Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-26

26. orsságos fllés november 13. 187&. 243 és a felüdülésére időt nyerne, ugy, hogy valahára egész erejével azon valódi kultúrai feladatokra adhatná magát, melyeknek a mai világban minden államnak megfelelhetni kell: ha általában létezési jogosultsággal akar birni; de a melyeket Magyarországnak eddig azon okból többékevésbbé. elhanyagolni kellett, mert bevételeinek oroszlánrésze a nagyhatalmi véígj manója által megemésztetett. Ellenben a magyar állam igenis meg fog semmi&ittetni, mindenesetre megsemmisíttetni fog: ha a gyógyulására elkerülhetlenül szükséges gyökeres rendszerváltoztatás évről évre elhalasztatik és betegsége végre azon stádiumba lép, a melyből absolute semmi megmentés többé nem létezik. És, uraim, a politikai viszonyok alakulása Európában azon meggyőződésre kényszerit engemet, hogy, ha a magyar állam még egyszer megsemmisíttetnék: róla minden jövőre azt mondanák : „Magyarország nem lesz, hanem volt \

a T. ház! Nem csodálkozom, ha ilyen fejtegetések nem tetszenek; de ma, a hol tényleg minden kérdésben forog, nem arról van szó: vajon mi tetszik, vagy nem tetszik? hanem csupán csak arról: mi igaz vagy nem igaz ? és a ki a hazának valóban szolgálni akar, annak akkor sem szabad a teljéi igazságot elhallgatni: ha előre tudja, hogy nyilatkozatával a legnagyobb nemtetszést nyerendi el. Én kívánom és akarom egész őszinteséggel a magyar állam fenntartását; én kívánom és akarom egész őszinteséggel a felvirágzását; de épen azért, hogy ezt kivánom és akarom: kötelességemnek tartottam, tartaléktalanul azon útra utalni, a melyen teljes meggyőződésem szerint a magyar állam sülyedő hajója egyedül érheti el a megmentő révet. T. ház! Az igen tisztelt kormány pénzügyi politikájának valóságos része az adófelemelés eszméjén és a kölcsön, illetőleg az adósságcsinálás eszméjén alapsz'k. A. többi mind nem valóságos, hanem conjecturális politika, mint például az államadósságok konversiója és unificátiója, az államvagyonok eladása, a vasúti csoportositások stb. Ha most már a két megnevezett eszme, tudniillik az adófelemelés és az adósságcsinálás azon tétellel hozatnak kapcsolatba, a melyet az igen tisztelt pénzügyminister ur september 19-én tartott exposéjában mint vezérelvét kinyilatkoztatni méltóztatott és a mely igy hangzik: „Anynyit adj ki, mennyit beveszesz és annyit keress, a mennyire feltétlenül szükséged van"; akkor ezen elvi tételnek következő magyarázata nyilvánlik: „Végy annyit be, a mennyire nézeted szerint feltétlenül szükséged van és hogy ezt bírhasd, halmozz adókat adókra és halmozz adósságot adósságra : a meddig szükségletedet nem fedezted*. (Helyeslés jobb felöl.) T. ház! Ha ezen úgynevezett pénzügyi politika gazdag országban, mint például Francziaországban alkalmaztatik: akkor ezt bizonyos körülmények alatt, nevezetesen nagy háború után megérthetem; de ha oly kormány, a melynek hazafisága kérdés nélkül minden kétségen fölött áll, ilyen politikának nálunk Magyarországon a legmélyebb béke közepén és oly időben hódol, a midőn az ország adóereje és hitele annyira csökkentek, hogy ezen tekintetben talán egész Európában csak a megbukó Törökország áll még roszabban, mint Magyarország: az, uraim, én előttem tökéletesen megfoghatatlan. Lehet, hogy csalódom, mert a világon senki sem csalhatatlan; — de én megmaradok azon meggyőződésnél, hogy ezen politika, a helyett hogy hazánkat megmentené: a népvagyon egymásrakövetkező confiskátiójához s tehát végre az ország teljes romlásához vezet. Hogy az igen tisztelt kormány optima fide cselekszik: ezt kétségbe vonni nem lehet, nem szabad, sőt bűnnek tartanám; mindazonáltal a tárgyilagos eredmény mégis ugyanaz marad: „Solitudinem faciunt, salutem appellant" — ^Sivatagot csinálnak és megmentésnek nevezik!" (Igaz! jobb felöl.) Eá most, tisztelt ház, csak még egyet. Nekem ugy tetszik, hogy a közvélemény magyar hazánkban a bankkérdés megoldásától és a német-ausztriával folyó alkudozások eredményétől a kereskedelmi és vámszövetség kérdésére vonatkozólag igen sokat vár Magyarország javára. Én részemről nem habozom kijelenteni, hogy csekély nézetem szerint Magyarország közvéleménye ezen tekintetben magát némely csalódásnak engedi áfc. Semmiképen nem ismerem félre ezen kérdések nagy fontosságát és reménylem, hogy a megoldását Magyarországra nézve bizonyos anyagi előnyök követni fogják, föltéve, hogy ezen megoldás észszerű módon történik; de ettől várni azt, hogy ezen anyagi előnyök gyorsan beállani s általában a jelen vészhelyzetünk lényeges javítására szolgálni fognak: ezt uraim illusiónak tartom. Egyébiránt legyen akármiképen: annyi mindenesetre áll, hogy az országnak, kivált oly időben, a hol egymásután az áldozatkészséghez történt a fölebbezés: teljes joga van, alkotmányos kormányától az érintett nagyfontosságú kérdésekre nézve tiszta bort követelni. Igaz, a nagyratiszteit ministerelnök ur e ház november 4-én tartott ülésében épen ezen kérdésekre nézve nyilatkozni méltóztatott; de fájdalom, ezen nyilatkozat semmi érdemlegeset nem foglalt magában; hanem valami magán-biztosításra szorítkozott, tudniillik arra, hogy a kormány az illető kérdések tekintetében a törvényt megtartani és az ország jogainak érvényesítésére törekedni fog. Én legalább alkotmányos kormányt nem is képzelhetek, a mely a törvényt meg nem tartani 31* . i