Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-25

208 25. országos ülés november 12. 1875. ban a nemzetek közkincsévé vált, nemcsak a kormányok és parlamentek leghatalmasabb ellenőrzőié, de a nemzetek viszonyainak kölcsönös megismertetésének is főfaetora. Azért nem kétlem, hogyha a világ arról fog meggyőződni, hogy Magyarország sebeinek orvoslására komolyan törekszik, hogy megfelelő takarékosság és rendezett viszonyok inaugurálása által jövőjét, önállóságát biztosítani igyekszik: a netalán szükséges tőkét olcsón és könnyen fogja megkapni anélkül, hogy újra egy, oly annyira hitelünket károsító, fejlődésünket nehezitő drága kölcsönt kötni kénytelenitetnénk, mint ez fiz utolsó időben megtörtént. Végre, érzi mindenki azon alkudozásoknak nagy borderejét, melyek részint a birodalom két kormánya közt már folynak, részint küszöbön állanak; — értem a vám- és kereskedelmi szerződéseknek uj megkötését és a közösügyi quota újbóli meghatározását. Nem tartom czélszerűnek azok fölött most részletekbe bocsátkozni, nemcsak azért nem, mert korainak tartom; de leginkább azért: mert egyelőre szükségesnek tartom a kormánynak szabadkezet engedni. De nem hagyhatom említés nélkül azon, reánk nézve épen nem legbarátságosabb tüneményeket és mozgalmat Ausztriában, mely legpraegnansabb kifejezést nyer a bécsi ipar és kereskedelmi kamarában megtörtént reichsráthi választás által. Magyarország és Ausztriának egy birodalommá való összeköttetése egy, századok által ténynyé vált szükségesség; az egyik államnak jólétében tápot nyer a másik felvirágzása; az egyik fél sülyedése veszélyezteti a másiknak fejlődését, a kettőnek erősülése emeli az egésznek hatalmát, dicsőségét; azért, az említett tünemények daczára, megvagyok győződve, hogy a népek közös érdekeiket felismerve, méltányos jog által vezéreltetve, sikerülni fog az 1867-ben létrejött kiegyezésnek üdvösségét 1877-ben uj szerzemények létre j'övetele által megerősíteni és megszentelni. Magyarország, ugy mint 1867-ben, most is csak annyit fog követelni, a mennyi állami önállósága biztosítására, anyagi és szellemi fejlődésére szükséges; áldozatokat nem kímélve és nem követelve, újra meg fogja mutatni, hogy barátai iránti méltányosságban épen ágy, mint érdekeinek megóvásában pártkülönbség nélkül e haza fiai egyetértőleg eljárni el nem felejtettek. T. ház! Én nem tartozom azok közé, kik financiális állapotunkat kétségbeesettnek tartják; ellenkezőleg megvagyok győződve, hogy hazánk nagy boldogságnak, felvirágzásnak fog indulni. Mert államadóságainkat az államvagyon tetemesen túlhaladja; hazánknak még nem ismert kincsei tömérdekek, geographiai fekvésünk legkedvezőbb, földünk termékenysége csak valamivel jobb munkálatnál is kiváló, kövessük tehát a nagy culturállamok példáját, de majmolás nélkül: ha egy vagy más hagyomány vagy szokással, mely iránt kegyelettel vagyunk, törnünk is kell. Sorsunk csak tőlünk függ, minden idegen befolyás és beavatkozás nélkül; koronázott királyunk legjobb indulatai által támogatva, cselekvéseinknek szabad urai vagyunk Meg nyilt előttünk a tér: lépjünk határozottan és bátran azon pályára. Ezt elmondani lelkiismereti kötelességemnek tartottam ; és habár az én meggyőződésem is az, hogy a mostanáig követett úton czélt nem érünk, bajainkból ki nem bontakozunk: beakarom várni a kormánynak minden ebbeli előterjesztéseit, habár nézeteimnek függetlenségét és szavazatom szabadságát magamnak fentartom. Simonyi János. Tisztelt képviselőház! A pénzügyi bizottság által elfogadásra ajánlott költségvetésben, valamint a 8 év óta beterjesztett összes költségvetésekben azon tényt látom kifejezve, hogy Mag varország állami költségvetésének legfontosabb vészéről, a had és külügyi költségekről egy, a népképviseleten kivül álló s velünk gyakorta ellentétes érdekű idegenek hozzájárulásával alkotott testület a del^gatiÓ intézkedik, a magyar országgyűlés hozzászólási jogának kizárásával. Nekem t. ház mindenkor az volt és ma is az meggyőződésem, hogy az állami létezés legkiválóbb jelzőjét épen a hadügyi költségek fölötti rendelkezés képezi; és meggyőződésem volt, hogy nemzetünk ép ugy bír az állami létezésnek feltételeivel, mint képességgel és jogosultsággal arra, hogy önrendelkezési jogát minden téren, tehát a hadügyi és külügyi téren is függetlenül érvényesítse. Politikám alapelve teszi, t. ház, kötelességemmé azt, hogy a nemzet ezen önrendelkezési jogának visszaszerzésére működjem ós e kötelességet annál inkább érezem a jelenben, mert a közelmúlt tapasztalásai még újra meggyőztek a közösügyi kormányrendszer fonákságáról és arról : mennyire tehetetlen a nemzet kívánalmainak érvényesítésében, midőn a hadügyi költségek terén önrendelkezési joggal nem bir. Én nem nyújthatok segédkezet ezen hazám önállóságával ellenkező rendszer folytatásához ós mert e rendszer fenállásának eszközét a költségvetés megszavazásában látom: az elénk terjesztett költségvetést már ez oknál fogva sem fogadom el a részletes tárgyalásra alapul. De ha nem vezérelne is e szempont t. ház, akkor sem fogadhatnám el e költségvetést: mert nem tartom azt a komoly pénzügyi helyzethez illőleg komolynak, mert azt főleg fedezeti részéiben oly ingatagnak vélem, mely képteleniti arra, hogy az államháztartás egyensúlya helyreállításának biztos alapjául szolgáljon. Már csak az is, hogy a rendes kiadások 7.200,000 frtnyi