Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-26
26. országos ülés november IS. 1875. 251 tet: én tartozom egész őszintén kijelenteni, hogy megvárom a t. ministerelnök úrtól, hogy erre ne feleljen, (Helyeslés a középről,) és én azért bizom a t. ministerelnök úrban: mert megvárom tőle, hogy erre nem fog felelni. (Elénk helyeslés a középen.) Egyébiránt megvallom, hogy az eszközök, melyeket a t, képviselő ur javasolt, különben teljesen egyénnek azokkal, melyeket az ellenzék másik fractiója, — mert más fractiónak akarom tekinteni azt, melyhez a közvetlenül előttem szólott képviselő ur tartozik, — hoz javaslatba, hogy t. i. megszoiittassék még a jelenlegi mérven tul is közigazgatási rendszerünk, javíttassák, a mennyire lehetséges, közigazgatási szervezetünk, de mindenek felett tekintettel a pénzügyi viszonyok javítására. És az eredmény, melyet a tisztelt túloldal ezen megtakarítástól vár, az eredmény, melyet a reformtörvényektől követel: az, hogy a deficit azok által, egyedül azok által és adóemelés nélkül teljesen szüntessék meg. Mert ha ez nem az, mit a képviselő ur óhajt : akkor annak, hogy adóemelést, hogy uj adó-törvény elfogadását ellenzi, valóban alapja, értelme nincs; mert ha a bndgetet a ministeriumnak adjuk meg, ha az apropriationális clausula a ministeriumnak szóló felhatalmazást tartalmazza is, azt hogy az adót a ministeriutnnak kezelésére szavazzuk meg, azt bizonyára senki sem állithatja, hogy az adó nem az országnak szolgál és hogy a deficitet akár ezen ministerium, akár más ministerium már a jövő évre lejebb nem szállíthatja: ezt, azt hiszem, s túlsó oldal elfogja ismerni. (Helyeslés a középről.) Egyébiránt, hogy egy oly mérvű reductiónak, mely által a deficit tisztán administratív utón eltüntetnék, mi következménye lenne, azt észlelhettük Bausznern képviselő beszédéből és azokból, a miket Borlea képviselő ur mondott. A következmény egyszerűen az volna, hogy azon feladatnak, a melynek minden állam eleget kell hogy tegyen, ha polgárainak szeretetét, ragaszkodását bírni óhajtja, azt, hogy mindazon feladatokat, melyeket a társadalomnak meg kell oldania, ha tagjai együttélésének szükségét ébren akai'ja tartani, azt, a mit Bausznern. ur társai oly gyakran szeretnek hangoztatni, midőn a culturállamról és az állam culturalis missiójáról szeretnek beszélni, hogy annak az állam, ily reductió mellett meg nem felel: a következmény a mi a képviselő ur beszédéből foly, az volna, hog}^ miután megtagadná Magyarországtól azon eszközöket, melyekkel a hivatásnak eleget tehetne, azután a jövőre megjövendölhetjük azt, a mint a múltból már tudjuk, hogy megtagadná a magyar állam létjogosultságát, mert culturalis- feladatának eleget nem tehet. (Élénk tetszés a középen.) Pedig, hogy milyen szükséges, hogy az ily culturalis czélokat szem előtt tartsuk, arra élő példát nyújt Borlea képviselő ur, nem azzal, hogy állapotokat vázolt; mert az nem az állapotok rajza, hanem az érzelmek rajza, a mit ő nyújtott, és épen ezen érzelmek lehetősége nálunk mutatja, mily nag}?- tere van a műveltségi feladatnak ezen országban ; [Élénk helyeslés és derültség a középen,) és hogy hányan vannak azok, a kiknél valóban a nyugati műveltségnek még első elemei beültetését, is közvetitenünk kell. (Élénk tetszés a középen.) Ezek azonban t. ház inkább az előzményékre vonatkoznak, a melyek szempontjából egyes szónokok a költségvetés megítéléséhez fogtak; engedje meg most a t. ház, hogy néhány szóval refiectáljak magukra azon argumentumokra, melyekkel a ministerium állításaira, a ministerium javaslataira tételes kritika eszközöltetett. Mindenek előtt a számoknak igen sok és különböző csoportosítását hallottam. Hallottam Kállay, hallottam gróf Desewffy és hallottam a közvetlenül előttem szólott képviselő úrtól. A számok ezen csoportosításai nem képeznek uj tüneményt a ház előtt; azokat már a múlt években hallottuk, átalában mióta pénzügyi bajaink korszaka megkezdődött. De azt kérdem : mi haszna van ezen szám-csoportosításoknak ? Ezeknek akkor volna hasznuk, ha átalában pénzügyi viszonyaink alap fogalmával s azon fő-körülményekkel , amelyeken azok nyugosznak, tisztában nem lennénk. Azonban azt hiszem, hogy mióta a pénzügyi bizottság öt éven át működött, miután a 9-es és 2l-es bizottság-ok oly részletes áttekintést nyújtottak; miután a jelen pénzügyminíster oly apróra menő kimutatásokat terjesztett elő; miután e háznak saját pénzügyi bizottsága is oly részletesen megvitatta azok minden tételét: a situatió átnézésére és a situatió egészének felfogására nézve, ezek egyátalában többé hasznot nem hajtanak. Hiszen valóban kétségbe kellene esni, ha annyi idő után még azon főszempontokat, csoportokat és tényezőket nem ismernők, melyek pénzügyeinkre befolyással vannak. {Felkiáltások a széls'ójobb oldalon: Szomorúi) Elnök: Ne méltóztassanak közbeszólni. Pulszky Ágost: Igenis szomorú volna, ha így volna. De azt merem állítani, hogy azon összeállítások és csoportositások közt, melyeket a t. szélső jobboldal a háznak előterjesztett és azok közt, melyeket a ministerium előterjesztett, ha a dolog lényegét tekintjük, ha az ügyek állását és alapját nézzük: minél kevesebbek a különbözetek; és különösen emlékszem arra,, hogy ezen különbözetek minél kevésbé tűntek, ki azon* hírekben, melyeket a pénzügyi bizottság üléseiről szóló jelentésekhen vettünk, hol pedig nem fogja állítani a t. túloldal, hogy I méltatlanul lett volna képviselve. (Helyeslés a 32*
