Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-25
25. országos ülés noTembei* 12. 1875. 209 fölösleget mutatnak, némileg gunyjául szolgál a I helyzetnek, főleg ha tudjuk, hogy ezen fölösleg csak olykép állhat elő, hogy oly kiadások, mint például a vasúti kamatbiztositékok, melyeket évről évre rendesen fizetünk, melvek évről évre rendesen képezik panaszainknak tárgyát : nem a rendes, hanem a rendkívüli kiadások sorában foglalnak helyet. De a főbaj az. t. ház, hogy nem lévén helyesen megállapítva az állambevételek azon összege, melyre biztosan számítani lehet, melyből az ezen bevételekre alapított egész szániitás is, változás állandván be a mérlegben, s a deficit tényleg az előirányzatnál sokkal nagyobb kendvén : a költségvetés egy része fedezet nélkül marad. Nem fogok t. ház, ez alkalommal a költségvetés részleteibe bocsátkozni, általánosságban csak annyit említek föl, hogy a házadót, keresetadót, számadásra kötelezett vállalatok adóját, vasúti és gőzhajózási szállitás utáni adót, az összes fogyasztási adókat, a sójövedéket, az állam jószágok, államerdők és bányák bevételeit igen vérmes számítás szerint tartom előirányzottaknak. Nem hiszem azt, hogy midőn az 1874-ik évben a zárszámadások tanúsága szerint, csak 900,000 frt adóbehajtási költséggel lehetett az egyenes adókból 68 millió frt behajtható : most 1876-ban, midőn azóta az adózási és fizetési képesbég is csökkent, ezen a legszigorúbb végrehajtások utján kihozott 68 milliónyi maximumon felül, még 6 millió már megszavazott uj adó, 8 millió uj jövedelmi adó, 4 millió frtnyi hátralék, 1 millió frtnyi catasteri emelkedés, tehát ]9 millió forinttal több lehessen behajtható. Oly előirányzatok ezek, melyek mellett sokkal nagyobbnak kell a deficitnek lennie, mint a mennyi számitásba vétetett. És t. ház! halehetnek is körülmények, melyekben a magasabb előirányzatok hátrányos következménye nem érezhető, ott, hol az előirányzott jövedelem legkisebb elmaradása deficitet okoz, oly deficitet, melyre semmi nemit fedezet nincs: a túlságos előirányozás a legkárosabb következményű, sokszor végzetessé válható pénzügyi bonyodalmakkal jár. Nincs roszabb, mint az önámitás politikája és az ily politikáért annál súlyosabb vád illetheti meg a pénzügyminister urat, mennél inkább kell neki, mint a pénzügyi bizottság sok éven át volt előadójának tudnia azt, hogy jelen pénzügyi bajainknak egyik nem legcsekélyebb tényezője a folytonosan magas előirányzatokban nyilatkozó önámitás volt. Nem fogadhatom el a költségvetést, mert általában nem helyeselhetem a t. kormány pénzügyi politikáját. A t. kormány pénzügyi politikájában sajnálkozással kell nélkülöznünk egy egységes adóreform eszméjét. Pedig egy ily adóreform, mely KÉPV. H NAPLÓ 1875—78. I. KÖTET. adó viszonyainknak jelenleg oly különböző ágaiba egyöntetűséget hozna: egyrészt az állampolgárok sokszori zaklatását szüntethetné meg, másrészt csökkentvén azon tetemes költségeket, melyeket a különböző adók kezelése és behajtása igényel, jelentékenyen szaporíthatná az állam jövedelmét, a polgárok minden további terheltetése nélkül. De a mi fő, megszüntetné azon igazságtalanságokat, melyeket a jelenlegi adórendszer okoz. Nálunk a földbirtokos osztály az, mely a jelen adórendszer által leginkább sujtatik, mely az adóterhek súlya alatt sok helyt már a kimerüléshez közeleg. A tőkepénzes pedig nem fizet vagy épen semmit, vagy aránylag keveset. Nem akarom az összehasonlitásnál zsinórmértékül venni azon fájdalmas, sok helyen tényekkel igazolt tapasztalást, hogy a földtulajdonos jövedelmének felét, sőt annak nagyobb részét kénytelen adóba fizetni, ha tartozásának eleget tenni kivan; csak azt veszem föl irányul, mit a pénzügyminister ur az átaláuos jövedelmi adóról szóló törvényjavaslatában elvül állit fel, hogy t, i. a földbirtokos jövedelmének 20°j 0-át fizeti adóba, a tőkepénzes pedig, a kinek jövedelmét nem veri el a jég, nem süti el az aszály, kinek jövedelme tehát sokkal biztosabb és állandóbb : az 1868-ik XXVI. törvényczikk szerint kamatjövedelmének csak 10 0 | 0-át kénytelen adókép fizetni. De, ezt sem fizeti. így a pénzügyminister ur az általános jövedelmi adóról szóló törvényjavaslatában az összesen 187 milliónyi földbirtok-jövedelemből betáblázott kamatok fejében 20 millió forintot levonatni kivan. A bekebelezett kamatjövedelem tehát a minister ur szerint is 20 millió forint, mely után az 1868. XXVI. törvényczikk szerint 10 °jo nak vagyis 2 milliónak kellene adó fejében fizettetnie. És minthogy tudjuk, hogy a tőkéknek aránytalanul kisebb része vagyon telekköuyvezve, legalább is másik 20 millióra rug azon kamatjövedelem, mely be nem kebelezett adósságok után vonatik: e czimen tehát legalább is 4 milliónak kellene adókép befolynia. És mégis azt látjuk, hogy a kamatjövedelem fejében, nem számítva ide a földtehermentesitési és szőllődézsma váltsági kamatokat 1875-reugy, mint 1876-ra alig irányoztatott elő 700,000 frt. Midőn az adóviszonyok ily igazságtalan felosztásról tesznek tanúságot : akkor a helyes pénzügyi politikának első követelménye ezen kiáltó igazságtalanságnak gyökeres megszüntetése. T. képviselőház! a mi még inkább elszornorit, a mit valóban mély aggodalommal észlelünk, azon tapasztalat, hogy a t. kormány pénzügyi politikájában teljesen számításon kívül hagyja azon tényezőket, melyek felé oly sóvár szemmel tekint a . nemzet: a bankügyet, és a vámszerződés kérdését. 27
