Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-26

26. országos ülés november 13 1875. 249 mindezen kérdésekben, melyeknek megoldását a közérdek oly sürgetőleg követeli, tájékozva lennénk, s ennek alapján szerezhetnének nyomatékot a kormány követeléseinek, mert ezen kérdéseknek helyes megoldásától függ nagyrészben Magyarország jövője. De nem akarok t. ház! tovább visszaélni nagybecsű figyelmükkel, elmondtam észrevételeimet nyíltan és őszintén. Lehet, hogy csalódom, és ha ugy lesz, örvendeni fogok rajta, de én nem találom fel a kormánynak általam ösniert politikai irányában a biztosítékot Magyarországnak állami, pénzügyi és közgazdasági regeneratiójára nézve. És azért nem fogadom el a pénzügyi bizottság jelentését, miből nem az következik, hogy a költségvetés részletes tárgyalásában részt ne vegyek és meg ne szavazzam az állami administratiőra részemről is szükségesnek elösmert, meg nem tagadható összegeket, de az, hogy a költségvetés apropriatiójánál nem fogóim azt a jelenlegi kormánynak megszavazni. (Élénk helyeslés a szélső, jobb- és bal oldalon.) (Szünet titán.) Elnök : Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Azt ülést folytatjuk. Szólásra következik Pulszky Agost. Pulszky Ágost: T. ház! A közvetlenül előttem szólott t. képviselő ur nem egy állítást mondott, a mely a ház több részébe* helyesléssel találkozott. Jellemzi ez a helyzet kényszerűségét, jellemzi azt, hogy a jelen körülmények közt, midőn annyira szükségesnek ismeri mindenki az egyetértést ugy a czélok felismerésében, valamint az eszközök felhasználásában: készséggel ragad meg a ház pártkülönbség nélkül minden alkalmat, a midőn meggyőződésének kifejezést adhat azon kérdések iránt, a melyek tekintetében az egyetértést helyreállítva látja. A mint emlitém, nem egy «szme, melyet a képviselő ur megérintett, részesült helyeslésben és pedig nem azon következtetéseknél, nem azon contextusnál fogva, a melyekben hallottuk. Mi, kik a kormány iránt bizalommal viseltetünk; mi, kik a kormány rendszabályaitól a jelenlegi helyzetből való kimenekülést lehetségesnek tartjuk; mi kik azt hisztik, hogy a kormány politikája a helyes megoldást előkészíti: természetesen a t. képviselő ur következtetéseivel merő ellentétben állunk. Az előzmények közül némelyeket elfogadunk; elfogadjuk ép azért, mert azt hisszük, hogy nem azon következtetések vonandók le azokból, melyeket a t. képviselő ur levonni vél. Mindaz, a mit az administratió javításáról mondott, — nem mondom az eszközöket tekintve, a melyeket alkalmazni kivan: — mindaz találkozik azzal, a mi e-sen pártnak is elejétől fogva programmját képezi ; de ezen párt és az ezen pártot KÉPV. H. NAPLÓ 1870-78 I. KÖTET. vezető és képviselő ministerium soha sem állította, azt — mint a t. képviselő ur, — hogy ép ezen az administratió javítására vonatkozó rendszabályoktól várható a pénzügyi egyensúly helyreállítása és most, midőn a pénzügyi egyensúly helyreállítása képezi a főkérdést, most midőn a budget-vita alkalmával ép e kérdés megoldásával kell foglalkoznunk : a mi részünkről azon törekvéseket, azon irányzatokat semmi esetre sem vallhatjuk ezen discussio megoldására vonatkozólag irányadóknak. Mindazonáltal egj állítást a t. képviselő úrtól nem hallottunk ; egy argumentumot nem használt fel, a melyet pedig ha felhasznált volna, a melyre pedig ha vonatkozást tett volna: mindenesetre biztos lehetett volna arról, hogy az egész ház helyeslését kinyeri. Ugy látszik talán azon elvnél fogva, hogy a különböző ellenzéki csoportdk egymás köreit zavarni nem kívánják, a közvetlenül előttem felszólalt képviselő ur nem reflektált azokra, a mik közvetlenül előtte mondattak; nem reflektált Bausznern Guido t. képviselő ur beszédére, a melynél azon csodálatos látványban részesültünk, hogy azok, kik tegnapelőtt a nemzetiségi adópolitikának Kállay Béni képviselő ur által kifejtett, (Ellenmondás a szélső jobboldalon) vagy legalább megérintett eszméjét megtapsolták: ma tapsban részesítették azon állításokat, melyek lehetnek logikusok, bírhatnak a consequentia érdemével, a mint ki is nyerték a ház azon elismerését, a melyet a logikai gondolkozástól megtagadni soha sem szokott; de bizormyára mindenre vezetnek inkább, mint nemzetiségi adópolitikára. (Élénk tetszésnyilvánítások a középen.) A mi pártunk e kérdésben is a középutat kénytelen követni. Midőn adópolitikáról szólunk, nem téveszthetjük soha szem elől a nagy nemzeti érdekeket, nem téveszthetjük soha szem elől az állam fennállásának igényeit; de a nemzetiségi kérdést, épen e kérdéssel legkevésbé tartjuk kapcsolatba hozandónak; (Élénk helyeslés a középen) sőt ha netalán mégis volna ezen összeköttetés : azt nem emelnők ki, pedig azt mi egyáltalában nem állítjuk, mert azt hisszük, hogy végre is az adó ép ugy, mint a vallás, a nemzetiségek tekintetében is teljesen közönyös valami, s hogy az adó kérdésében nem az illető nemzetisége, nem az a döntő, magyar, tót, szerb vagy román-e a ki fizeti; hanem dönt az: egyáltalában mennyire birja és fizeti meg az adót, s ha az adó tekintetében a nemzeti kérdéseket egyáltalában szem előtt kell is tartani: a nemzetiségi kérdéseknek semmi esetre sem engedhető itt hely. (Elénk helyeslés a középen.) Egyébiránt jellemzi a situátiót, hogy átalában valamennyi beszédben, a melyet eddig hallottunk, akár a t. túloldalról, akár e részről történtek a felszólalások, az alapgondolat egy volt: 33