Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-25

2b. országos fllés november 12. 1875. 231 szaporodtak, tehát 4% millió esik egy évre, mint szaporulat. Tehát ezen arány szerint nem csak a hat és fél milliót, a mivel több van 1876-ra előirányozva, hanem az eddigi'tapasztalás szerint a két évi időközre kilencz millió szaporodást is számításba lehetne felvenni. Azt hiszem, ezzel eléggé indokoltam, hogy a pénzügyminister számítását illusoriusnak nem lehet tartani. Legyen szabad itt megjegyeznem azt, hogy igen sok panasz és elismerem méltó panasz, merült fel a hazában, különösen egyenes adóink tulfokozása ellen. De jegyezzük meg azt, hogy először az arányok e tekintetben sokat javultak; s másodszor azt, hogy az adó-alapokat egy kormány meg nem változtathatja; hanem mindig azon adó-alapokhoz kénytelen fordulni, hamar a terheknek szükségét és befolyásuknak okvetlen elkerülhetlenségét elismerjük, a melyek egyfelől a legerősebbek, s másfelől a legbiztosabbak. Hiszen, ha panasz van arra, hogy a föld és ház túlságosan van terhelve; másfelől tudjuk azt is, hogy ingó tőkéink oly csekélyek és annyit tapogatódzunk e tekintetben, hogy tudhatjuk, hogy e téren a jövedelmet fokozni nem fogjuk. Azt is tudjuk, hogy az arány a közvetett és egyenes adók közt tetemesen javult az alkotmányos korszakban. Mert mig 1868-ban 54 millió egyenes adóval szemben 50 millió volt a közvetett adó: addig 1874-ben 68 és fél millió egyenes adóval szemben 76 és fél millió a közvetett adók eredménye. Atalábau kénytelen vagyok azt, — amit egyik t. képviselő ur a túloldalon felhozott, hogy bő forrása nyilik a fogyasztási és más adóknak — kétségbe vonni. Igaz, ha tekintetbe vesszük az európai culturállamokat: akkor e tekintetben nagyon roszul álljuk ki a versenyt; ha a mi viszonyainkhoz kell alkalmazni adórendszerünket, és ha forgalmunk, fogyasztásunk oly csekély, hogy a nagjobb terheket meg nem birja: az állam elkerülhetlen szükségleteit mégis kénytelenek vagyunk az egyenes adókból fedezni. És a mi a fő: valljuk be az igazat, igen keveset tettünk, mert keveset tehettünk adóképességünk emelésére ; de a mi csekélyét tettünk, akár a vasutak, a méntelepek, a gazdasági szakoktatás fejlesztésével: ez mind a földmives osztály javára szolgált. (Helyeslés.) Harmadik főjö vedel mi forrásunk a pénzügyminister urnák rendelkezésére álló összes egyéb jövedelmei. Ezek nagyon sok megtámadásnak vannak kitéve. Előirányozva van 26.430,000 frt, 1873-ban befolyt 31 millió, 1874-ben 22.642,000 frt. És noha negyedfél millióval van több előirányozva, mint tényleg 1874-ben befolyt; de másfelől 4 és fél millióval kevesebb, mint a mennyi 1873-ban befolyt és a mi fő, egészen indokolja a magasabb előirányzatot az, hogy a pénzügyminister ugyancsak 3 és fél millióval apasztotta a kiadásokat és ennek következtében a mi tényleg ki nem adatik: az indirecte a jövedelmet fokozza. Azonban az a nagy vád emeltetett a kormány ellen, hogy az adóképességet nem emelte, sőt a tul oldalról — a mit nem vártam volna, — egy t. szónok azt hozta fel, hogy egyenesen a magyar közép osztály kifosztására törekedik és annak tönkrejutását fogja előidézni. (Ugyvaní ügyvan! bal és jobb felöl.) Megvallom e vádat el nem ismerem. Indokoltam, vagy legalább igyekeztem indokolni azt, hogy adóképességünk természete szabja meg, hogy hol keressük az adót, és hogy az egyenes adók alapjának fejlesztésére körülményeinkhez képest mégis legtöbbet tettünk; azonban itt azzal a váddal állok szemben, hogy az a kormány, a mely 8 hónap óta áll a dolgok élén: az a kormány nem tett semmit az adóképesség emelésére. Elismerem; de én ugy fogom fel e tekintetben egy kormány kötelességét, hogy minden esetre nagy kötelességei vannak a nép iránt; de első kötelessége az állam iránt. (Nagy zaj jobb és balfelöl.') Nem választom én el a népet az államtól soha; tudom, hogy annak vállain nyugszik az és tudom, hogy az állam annak kedvéért létezik; de midőn látjuk azt, hogy az állam csaknem a fizetésképtelenség szélén áll, midőn látjuk azt, hogy annyi függő kérdés szakad nyakunkba : azt hiszem a nép és állam iránt is első kötelessége a kormánynak azon függő kérdések megoldása, hogy tisztulván a tér, lehető legyen az actió. (Helyeslés a középről.) S különben is azt kérdem: mivel lehet egy kormánynak az adóképességre hatni? Azt hiszem csak két biztos eszköz van a culturfeladatokat kivéve, melyeknek most ereje szerint megfelel: egyik a forgalom javítása, másik a hitel javítása. Es e téren mit talált a kormány? A forgalmi ügyekben egy csomó bonyolult kérdést és függő ügyeket, melyeket minél előbb megoldania kellene, és azt hiszem hogyha e tekintetben kötelességének eleget tett: a népnek sokkal jobb szolgálatot tett, mintha ezeket elhanyagolva az állam hitelét és a vasutakat a legnagyobb zavaroknak teszi ki, és e helyett gondoskodik talán kisebb rendszabályokról az adóképesség emelésére, melyekre különben sem volt sem ideje, sem pénze. A forgalom emelésére, igaz, közvetlenül nem hatott; de midőn tisztázta a vasutak ügyeit és lehetővé tette egy forgalmi és tariffa politika előkészítését, elhárítván annak akadályait: azt hiszem kötelességét helyesen fogta fel. Igaz, hogy a hitelképesség emelésére közvetlenül nem hatott; de midőn a kereskedelmi codex megalkottatott, midőn összes közigazgatási 'és igazságügyi reform törekvése : oda hatni, hogy a polgárok vagyona, élete minél jobban és ol-