Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-25

25. országos ülés noTember 12. 1875. 225 gyűlésnek állandó bizottsága Berlinben csak pár héttel ezelőtt határozatkép kimondotta, hogy: „a német vaspályáknak a birodalomra való szállása a kor követelménye és egy rationális vasúti törvényhozásnak szükséges előfeltétele:" akkor t. ház én azon meggyőződésben élek, hogy tényleg államgarantiát élvező vasutaink kezelésének az állam által való átvételével, amint egyrészről sem a tudomány legújabb álláspontjával, sem a korszellemmel, sem az előrehaladottabb nemzetek által szerzett tapasztalatok útmutatásaival összeütközésbe nem jövünk: ugy másrészről az általam jelzett vasúti politika a mi speciális viszonyainknak, szükségleteinknek és jelenlegi pénzügyi helyzetünknek legjobban megfelel. (Helyeslés.) Ezekben akartam t. ház a jövő évi költségvetési tervezetre vonatkozólag igénytelen nézeteimet előadni s egyúttal súlyos pénzügyi helyzetünk némi enyhítésére czélzó javaslataimat, ezúttal írásba foglalt concret indítvány, avagy határozati javaslat benyújtása nélkül kifejteni. A melyek után kijelentem, hogy a jelenleg tárgyalás alatt levő költségvetési tervezetet átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk helyeslés és éljenzés) Balogh Károly. T. ház! Méltóztassék kegyesen megengedni, hogy a t kormánynak a pénzügyministeri exposében feltárt pénzügyi politikája i*a, íiz 1876-iki államköltségvetésre, a helyzet és a tárgy komolyságának megfelelő tárgyilagossággal én is lehető rövidséggel adhassam elő nézeteimet, észrevételeimet. Az ország helyzetéről azt mondja a ministeri exposé: három év óta ismerjük csak helyzetünket, három éve, hogy öszhangzásban egyesül minden hazafi kivánata az államháztartás rendezése körül, hogy i_rre nézve történtek és pedig a viszonyoknak megfelelő lépések, de hogy a czél elérve még nincsen, és hogy el nem éretett a czél: azt az exposé nem a történt lépések elégtelenségének tulajdonítja. Mindjárt az első pontra azt kell megjegyeznem ; hogy az országgyűlésnek 1869-ik év óta máig folyó naplói, különösen az 1870-iki költségvetés ellen beadott ellenzéki javaslatok megdönthetlen tanúságot tesznek arról: hogy az ország közjogi ellenzéke, mely 1875-ik évi febiuárig itt e házban tekintélyes, az országban jelentékeny elemekben volt képviselve, indokoltan és következetesen ellenezte mindazt, mi ellenzése daczára törvénynyé vált, mi az ország jelen aggasztó helyzetét előidézte. Hogy az országban s itt e házban mindenki óhajtotta a megbomlott államháztartás rendezését, azt kétségbe vonni nem lehet. Azonban az államháztartás rendezése körül tett lépéseket már keletkezésüknél sem tartotta az ellenzék czélhoz vezetőknek, egyedül azon okból; mert az alkotmány KÉPV. H. NAPLÓ 1875 -78. I. életjogával a pénz és vér feletti szabad rendelkezéssel nem bírtunk, mert szerves haladás helyett, nem téve beható contemplatio tárgyává azon megkerülhetlen kísérletet: „quíd valeant humeriqnid ferre recusent": egyedül a nemzetnek anyagi gyarapodásában, ingatag alapokon keresték a czélt. E czél pedig egyedül és éltető factorai nélkül állitatván fel, maga is hibás; a lépések, melyek ahoz vezettek ingadozók, tényezői helytelenek levén: mi volt természetesebb mint az, hogy a nemzet saját állami létezésének feltételei jöttek kérdés alá. Európa országainak államfejlődési és alkotmányos institutióinak történelmét behatóbb figyelemmel kisérve, az európai közvélemény alakulását tanulmányozva, lehetetlen fel nem ismernünk, hogy az európai közvélemény reális alapokból indulva ki, állami existentiánkat s feltételeit valódi értékök szerént bírálja meg. Önmaga t. pénzügyi minister ur is azt mondja: hogy mi, mint állam, nem csak élni, hanem állami existentiánk feltételeivel együtt fejlődni, és institutioinkat a haladás színvonalán megtartani is akarjuk. Már most, ha mi államgazdászati érdekeink végett, vagy rendkívüli áílamviszonyok nyomása alatt, hitelünkkel a nagy világ pénzpiaczain negotiálni akarunk: vajon a pénzvilág, melyhez fordulunk, nem alkotmányos államiságunk szerves feltételei, politikai institutiőink próbált életrevalósága, természetes fejlődési képessége, szilárdsága, mint a politikai stabiliíímus és megbízhatóság garantiai alapjain fogja-e hitelünk becsét mérlegelni? Nem fogja-e számba venni kiegyezési törvényünk azon susceptibilitását, mely szerint a delegationalis törvényhozás három factorai közül kettőnek egyetértésétől függ államháztartásunk egyensúlyát akkor paralysálni: midőn tetszik, vagy legmenthetőbb esetben, midőn azt a mi érdekeinkkel talán nem épen concordans viszonyok szükségessé teszik? ezeket csak azért érintettem, mert álláspontomat pllustrálják, melyen igazolni akarom hogy a közösügyi törvény revisiója nálunk, nem csak előtérben nem áll hanem most is oly égető kérdés; mint volt ezelőtt, Institutiőink megalkotásánál, örökös fluctuatióinkkal csekély politikai, államgazdászati és administrativ életrevalóságot tanúsítottunk. A múlt országgyűlés tényező többsége és kormánya tehát, nem számolva az időnek, az országnak élő viszonyaival, politikai gyengeségeivel, nem ismerve és túlbecsülve anyagi képességét s erejét: készületlen, idő előtt lépett szédelgő magasságra fokozott hiteligényeivel a pénzvilág közvélnményénck sorompói elé. S a pénzvilág hitelállásunk feletti deliberatuma lett: egy 15S milliós kölcsön, 16 °|

0 és 29