Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-26
238 26. országos ülés november 18. 1875. hogy a bűnös minél előbb kinyomoztassék és elitóltettessék. Végre tapasztalásból mondhatom, hogy az előlegezett tanudijaknak 10-ed része sem hajtatik be az elmarasztaltaktól, mert rendesen szegénységi bizonyitványnyal mentik ki magukat az illetők. Nézetem tehát az volna, hogy kihágási ügyekben, melyekben az érdeklett felek többnyire egy járásból valók, a tanudijak soha se előlegeztessenek ; miért is a bűnvádi eljárási alapra előirányzott összegből bátran lehetne legalább is 20—30,000 irtot, törleni. Ezek után figyelmemet fordítom még a pesti kir. ítélő táblára, melyre nézve a decentralisatiot okvetlenül hangsúlyoznom kell. Eltekintve attól, hogy a budapesti kir. itélő táblát igen nagy személyzete miatt alig lehet kellőleg ellenőrizni, és hogy ezen fórum előtt a pereknek nyilvános előadása, illetőleg- ellenőrzése illusoriussá válik, a mennyiben az érdeklett felek a hely távolsága miatt perük előadása alkalmával Budapestre meg sem jelenhetnek, még pénzügyi érdekük is, melyek pedig nyomasztó pénzviszonyaink között igen döntők, hathatósan követelik ezen kir. Táblánknak decentralisatióját; — mert bizonyára mind a táblai bíráknak, mind pedig a többi irodai és kezelő személyzetnek fizetése és lakbére sokkal csekélyebb lehetne a jelenleginél, ha p. o. a kir. ítélő táblának egyik osztálya Kassán, másika Pozsonyban és igy tovább elhelyeztetnék. E mellett pedig mennyit nyernének az illető vidéki városok: azt számokban alig lehet kifejezni és ha valaha, ugy bizonyára most elérkezett azon idő, hogy a kormány a vidéki városok anyagi érdekét is minden kitelhető módon, főleg pedig az intelligentiának összpontosítása és gyarapítása által előmozdítsa. Budapest maxis világvárossá fejlődött és alig igényli többé a kiváltságos gyámkodást. Ha ezzel az igazságügyi intézményünkre nézve szerény nézeteimet körülvonaloztam volna, nem azért tettem azt, hogy az igen t. minister ur itt-ott jelzett indítványaimhoz szorosan ragaszkodjak ; mert intentióm csak az vala, hogy utaljak arra, miszerint igazságügyi intézményünk keretén belül is az ügyvitelnek egyszerűsítése által tetemes megtakarítások még elérhetők. A mi pedig magát a beterjesztett költségvetést illeti, egy perczig sem habozom, hogy azt nyugodt lélekkel el ne fogadjam; mert e költségvetés az első, mely nem csak fokozatos, de meglepő megtakarításokról is tészen tanúságot. Az igaz, hogy mindennek daczára a helyzet komoly, sőt aggasztó is; de azért korántsem veszítsük el a bizalmat s legkevésbé a reményt jobb jövőnk iránt. S ha szemben a kérlelhetlen helyzettel, súlyos áldozatokra hiv fel bennünket felelős kormányunk: legyünk meggyőződve, hogy ezen áldozatokat, nem másra, hanem csak szorongatott hazánk megmentésére forditandjuk. (Helyeslés.) Elismerem, hogy a beterjesztett költségvetésnél sokkal kedvezőbbet lehetett volna előállítani; de csak akkor, ha előbb a rombolás müvéhez hozzáfognánk s ha szegény hazánkból tabuia-rasat csinálnánk. De nem hiszem, nem hihetem, hogy erre egy igazi hazafi vállalkoznék, (Helyeslés) és hogy az ország közvéleménye jelenleg ily irányban nyilvánulna. Ismételve kijelentem, hogy én a beterjesztett költségvetést a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a középen.) Borlea Zsigmond: T. ház! (Mozgás.) Miután én ugy vagyok meggyőződve, hogy mióta a dualismus és a magyar miuisterium 1867-ben létrejött, habár a ministerekben történt is személyváltozás igen sokszor, de a rendszer ugyanaz maradt minden egyes ministeriumban és mindegyikben ugyanazon szellem uralkodott, mely hibás rendszer által az ország évről évre adósságokkal, a nép pedig uj adónemekkel terheltetvén, annyira, hogy az ország hitele fokról fokra aláásatott., a nép pedig rendkívül elszegényedett annyira, hogy már az ország hitele — nem tudom hogy mondjam — mondhatni: a bukás szélén áll; a nép-pedig valóban a kétségbeeséshez közel van. A jelenlegi ministerium pedig midőn a bársonyszékekbe beleült, azt monda: hogy azért kívánja az ország kormányát átvenni, hogy az ország súlyos helyzetén és illetőleg az ország hitelét helyreállítsa és a nép nyomorán segítsen. De a jelen kormány az előbbinek nyomdokába lépett, annak minden hibáit örökölte; sőt a mint az utolsó delegatioból kitűnt, még nagyobb összegnek megszavazása által az ország és nép nyomorát még sulyosbbitotta. Azt hiszem, nehé-s tagadni t, ház, hogy 1867. óta az ország és a nép rendkivülileg elszegényedett; mindamellett most, midőn azon birtokos, kinek birtokive, teher lapja 1867-ben tiszta és szűz volt minden tehertől: ma már 20—25% adósságokkal van terhelve; akkor a midőn azon kereskedő, aki 1867. évben 3 segédet tartott a boltban ma vevő s áruban egyformán üres boltjában egyedül lézeng és elmélkedik a szabadelvű kormány dicsőségéről; akkor a midőn azon iparos, ki 1867-ben 3 legénynyel dolgoztatott: ma napszámból tengődik; akkor midőn azon földmives, ki 1867. évben két ekével müveitette földjét: ma már szomszédjával compániában egyegy sovány tehenet fognak eke alá s úgy szántja földjét s ezzel is sietni kell, mert mind a két szegény pára a szabadelvű adóvégrehajtő által le lesz foglalva adótartozás miatt s néhány nap