Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-25
2&. országos tt-lés noveihfoer 12.1875. 227 S most visszatérek a javasolt rendezési eszközök elsejére: a reductiókra. Mit erre nézve az exposé elvi átalánosságban és a megtakarítások határait illetőleg mond; helyesnek tartom. Hibásnak tartom én is a megtakarítást, ha túl megy a cult.uralis és államgazdászati érdekek határain ; hibásnak akkor is, ha innen marad. A kiadásoknál — ugy látszik — nem ment a ministerium a megtakarítások megengedhető határáig; némely tételnél pedig tul ment azon. Innen maradt a jutalmak és segélyek kiadási összegeinek előirányzatánál; noha belátom, hogy rendes viszonyok között épen a szolgálat és humanitás érdekei követelik, hogy rendkívüli szolgálattételek megjutalmaztassanak, a véletlen szenvedőnek segély nyújtassák; jelen szorongatott helyzetünkben még is, midőn egy nem épen fényesen dijj ázott országházi szolga és terem őrnek évi 24 frt csizmapénzéből is 4 frt húzatott le, és ekként bizonyos czimeknél a megtakarítási törekvés a minimalitások határáig jutott: lehetlen nem sokalnom az e czimen előirányzott 722,892 frtot. Én ezen összeget, — kivéve a coltus-, igazságügy- és honvédelmi tárezáknál e czimen előirányzott összegeket, — °/ 5 részre leszállithatónak tartom. E szerént lenne az ujabbi megtakarítás 279,842 frt., s maradna még e czimen: 419,765 frt. Tulment a cultusministeri iárcza XVIII. fejezete S-ik czime, 27-ik rovatuk) pontja alatt, hol törvénysértőleg takaritatott meg 50,000 frt, mert az 1875. XXXII. tvény 36-ik §-a a néptanítók nyugdijalapjához 1875., 1876., 1877. évekre, évente 100,000 frtot rendel évi járadékképen kifizettetni; tehát az említett czim és rovatba 50,000 frt helyett 100,000 frt. lenne pótlag felveendő. Az én meggyőződésem szerént nem lehet egy törvényt, melyet f. évi májusban hoztunk : novemberben merő takarékossági szempontból félretenni, s nem szabad a közoktatás legégetőbb érdekei sérelmével megváltoztatni. E néhány excerptával csak az akartam igazolni, hogy az államköltségvetés és maga a pénzügyi bizottság is nem mindenben mentek el a megtakaritások concedálható határáig; némelyekben pedig tul mentek. így tul ment különösen az igazságügyi tárcza kiadási részének 2., 3., 4., 5., 7,, cziménél is. Én ellenére a ministeri költségvetésnek, a pénzügyi bizottság véleményének s indokolásainak, arról vagyok meggyőződve, hogy: tekintve, miszerént már 1874-ben, de különösen 1875-ben részint a codificalt törvények hiánya, a perrendek fogyatkozásai, az ügyvitel bonyodalmai folytán, mely telekkönyvi ügyekben épen egy, múlt évi ministeri rendelettel a naplók — egy igen haszontalan, az átnézést lehetetlenitő intézkedés — ujabbi behozatalával még inkább összekuszáltatott, a birószemélyzet függetlenségét biztosító organicus törvények felfüggesztése és megváltoztatása, s törvényszékek reductiója, részint a jogügyletek rendkívüli felszaporodása folytán a hátralékok óriási mérveket öltöttek, tekintve, hogy a bíróságok az eddigi birósági szervezet és személyi munkaerővel sem voltak képesek egy rendes igazságszolgáltatás követelményeinek megfelelni, s |tekintve, hogy a bajon nem rendszertelen foltozgató novellákkal, hanem csak organikus alkotásokkal lehet segíteni, tekintve, hogy az igazságszolgáltatás, mint az államnak saját állami életviszonyai nagy csoportjában a legjelentékenyebb tényező, az egyes személyek jogát képezi, mely önállóságukat szabályozza, polgári élettevékenységüket feltételezi s biztosítja, s eként az állami tágasb értelemben vett közigazgatásnak eminens tárgya, annak szerves berendezését, tevékenységét nem jövedelemés adéképessége, hanem mint harmadik államhatalmi tényezőét, rendeltetése szempontjából szabad és lehet megbírálni, és tekintve, hogy ezen fenebbi tények és következményei által előidézett állapotok, az önökös rendzavaró fluctuatio az állam jogrendjét megrendítették, az ország hitelét megtámadták: igénytelen véleményem szerént, az államházuí.rtás egyensúlyának helyreállítását nem mozdítják elő; hanem az ország hitelére, s eként államgazdászati érdekeire a legkárosabb befolyást gyakorolván: az igazságszolgáltatási személyzet és a törvényszékek reductiójával tett megtakarításokat jelen viszonyaink között, nem tartom hasznosoknak, mit az igazságügyi megtakarításokkal a vámon nyerünk, a réven tizszeresen elvesztjük, s mint állam nagy pénzért rósz portékát adunk a nemzetnek. A közeledő nagy kérdések megoldását, — minőknek az exposé a valuta helyreállítását, vasúti ügyeink végleges rendezését, a nagy államköltsön közelgő visszafizetését jelzi, — igen t. pénzügyi minister ur hitelünknek alapjaiban, nem államgazdászati vagyonéletünk üditésében, a reproductionalis szerves tevékenység műveleteiben keresi. És ezekből az a tanúság, hogy az egész államháztartási egyensúlyt helyreállító törekvés az ország hitelképességének csak ideiglenes rehabilitatiójára van intézve. Ez egy két évi vivendi modus, semmi más! Most lássuk a módot; miként akarja a ministeri expoés hitelt helyreállitni. Azt mo-.idja, hogy önerőnkre támaszkodva kell azt a helyzet bizonytalanságából kiemelni, s hogy éhez áldozat kell. 29*
