És hogy az Így van, az beszédének egész tendentiájából kilátszik. Mit bizonyitott a t. képviselő ur'? As.t, mit ha elfogadnánk: épen politikai alapelvünktől kel­lene eltérnünk; azt bizonyitotta, hogy semmi körülmények közt sem remélhető sem jelenleg, sem a jövőben, hogy a magyar állam azon hi­vatásnak eleget tehessen, hogy elég erővel és eszkö • zökkel rendelkezzék, melyekkel ezen államal­kotó, államfentartó szerepét betölthesse. A t. képviselő ur azt bizonyitotta, hogy mi nemcsak az eszközök megválasztásában hatol­tunk tul a kellő mértéken, talán tapasztalatlan­ság folytán ; hanem a viszonyok teljes félreisme­rése következtében a czélt tulmag , asra tűztük ki, tulmagasan választottuk meg. Es mivel bizonyí­totta ezt a t. képviselő ur? Azzal, hogy nemcsak reményünk nem lehet, hogy itt a saját körünk­ben nagyobb adóképességet teremtsünk, jövőre a jövedelmezőségnek nagyobb lehetőségét érjük el, de hogy minden internationalis viszonyainkban, melyben a birodalom másik felével állunk: hiányzik a kilátás arra, hogy körülményeink jobbra forduljanak, és hogy bármilyen alkudo­zásokból, melyeket a. birodalom másik felével folytatunk, ránk bárminemű előny háromolhas­sék, jelenlegi pénzügyi viszonyainkat tekintve. Hogy ez azon pillanatban, midőn azon alkudo­zások folyamatban vannak, bizonyára meg nem felel nem csak a nemzet érzületének, de a nem­zet érdekének sem: ezzel ha a t. képviselő ur tisztában nincs, én legalább tisztában vagyok. (Helyeslés a középen) Ha ő megvárta a minister elnök úrtól, hogy múltkori nyilatkozatát folytatva, most már mondja meg neki, mik azon maximális czélok, mi azon minimum, melyet ezen alkudozásokban elérni óhajt, ezen kérdésekre adjon neki felele-

Next

/
Oldalképek
Tartalom