Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-25

25. országos illés november 12. 1875. 207 télkedni fognak solid üzletek és iparos vállalatokba befektetni tőkéiket. Továbbá czélszerünek tartan ám az államjószágokat, az erdőségek kivételével, és iparvállalatainkat mielőbb és minél előnyösebben eladni; mert ez mind nemzetgazdászati szempontból, mind az adóképességre nézve csak előnyös lenne. Igen jól tudom, hogy vannak sokan, kik idegenek bevándorlása által nemzetiségünket veszélyeztetve látják. E nézetben én teljességgel nem osztozbatom, sőt a magyar nemzet méltatlan sértésének tartom azt, ha valaki csak egy perczig is helyt adna azon gondolatnak, hogy egy pár százezer idegen komolyan veszélyeztethetné nemzetiségünket Nem ! és ezerszer nem ! A magyar szivós, kitartó természetű, hazafisága oly szerfölött nagy és mindenek fölött álló; egész léte oly annyira össze van forrasztva hazájának függetlenségével és önállóságával, hogy ily gondolatnak nyugodt megfontolás után helyt adni nem lehet. Ezer éve, hogy nemzetünk nagyobb viszály és balsors daczára is fentartotta nemzetiségét; függetlenségét megóvni és visszanyerni képes volt; és legszentebb meggyőződésem, hogy nemzetünk örökké élni fog, és függetlenségét meg fogja óvni tudni, azon nemzet, melynek minden egyes fia mindig és minden pillanatbm kész hazájáért, szabadságáért és nemzetiségéért utolsó csöp vérét lelkesedéssel oda adni. Es másrészt nem valószinü; de sőt biztos az, hogy az idegen. ha itt nálunk jólétét találja; ha itt anyagilag és szellemileg gyarapodásra juthat, ha rendezett állami viszonyok által jövőjét biztositva látja: csak hamar e szép hazának lelkesedett fiává válandnók. Ipar és kereskedelmünk pangásának, gazdáink szomorú viszonyainak második főoka hiányos hitel viszonyainkban fekszik és épen ezek teszik lehetetlenné anyagi fejlődésünket. Mindennap tapasztalható már, hogy a gazda, ha elemi csapások, aszály, tüz, jég vagy másként rósz terméssel nem sujtatik is, mégis minden takarékosság és szorgalom daczára is csak nehezen tarthatja fen magát, elemi csapások ismétlése esetében pedig tönkre kell mennie. Ezen szomorú ténynek egyedüli oka hitelviszonyainkban fekszik; mert az oly szerencsétlen a gazda ságvitel érdekében, hogy a földmivelő gazda a nélkülözhetetlen pénzt csak nehezen és akkor is roppant kamatok terhe alatt kaphatja. Én magam tudok esetet, hogy egy községben a parasztok egy mérő magbuzáért a jövő termés után két, sőt három mérőnek visszafizetésére kötelezték magukat. Csak ritka esetben nyújthatnak segélyt a takarékpénztárak; s azok is 12, sőt 15°j

0-t követelnek, de a pénzszükség végett kérni kénytelenek is. Ily nehézségekkel kénytelen küzdeni a kis és közép birtokos, mely utolsó épen a magyar elemnek zömét képezi. De nincs kedvezőbb helyzetben a nagybirtokos sem, a kinek birtoka már értéke csak nem egy harmadáig terhelve van ; mert ezek is a földhitellel foglalkozó intézetek szigorúságai és alapszabályaiknak számos záradékai miatt szintén az iizsorára vannak utalva. A legsolidabb iparos és kereskedő, a legszorgalmasabb kézműves és kisebb boltos összerogynak hitelviszonyaink súlya alatt. Igen jól tudom, hogy minden egyes, magán természetű balesetek elhárítására az állam egyenesen segédkezet nem nyújthat; tudom azt is, hogy a tönkrement helyébe más lép birtokba, ki az állam iránti kötelezettségnek eleget tenni köteles ; de kérdés: egészséges és nemzetgazdászati szempontból üdvöse az ilyen állapot? Az adó és adófizetők száma csökkent és a proletariátus roppant mérvben szaporodik. Ha e bajok meggyökereznek: a birtok és pénz-viszonyok soha sem fognak megjavulni és az adóképesség biztos alapra nem lesz fektethető. Itt a kormánytól és parlamenttől várja a nép az üdvös kezdeményezést, a melynek mielőbb be kell következnie: ha a nemzetnek koldusbotra jutását kikerülni és az országnak felvirágzását, — a mi kétségtelen, — komolyan akarjuk. Ipar és kereskedelmünk felvirágzása, nyers termékeinknek versenyképessége, és a forgalom emelése átalában helyes és czélszerü közlekedési, azaz vasúti és tarifa politikától függ. Megvagyok győződve, hogy a t. kormány a nép várakozásának megfelelve, az utóbbinak t. i. e tarifa kérdésnek megoldására egész figyelmét és erélyét fogja fordítani; mert itt a kezdeményezés a k rmányt illeti. Továbbá szükséges a vasutak csoportositása, sőt némely vonal ki- vagy uj építése által vasúthálózatunkat czélszerüen kiegészíteni ugy, hogy ez által a forgalom nemcsak olcsóbbá és gyorsabbá, de némely vasút jövedelmesebbé tétessék, mi által a budgetünket oly nagyon terhelő garantia-összeg is enyészni fog. Tisztelt ház! Habár egész politikánk és mindén cselekvéseinknek vezérfonala kell, hogy a takarékosság legyen: mégis szükséges lesz a most emiitett czél elérésére áldozatokat is hozni; mert ha eddig néha czélszerütlenül és tán könyedén történtek iá a beruházások: nem lenne helyes kezünktt zsebre téve pusztán a körülményektől várni a baj orvoslását; ily esetben a takarékosság bűn volna, mert azon hibába esnénk, melybe egy földbirtokos, ki luxuriosus és czélszerütlen építkezések által adósságba vergődött, és inkább tönkre hagyja magát menni, mint alkalmas investitió és erőfeszítés által birtokát jövedelmezővé tenné, hogy mégát azáltal rengirozra. T. ház! A nyilvánosság, mely korszakunk-