Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-25
230 85. országos Illés november 12. 1875. közölni tudnak: az, hogy követelik, hogy az összes nyugdijakat, s hivatali fizetéseket 10^-el szállítsuk le most, midőn közpanasz az, hogy hivatalnokaink roszul vannak fizetve; most midőn köztudomású dolog az, hogy ujabb terhekkel fogjuk vállaikat nyomni; most midőn tudjuk, midőn sajnos tapasztalás az: hogy az öszszes hivatalnoki kar felett Damokles kardja függ. Az ilyen takarékosság nemcsak hogy a közigazgatásnak árt; hanem egyáltalában a józan igazsággal, a szabadelvüséggel sem egyezik meg. Gyakran hozták fel e vitában, hogy mit ér mindazon erőlködés, mit a kormány tesz: ha hadügyünket önnállóbban és takarékosabban nem tudja szervezni. Ez nincs napirenden, ehhez szólni nem akarok. De megjegyzem: Önök egy rettentő aberratióban vannak, nemcsak arra nézve, ha azt vélik, hogy tervők szerint pénzügyi megtakarítás eszközölhető e téren; de arra nézve is, hogy egy oly védrendszert proponálnak, mely nem létezik, kivéve a sociálisták s a franczia demagógok fejében. Gyakran hallottam és Helfy Ignácz képviselő ur tegnap is felhozta, hogy védelmi állapotba kell helyezni sz országot. Erre megjegyzem, hogy a stratégia támadó s védelmi hadsereget nem ismer, hanem csak harczképes sereget, és ezt Európában csak állandó hadsereggel lehet elérni. (Helyeslés a középen) Gyakran felszólaltak a ház minden oldaláról, tegnap is, hogy az állam nem eléggé takarékos és nem eléggé biztos előirányzatot tesz, különösen azon jövedelem ágaiban, melyek a mezei gazdasággal és a műiparral összeköttetésben vannak. Meg lehet, hogy e terén takarékoskodni lehet s midőn a kormány negyedfél millióval lejebb szállítja kiadásait a tisztán gazdasági ágaknál : ezzel bizonyitékát adja, hogy ha időközben lehetséges lesz a további megtakarítás, bizonyosan azt is eszközli; de egyáltalában nem fogadhatom el azon ajánlott rendszabályt, hogy deficites vagy terhes üzemeinket és üzleteinket szorítsuk meg, sőt szüntessük be: mert ez nem csak a jövedelmet szállítja le; hanem oly érték-csökkenéssel jár, mely épen azok tervét rontaná meg, a kik annyira követelik ezen üzletek értékesitését, a mi köztudomás szerint most, a jelenlegi piaczi viszonyok szerint nem is lehetséges. Különben is valljuk meg az igazat, e téren is sokat experimentáltunk és eddigi experimentatióinknak némi eredménye van. Csak két példát hozok fel. Most nekünk a kőszén mázsája 14°[ 0-al többet jövedelmez, mint három-négy év előtt; a vassintermékeket 42°! 0-al olcsóbban tudjuk kiállítani. Tény, hogy ez jelzi, mennyit veszítettünk eddig; de tény az is, hogy az üzletek ez által nyert érték-növekedése biztosabb kilátást nyújt azok jövendőben való értékesítésére. (Helyeslés.) Sok megtámadásnak volt kitéve a korkormány fedezeti javaslata, Oly részletekbe bocsátkozni, mint t. képviselő társaink közül többen tették, nem akarok. En összes jövedelmi forrósainkat, melyek a pénzügyminister tárczájában rendelkezésünkre állanak, három osztályba sorozom. Első az egyenes adók forrása, e czimen 79.864,000 forint van előirányozva, sokan vonták kétségbe, hogy ezen összeg befolyjon. A zárszámadások ellenkezőt bizonyítanak. Azok azt bizonyítják, hogy 1873-tól 1874-ig emelkedtek ezek 8 3 ] 4 millióval és 1874-ben jövedelmeztek GS 1 ^ milliót, azon ujabb adók nélkül, melyek egészen uj alapon a törvényhozás által megszavaztattak, és a melyek 6 J | S milliót tesznek; ha tehát ezen összeghez az uj adókat adjuk hozzá, melyek remélhetőleg be is fognak folyni, a G 1 ^ millióval együtt, kijön a 74 s | 4 millió, tehát a jövő évben az adóhátralékon kivül csak l millióval kell fokozódni az egyenes adók jövedelmeinek, hogy a pénzüg yminister előirányzata valónak bizonyuljon. És ezen eredményt biztosan várhatjuk az előbbi évek zárszámadásaiból. Sőt már eddig is kezeink között forog a kimutatás a f. év három első évnegyedéről, a mely azt mutatja, hogy ezen idő alatt egy millió 940 írttal több folyt be, mint a múlt évnek megfelelő időszakában. Ha pedig tekintetbe vesszük azt, hogy egyenes adóinkból az utolsó negyedben 33— 35°| 0 szokott befolyni: akkor meg fogunk győződni arról, hogy a fokozódás most Is tart, és hogy a pénzügyminister ur előirányzata egyátalában nem illusorius. Éhez járul még 4 millió az adóhátralékokból, melynek befolyását legtöbben vonták kétségbe. Tagadhatlan, hogy az 1872. év óta e czimem tetemes összeg be nem folyt; de az eddigi helyzet és a jövő eljárás között nagy különbséget látok. Eddig az adóhátralékok tisztázva nem voltak, akkor és ott hajtattak be, a hol és a kitől épen jónak látták. Most az önkormányzatra lesz bizva annak tisztázása, a behajthatlanoknak leírása, a többieknek az illető adózó képességéhez mért több évre való kiosztása. Azt hiszem, ebben elég garantiát találunk arra, hogy ezeknek befolyása sokkal valószínűbb, mint eddig és csaknem bizonyos. Az átalános jövedelmi pótadóról nem szólok; de annak befolyhatását biztosítja egyfelől a jövedelmek fenébb jelzett természetes fokozása, melyből csak egy milliót vettem fel fenebbi számításomba; holott már három év óta 8 millióra lehet azt tenni, és az adóknak uj alapokra és csak a vagyonosabb osztályokra való kirovása. A másik főjövedelmet képeznék a közvetett adók. A közvetett adók czimén 83 millió van előirányozva, és a zárszámadások ezen előirányzatot igazolják, mert 76 és */» miliió folyt be már 1874-ben; sőt hogy a rósz és jó évet egyaránt tekintetbe vegyük, 1868. év óta közvetett adóink 2Q% millióval
