Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-19

19. országos ülés november 4. 1875. 165 A kormányváltozást illetőleg én nekem részemről nincs okom semmi legkisebb panaszra. Én elégtételt találok abban, hogy a kormány, mely a ministerelnök előterjesztésére és felelősségére alakult és neveztetett ki ő Felsége a király által, s a melyről igen természetesen fel kell tennem, hogy egyöntetű, egy véleményben van, és helyesli azon politikát, melyet a ministerelnök ur vallott magáénak. Ezen politikában foglaltatik az is, hogy ő mindenkor rosznak tartotta és rosznak tartja most is azon közös ügyeknek megoldását, melyek köztünk és ő Felsége uralkodása alatt lévő többi tartományai knzt az 18b7-iki törvény szerint intéztetnek. Ez volt azon politika fö elve, melyből mi is, ő is, nyolcz esztendőn át kiindultunk. Én tehát elégtételt találok abban, hogy ma oly :éifiak ülnek a, kormányon , kik elismerik, hogy ezen törvények roszak, roszakn k tartották azokat mindig, s roszaknak tartjók most is. No már i#en természetes, hogy az, ki valamely intézményt rosznak tart: annak javitását, orvoslását elhalasztani nem fogja. Ezt tehát részemről nagy megelégedéssel tekintem; mert kétségkívül haladás ahhoz képest, midőn a kormányon oly férfiak ültek, kik azt vallották, hogy a ki ezen törvényeket jóknak nem ismeri el: az nem kormányképes. A mit a ministerelnök ur arra nézve mondani méltóztatott, hogy nem szükséges programmszerti beszédet mondania : én megvallom részemről — meglehet, hogy az én hibám — hogy én azt a programmot oly tisztán még mindig nem látom, mint szükségesnek látnám, és kötelességnek tartanám a törvényhozás részéről, hogy azt követelje; nem látom pedig azért, mert a ministerium főfeladatának és programmja mintegy sarkpontjának a pénzügyi rendezést tűzte ki. Ámde ezen pénzügyi rendezés programrajára nézve igen sajátságos helyzetben vagyunk. Tudjuk, hogy ezen év elején a volt kormány azért bukott meg: mert a ház többsége nem osztozott az ő pénzügyi politikájában. Az akkori kormány adóemelést indítványozott azért, hogy meneküljön azon szükségtől, hogy Magyarország a közelebbi év®kben adósságokat legyen kénytelen csinálni. Akkor a jelen kormány elnök ezen politikát egész erejével ostromolta, ellenben a pénzügyminister ur azt egészen magáénak vallotta; mikor azután a jelen kormány megalakult: akkor a pénzügyminister ur kinyilatkoztatta, hogy ámbár azon politikát helyesnek és jónak tartotta, most a pártok közt létrejött egyesülés kedveért arról lemond és magáévá teszi a másik párt tudniillik a jelenlegi ministerelnök ur pénzügyi politikáját. Ez magában igen helyes eljárás, és tisztában volnék magammal, ha így állna a dolog; de az élénkbe terjesztett költségvetés ép azt mutatja, hogy a pénzügyminister ur egyátalában nem hagyott föí előbbi nézeteivel, hanem előbbi nézeteit nemcsak megtartotta; de azokat már most az összes kormánynyal is elfogadtatta ; mert a költségvetésben azon politika áll előttünk, a mely politikát ezen év elején a kormányelnök ur és elvbarátai ostromoltak ; tehát ugy látszik, hogy a programra alappontját illetőleg nem a kormányelnök ur érvényesítette a maga programmját, hanem a vele ellenkező nézetben lévő pénzügyminister ur érvényesítette a magáét. A mi azon nagyfontosságú kérdéseket illeti, mezekre né/.ve a ministerelnök ur a ministerium álláspontját jelezte, — tudniillik a vám és- kereskedelmi szerződést; ez kétség kívül a legnagyobb fontosságú, mondhatni oly nagy fontosságú kérdés Magyarországra nézve, melytől jövendő' megállhaiása van feltételezve. Én azon kijelentést, hogy a kormány ezen kérdést Magyarország érdekei szempontjából kívánja megoldani, a törvényekkel egyetértoleg és öszhangzásban, tökéletesen helyesnek és correktnek tartom ; ámde sajnálattal voltam kénytelen hallani, midőn hozzá tette, hogy a kormány a közös vámterület fentartását előnyösebbnek tartja a külön vámterületnél, hogy kölcsönös engedélyek utján kiegyenlítendő ezen dolog. Azért hallottam ezt sajnálattal: mert mélyen meg vagyok győződve, hogy ezen kérdés egyezkedés utján meg nem oldható ; hogy Magyarországon más, mint egy külön vámterület nem segíthet; Magyarország iparát és kereskedelmét és pénzügyeit rendezni teljesen lehetetlen anélkül, hogy külön vámterületet ne állítsunk fel. Bár milyenek legyenek is a tarifiáknak azon módosításai, melyeket a kormány alkudozás utján a külföld irányában képes lesz kieszközölni, ezek rajtunk nem segíthetnek: mert nekünk védnünk kell az országot alajthántuli tartományok versenye ellen. Ha tehát mi a lajthántuli tartományok irányában a szabad kereskedés politikáját űzzük, a külföld irányában pedig a védvámokat állítjuk fel: akkor — igen természetes — azon helyzetben leszünk, hogy a szabad kereskedés minden hátrányaiban részesülünk; de annak előnyeit tökéletesen mellőzni vagyunk kénytelenek. Én meg vagyok győződve, hogy ezen kérdést alkudozás utján megoldani nem lehet, és mert alkudozás utján nem lehet megoldani: igen óhajtottam volna, ha a t. ministerelnök ur megállapodott volna ott, hol azon kijelentést tette, hogy szorosan a törvényekhez ragaszkodva akar ezen kérdés elintézésében eljárni. A mi a bankkérdést illeti, a ministerelnök ur megengedi, hogy Magyarországnak törvényes joga van egy önálló bank felállítására. Ezt senki kétségbe nem vonja. Nem vonatott kétségbe mostanáig. Egy kormány sem mondotta, hogy Magyarországnak nem volna joga egy önálló nemzeti bank felállítására. De bármi legyen is