Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-24

198 24. országos Illés november 11. 1875. zéppel egyesültünk, hiszszük és valljuk és pedig az előttünk fekvő budget daczára, — hogy semmi tekintetben nem fogja az előbbi mmisteriumok pénzügyi nyomdokait taposni, — de hazánk adózó közönsége a teljes szakítás alatt azt érti, hogy ha a fedezet, melyre biztosan számithatni, nem több nettó 150 vagy 15G milliónál: akkor ha nem is 1876-ra, de már 1877-re a kiadásokra is többet ne fordítson. Miután pedig a jelen budget ezt a kilátást látszólag nem nyújtja: attól tart, hogy a mi 7 év óta történt, a nyolczadikban is történik és az emelt adók megint csak a nagy kiadások könnyebb fedezésére, nem pedig a deficitek végleges törlésére fognak fordittatni. Tagadhatatlan, hogy az államköltségvetés a vidéken nem nagy rokonszenvvel fogadtatott, e tekintetben tehát a közönség megnyugtatására pótlólag felvilágosításokat adni okvetetlen szükséges. — És itten megint felveszem előadásom fonalát, hol elhagytam t. i. hogy a 4 millió hátralékoknak teljes behajtását bár lehetségesnek, de valószinünek nem tartom. A fedezet igazolásánál továbbá a pénzügyminister ur 6 milliónyi többletet emleget, melyet a bevételek átalános emelkedése után vár és melyre nézve az 1874-iki évben már tapasztalt és a folyó év első felében mutatkozó tényleges emelkedésre hivatkozik. Azonban az 1874. évben tettleg befolyt jövedelmekhez képest a dohánynál 2 millió, a sónál 700,000, az államjószágoknál 1.700,000, az erdőknél 1.000,000 a bányászatnál 2 millió forinttal már is többet irányzott elő, ez utóbbit illetőleg azért, mert 500,000 frtnyi jövedelmet állított be; holott 1874-ben másfél millió frtnyi nettó hiány volt. Igaz, hogy a folyó év első felének kimutatásai szerint a bevételek emelkedtek, de egyátalában nem oly arányban sem az erdők, sem a bányászatnál, hogy az előirányzott jövedelmekkel ugyanannyi kiadásokat fedezni lehetne. Végtére az államvasutak és azok gépgyárának nettó jövedelműk 2.450,000 frttal fénylik az előirányzatban; de 1874-ben csak 26,000 frt volt, nettó jövedelmök. Látom, hogy tisztelt barátom a közlekedési minister ur szigorúan hozzálát az eddigi elfecsérlések megszüntetéséhez; de előbbi szerződések folytán az üzleti bel- és külszolgálat! felügyelőség méreg drága; itt-ott 25,000 forintos tisztviselői számát még eddig le nem szállította és a forgalom folyvásti szorulásán nem segíthettek. Addig pedig, míg a fiumei, diósgyőri, garam-berzenczei, gömöri államvonalak üzleti költségeiket sem fedezhetik: az államvasutak mindenesetre többet mint eddig, de az előirányzott tiszta jövedelmet alig fogják beszolgáltatni. Ezen aggodalmaimat az előirányzott bevételek mennyisége iránt nem azért nyilvánítom, hogy ezeknek leszállítását indítványozzam; sőt magam is igen örülni fogok, ha az állomjövedelmek szaporodnak; hanem azért, hogy a pénzügyminíster urat arra figyelmeztessem, miszerint ha a kiadásokat még tovább is le nem szállítja és így az 1876-iki év lefolyta alatt majd egynehány millióval nagyobb hiány mutatkoznék, mint a mennyinek fedezéséről gondoskodva van: e hiány fedezésére azon kölcsönt kellene fordítani, melyet mint tisztán üzleti és állandó tartalék tőkét felvenni kivan. Ily kényszerhelyzet hazánknak jelen keserű bajainak egyik legkeserübbje lenne, mert az ország mély megilletődésére azon aggodalmat ébresztené, hogy oly minísterium is, mely a kormány rúdját azért vette kezébe, hogy hazánknak menekülést szerezzen a jövő pénzügyi veszélyeiből : a kiadásokat nem tudja annyira leszállitani, hogy azokat uj kölcsön nélkül fedezhesse. A pénzügyminister arról biztositá az országot, hogy a folyó évi hiányt, mely alkalmasint nagyobb leend, mint előirányozva volt: a legutolsó kölcsönből maradt és ez évre átment készletekkel fedezheti nem csak; de azon készletekből még annyi marad rendelkezésére 1876-ra, hogy a 17 és fél millió deficitek nagyobb felét, tizedfél milliót ezek által a másik felét 8 milliót, az uj jövedelem adóval fogja fedezhetni. — A pénzügyminister előterjesztéséből továbbá megértettük, hogy január, május és Julius első napjai nagy fizetési napok lévén: az év hat első havaiban az állam kiadásainak két harmadrészét fedezni kell; bevételei pedig az év ezen első felében majdnem megfordított arányban csak egy harmadrészben folynak be. Ez arányt számokban kifejezve: az első hat hónap alatt ki kell adni nettó 114 milliót és csak 60 millió jön be, az év másik felében a kiadás 56 millió, a bevétel pedig 95 millió. Míg ezen arány tart: készletek kellenek, hogy a hat első hónap pénztári hiánya fedezhető legyen — körülbelől 60 millió név-érték szerint. Ily készletek megszerzése végett a pénzügyminister egy uj kölcsönt akar kötni, mely egyszersmind üzleti tőke gyanánt fog szolgálni, de ama ünnepélyesen kijelentett kikötéssel, hogy ezen tartalék tőke az év másik felében lassanként befolyó bevételekből kiegészíttetvén, a^ egész tartalék kölcsön épségben át fog menni az 1877-ik és következő évekre. Más részről azonban világos, hogy ha a hat utolsó hó alatt annyi be nem jön, mennyi a nagy kiadások miatt a tartalék tőkébői a pénztári hiány fedezésére előlegeztetett: maga ezen tartaléki tőke vész el és megint uj kölcsönre szorulunk. Ezt a legnagyobb, mint mondám, szerencsétlenséget esak ugy távolithatja el a kormány, ha tekintve az előirányzott bevételek bizonytalanságát: már 1876-ban az előirányzott kiadásokat mint maximál összegeket kezel-