Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-25
25. országos ülés november 12. 1855. 221 nemzetgazdászati érdekek rovására kell érvényesülnie. Mindkét tekintetben azonban a helyzet kényszerűsége előtt meghajolnunk kell. De, ha már ott vagyunk, hogy közigazgatási és nemzetgazdászati érdekeinket a fiscális szempont dominálja; s ha e szerint a financiális tekinteteket nyomasztó pénzügyi helyzetünk még ott ia túlsúlyra juttatni parancsolja, a hol azok nemzetgazdászati életérdekekkel jönnek összeütközésbe : akkor elengedhetltn kötelességünk, hogy oly uj bevéíeli forrásokat, és lehető kiadási megtakarításokat, melyeknél ugy a financziális, mint a nemzetgazdászati érdekek véletlenül nemcsak hogy karöltve járnak, de sőt a hol a nemzetgazdászati tekintetek még egyenesen követelik is a financziális szempont megóvását : figyelmen kivül és- felhasználatlanul ne hagyjunk akkor, a midőn eddigi, a kelleténél tul igénybe vett bevételi forrásaink már is apádéban vannak. Ilyen xx) bevételi forrás lenne egy behozandó börzeadó, (Halljuk! Halljuk!) a mely adónemnek a német birodalomban legközelebb leendő életbeléptetése iránti törvényjavaslat már a szövetség-tanács előtt fekszik, s mely ügy a múlt hó 27-ki német trónbeszédben is hangsulyoztatott. Pedig a német birodalomnak ezen adóforrás jövedelmeire bizonyára kevesebb szüksége van, mint nekünk a mi viszonyaink között; s a berlini, frankfurti s a t. börzék korán sem játszottak oly szomorú szerepet Németország közgazdászati életében: mint. játszottak a budapesti, bécsi s a t. börzék minálunk. (Helyedét.) Felhozatott érvül ez adónem ellen, hogy behozatala a kereskedelemre káros hatással lenne. Holott a közelmúlt idők tapasztalatai épen arról győztek meg bennünket, hogy egyenesen a börze volt az a főfaktor, mely a kereskedelmen a legérzékenyebb sebeket ejtette. De egyébként is, ugyanazon érv alapján, egyéb adónemeken kivül, még a váltóbélyeget is — és pedig ezt sokkal több joggal — eltörölnünk kellene; a mire pedig bizonyára egyikünk sem gondol. Azon aggodalom ellenében pedig, hogy a börzeadó behozatala a börze látogatóinak tovaköltözését vonná maga után: megjegyzésem az, hogy mérsékelt bélyegdij mellett, mint a milyen a német birodalomban is terveztetik, ettől tartanunk legkevésbbé sem kellene; az a cosmopolita pedig, a kit egyedül csak az köt e földhöz, hogy szerencsejáték ügyletei után a szükségben levő állampénztár részére 5 vagy 10 kr. bélyegdijat fizetnie nem kell: az a cosmopolita az ország és a közügy érdekében jobb, hogyha ma, mintha holnap hagyja el határainkat. Igaz, ezen czim bevételeinek összege iránt, több. oknál fogva, nem táplálhatnánk valamely fölötte vérmes reményeket már csak azért sem, mert a börze aranjuezi szép napjai ez idő szerint letűntek. De a behozandó börze-adónak, egy, a, mi viszonyaink közt épen nem megvetendő financziális bizonyos előny mellett, még az a megbecsülhetlen nemzetgazdászati előnye is meg lenne, hogy hathatós praeventiv eszközül szolgálna ismét bekövetkezhető börzei saturnáliák megelőzésére, vagy legalább mérséklésére, a mely a közel múltban átélt saturnáliák utóhatásait keservesen érzi mai nap is az ipar, kereskedelem, földmivelés. érzi az állampénztár s érezzük mindnyájan. És én azt hiszem, t. ház. hogy ha mi, a haza iránti polgári kötelességeink érzetében, nyugodtan viseljük a jelen nyomasztó viszonyok között a felemelt adókat, készséggel elviseljük a különfélébbnél különfélébb ujakat, még az olyanokat is, ' a melyek hatása alatt, mint. a fegyver- és a vadászati adónál, a vidéken ugy személy- mint vagyonbiztonságunk nem egy veszélynek van kitéve: akkor mi privilégiumokat senki részére nem osztogathatunk. (Helyeslés.) Továbbá, egy nevezetes megtakarítást tartok lehetőnek kamsitgarantiát tettleg élvező vasutainknál, a melyek e czimeni szükségleteire az igen t. pénzügyminister ur költségvetésében, a rendkívüli kiadások között, kerek összegben 15 millió forint van felvéve. Az e czim alatt költségvetéseinkben „előleg" név alatt szerepelő összeget, tekintettel ezen vasutak jövedelmezőségi viszonyaira s ezek lassankint! javulásának a legtöbb pályánál, szerfölött szerény voltára, bízvást tekinthetjük „végleges kiadásnak"; inert ezen javulás az engedélyokmányokban kikötött 90 év alatt is bajosan, néhány évtized előtt pedig semmiesetre sem fog végbemenni oly mérvben, hogy ezen vaspályák az állami kamatg-arantiát legalább némi részben igénybe ne vegyék; annál kevésbbá pedig oly mérvben, hogy a papíron évenkint 4°| 0 kai kamatozó állami előleget a bevételi többletből valaha visszafizethetnék. S ekkép egyszersmind, ha a biztosítéki kiadást actuális magasságában nem is, de magát a tételt bízvást felvehetjük a költségvetési ordináriumba, Mielőtt az e vasutaknál lehető kiadási megtakarítások kérdésének részleteibe bocsátkoznám, álláspontom megjelelése czéíjából szükségesnek tartom mindenekelőtt kijelenteni, hogy én elvben a feltétlen államvaspályarendszernek híve vagyok; és szilárd meggyőződésem az, hogy a vaspályakérdésnek nemcsak nádunk, hanem átalában is. egyedül kielégítő végleges megoldása az leend: ha az állam idővel minden vaspályát magához váltani s kezelni fog. Én a vaspályát a postáival és távirdával egy és ugyanazon szenrpontból tartom meg-birálandónak. Valamint ezek, ugy a vaspályák is oly mélj'en belenyúlnak az állam és birodalom életébe, azok politikai és gazdászati és sooiális tekintetben oly döntő szerepet játszanak napjaink"
