Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-26

242 26, owaágos ülés november 13. 1876. gyorsan, igen tiszteletteljes helyet kellett volna elfoglalnia. Jelen vészhelyzetünk bizonyítja, hogy a magyar állam sokkal többet vállalt el, mint a mit teljesíthet, hogy azon kötelezettségeknek nem tehet eleget, a melyeket épen a nagyszerűvé alkotás, vagy concrétabban kifejezve — a melyeket a költséges kormányzati rendszer természetszerűleg megkíván. Ezen a tényleges viszonyokból következő mozzanat minden eddigi orvosláskisérletekre, kivált az igen tisztelt kormány pénzügyi politikájára a hiábavalóság bélyegét nyomja. Ugy látszik, hogy az igen tisztelt kormány az orvoslást oly reduktiók által remélte előkészíteni, a melyek az eddigi államháztartás határain belől mozognak. Az eredmény mutatja, hogy az illető megtakarítások összege vészhelyzetünk legszerényebb követeléseinek sem feleí meg. A helyett most már, hogy az igen tisztelt kormány a betegség valódi oka után nyomozódnék s e szerint a bajt a gyökerénél megragadná: e helyett az adőfelemeléshez és adósságcsináláshoz s tehát ugyanazon pénzügyi politikához folyamodik, a melylyel a korábbi kormányok legazdálkodtak és a melylyel — ha igy halad tovább a jelen és minden jövő kormány is legazdálkodni fog mind addig: míg általában nálunk, Magyarországon, még valami elgazdálkodni való lesz! T. ház!Csak e két eset lehetséges: vagy a magyar állam megtartja az eddigi kormányzati rendszerét s e szerint továbbá is eleget kell tenni azon kötelezettségeknek, a melyek ezen rendszerrel elválaszhatlan összefüggésben állanak és ekkor a szükséges eszközöket is az állam kezére adni kell: mert máskép azon magas feladatoknak meg nem felelhet, a melyek az egész népéletet mind szellemi, mind anyagi tekintetben magába foglalják és összességében a valódi államczélt képezik. De sőt erre nézve a magyar nép teljes joggal feltehetné a kérdést, hogy vajon miért fizeti a nagyszerű adót, ha az állam megfelelő egyenértéket nem visszonoz? — Vagy pedig az ország nem képes azon eszközöket megszerezni, a melyekre a magyar államnak az eddigi kormányzati rendszeréből eredő kötelezettségek teljesítése czéljából elkerülhetlenül szüksége van: — s akkor az államnak áldozatot kell hoznia, illetőleg az államot oly módon berendeznie, hogy csak olyan kötelezettségeknek tartozzék eleget tenni, a melyek az ország teljesitő képességének megfelelnek. Harmadik eset nem létezik. Miután most már vészhelyzetünk valódi oka az ország teljesitő képessége és azon kötelezettségek közti szembe ötlő aránytalanságban rejlik, melyeket a magyar állam eddigi kormányzati rendszerénél fogva elvállalt: világos, hogy a lehető legnagyobb reduktiók az eddigi államháztartás határain belől a bajon nem segíthetnek ; ellenben, ha ezen tekintetben igen távol mennének, illetőleg ha az úgynevezett megtakarítások az országélet érdekei rovására foganatosíttatnának : akkor igenis az államczél veszélyeztetve volna. Mind ebből pedig az következik, hogy a jelen kormányzati rendszer alapján minden orvosláskisérletek a bajt csak hosszabitják és rosszabitják ós hogy tehát csak ezen rendszer gyökeres változtatása vezethet az óhajtott orvosláshoz. Jól tudom uraim, hogy ezzel semmi ujat nem mondtam; hiszen már két év óta jelszavakkal nagyon bővelkedő magyar hazánkban a rendszerváltoztatás jelszava nagy szerepet játszik. De ha ezen jelszó aránylag már régi is: fájdalom, tettekkel bebizonyítása még mindig egészen uj. És ha most már, sőt ezen teremben körülkérdezni akarnánk: vajon ezen rendszerváltoztatás alatt mi értetendő ? a legeltérőbb nézeteket hallhatnák. T. ház! Amint minden vita alatt álló kérdésekre nézve mindig csak egyetlenegy nézet lehet helyes: épen ugy a rendszerváltoztatás kérdésére nézve is csak egyetlenegy módozat létezik, a mely a magyar államot a jelen vészhelyzetéből megmentheti. Igenis különböző utak vezetnek Rómába; de Magyarországnak pénzügyi és népgazdasági meggyógyitásához a mai viszonyok alatt csak egyetlenegy ut vezet: s ez oly rendszerváltoztatásban áll, a mely a lehető legnagyobb takarékosság és a lehető legnagyobb önmegszoritás elvéből indulván ki, az állami intézmények közt eltörlés, egybeolvasztás, egyszeresités és átalakítás által könyörület nélkül addig és odáig takarít meg: míg a magyar állam háztartásának egyensúlya tökéletesen helyre nem, állíttatott. Azt fogják talán ellenvetni, hogy ilyen rendszerváltoztatás a magyar állam fenntartásával össze nem egyezhető. Ámde bátorkodom Magyarország számos állami intézményei közt csak kettőre figyelmeztetni s kérdem : vajon a magyar állam megsemmisittetnék-e, ha tiz ministerium helyett csak a felével birna? miután tényleg tökéletesen souverain államok is csak hat ministeriummal bírnak, mint például az igen gazdag és mint hiszem nagyon civilisált BelgorBzág? — Vajon a magyar állam megsemmisittetnék-e: ha a honvédintézmény — mint Ausztriában van, fejenként nem egészen 23 krajczárba s tehát nálunk Magyarországon összesen évenként legfeljebb 3^ millióba kerülne? míg most. fejenként 40 krnál többe, tudniillik összesen évenként 6 milliónál többe kerülnek; — nem is említvén azon tényt, hogy Ausztria a ^krachnak" daczára még mindig igen vagyonos iparállam, Magyarország pedig — fájdalom — elszegényedett földmivel ő állam?! Uraim, ilyen reformok által a magyar állam fentartása nem lenne kérdésbe téve; hanem ellenkezőleg a magyar állam újra szilárd talajt