Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-26
244 2 ®- orssígos Klés november 18. 1875. és az ország jogainak érvényesítésére törekedni nem akarna. (Igent Ugy van! jobb felöl.) Igv tehát a ministerelnök ur emiitett nyilatkozata azon rejtelmes fátyolt nem emelte fel, a melyet az igen tisztelt kormány elejétől fogva a kereskedelmies vámszövetség kérdésére és szintúgy a bankkérdésre borítani méltóztatott s e szerint az ország még mindig nem tudja: vajon az illető alkudozások eredményétől sokat vagy keveset várhat-e ? És itt épen ez utóbbi eset forog fen. Ha tudniillik Magyarország- sokat várhat: akkor ilyen nagyon örvendetes közlés a kormány részéről a legjótékonyabb erkölcsi hatást gyakorolná a nyomorkodó országra; ha pedig Magyarország csak keveset várhat: akkor, már épen a kormány kötelessége, tartaléktalan nyilatkozat által azon optimismusnak véget vetni, a mely ezen tekintetben jelenleg az országban ténylegesen uralkodik ; (Helyeslés a szélső jobb és bal oldalról) mert semmi veszélyesebbet nem ismernék mai vészhelyzetünkben, mint a már nyolcz évig tartott illusiók átvitelét még a kilenczedik évre is! (Helyeslés a jobb és baloldalon). Ezenkívül a nézetem az, hogy oly kormánynak, a mely őszinte utón törekszik, — és én az igen tisztelt kormány őszinteségében legkevesebbet sem kételkedek, hogy oly kormánynak, mondom, a napvilágot sohasem kell kerülnie. Eszerint bátorkodom országos képviselői minőségben az igen tisztelt kormányt tisztelettel megkérni: méltóztassék az eddig kedvelt titkolódzását feladni és mind a kereskedelmi- és vámszövetség kérdése, mind a bankkérdés tekintetében minél hamarább nyiltan szint vallani, hogy az ország valahára tudja: erre nézve mi vár reá? Meg vagyok győződve: az igen tisztelt kormány illető közlései lényegesen elősegíteni fogják azt, hogy azon nehéz, de férfias jelszó e házban elnyerje az uralmat, a mely a magyar állam számára a tényleges viszonyok irányában az egyedüli helyes és a mely igy hangzik: „Segíts önmagádon és az Isten is megsegít!" Ezen jelszó értelmében s átalában a mai kifejtéseim értelmében bezárom a beszédemet egy antithézlssel azon már idézett tételhez, a melyet az igen tisztelt pénzögyminister ur szeptember 19-én tartott exposéjában a magyar állam számára felállítani méltóztatott. Ezen antithezis igy hangzik: Ne adj semmi körülmények alatt többet ki, mint a mennyit minden bizonynyal bevészesz és hogy ezt elérhesd szorítsd magadat annyira össze és rójj annyit, bármilyen fájdalmas nélkülözésekkel, magadra, a mennyire esistentiád, becsületed és jövőd megóvása és biztosítása azt feltétlenül követelik." T. ház! A fenforgó államköltségvetést részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. (Helyeslés és éljenzés a jobb és baloldalon) Bujanovics Sándor: T. képviselőház! A legmagasabb trőnbeszéd, mely ezen országgyűlés törvényhozói tevékenységét megnyitá, csak ugy, mint ezen háznak válaszfelirata pénzügyi bajaink orvoslását, államháztartásunk megzavart egyensúlyának helyreállítását tűzte ki ezen országgyűlés legsürgősebb és méltán legfontosabb feladatául; a legmagasabb trónbeszéd s ennek nyomán a válaszfelirat egyhangúlag elismerte, hogy ezen nagy feladat megoldására egyoldalú, csupán pénzügyi intézkedések önmagukban véve elégtelenek, hogy e czél elérése, a siker biztosítása szempontjából gyökeres reformokra van szükség az államélet csaknem minden ágában. Igenis t. ház ! gyökeres reformokra a válaszfelirat szavai szerint, javító kezekre van szükség az államélet minden ágában, ha hazánk állami létét biztosítani, hitelét megszilárdítani, jövőjét s felvirágzását előmozditani akarjuk. Tudja és érzi azt e házban mindenki, aki pénzügyi helyzetünk s közkormányzati viszonyaink tanulmányozásával habár csak felületesen is foglalkozott, hogy jelenlegi súlyos, hogy ne mondjam, válságos helyzetünkből, melynek okait a múlt országgyűlés teljesen felderítette s melyek- elősorolását nem tartom sem idő-, sem alkalomszerűnek: csak a legszélső határig alkalmazott takarékosság, közgazdasági viszonyaink javítása, közkormányzatunk gyökeres reformja és a közjövedelmeknek anyagi helyzetünk s adóképességOnk korlátain belül eszközlendő fokozása mentheti ki. Tudja ós érzi mindenki, hogy mindezen irányban gyors és sikeres tevékenységre van szükség, hogy csak mindezen tényezők összhangzatos közreműködésével állithatjuk helyre s tarthatjuk fen államháztartásunkban az egyensúlyt, teremthetünk rendet és öszhangot közkormányzati viszonyainkban. Ezen nagy és nehéz feladat megoldására vállalkozott a jelen kormány, melyet a nemzet oly nagy mérvű bizalommal ajándékozott meg. Pénzügyi helyzetünk ziláltsága, anyagi jóllétünk, közgazdasági viszonyaink hanyatlása, az üzleti élet minden ágában beállott pangás, mely a társadalom Imajd minden létegét végpusztulással fenyegeti: a kormányt gyors és erélyes kezdeményezésre hiyja fel, nekünk pedig eíodázhatlan és szoros kötelességünkké teszi, hogy a kormánynak első fontossabb tényével ezen már saját, nem átvett költségvetésével szemben szigorú és lelkiismeretes birálatot gyakoroljunk; meg kell bírálnunk az 1876. évi állami költségvetést ugy kiadási tételeiben, mint bevételi előirányzatában, ugy pénzügyi, mint közgazdasági és közkormányzati részében; meg kell bírálnunk: elment-e a kormány a takarékosság terén azon határig, ameddig az állami érdekek veszélyeztetése nélkül elmenni szabad? nem engedi-e át magát bevételi előirányzatában csalódásoknak, melyek már oly
