Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-17

17. országos Ülés september 18. 1875. \§Q legalább átalánosságban jeleznék — átalánosságban az eszközöket, melyekkel az állam háztartását rendezni kivánják. Igyekeztem már a múlt alkalommal megjelölni azon forrásokat, a melyekből a népnek egyenes megterheltetése nélkül az államjövedelmeket szaporítani lehet. Mondottam azt is, hogy lehet nagy megtakarításokat is eszközölni. Meg vagyok győződve, hogy ők is nagy megtakarításokat fognak eszközölni a maguk körében, azaz a beladministrátióban; de ezen megtakarítások, bármily nagyok legyenek is: oly nevezetes összegre nem rúghatnak, hogy a fenálló deficzitnek jelentékeny részét elenyésztethetnék. Az egyedüli lényeges megtakarítás, a melyet mi eszközölhetünk : véderőnknek teljes és tökéletes átalakítása által eszközölhető. A mi véderönk a mai nap belekerül 40 millió forintba. 32 millióba kerül a kö?.ös hadsereg. Nehogy a számokban fennakadni méltóztassanak, egy kissé elemezni fogom e számokat. A delegatiók budgete szerint a reánk eső rész 28 milliót és még valamit tesz. Azonkívül a közös vám-jövedelmekből reánk eső rész több, mint 3 millió forintot. Ezen két tétel együtt tesz 32 millió forintot. A honvédelem ez évben az igaz, csak 6 millió forintba kerül; hanem igen sok elhalasztatott, a mi szükségesnek mondatik, de a pénz szűke miatt ez évben elhalasztatott. A múlt évben még 10 millió forint volt. Azt hiszem, hogy ha ezen institutió megmarad ugy, a mint van: belefog kerülni 8 millió forintba évenkint. 32 millió és 8 millió összesen 40 millió ; tehát a mi véderönk 40 millió forintba kerül azonfelül, hogy, mint közös hadsereg és annak szervezete mélyen sérti Magyarország önállóságát és függetlenségét, s azonfelül ugy, a mint van ezen hadsereg: a czélnak, a melyért ily nagy áldozatokkal fentartatik, nem felel meg. A közös hadsereg összesen 800 ezer emberből áll; ezen 800 ezer embernek feladata és kötelessége volna, ezen nagy költséggel és áldozatokkal fen tartatott institutiónak czélja az volna: hogy Magyarország és a lajthántuli tartományok határait minden külmegtámadás ellen biztosan megvédje. Ámde uraim, megengedve, hogy ezen hadseregnek minden egyes tagja tökéletesen át van hatva a kötelesség érzetétől, egy szóval sem vonom kétségbe vitézségét és megengedem, minden tekintetben megfelelnek azon várakozásoknak, melyeket irányában támasztani lehet; de én egyszerűen c^ak azon tényt veszem, tekintsünk csak akár északi, akár nyugofci szomszédainkra, hogy azok hadseregük nagyobb száma mellett ezen czélok elérésére ugyanazon gondot forditják, mint mi. Nincs jogunk feltenni azt, hogy a mi hadseregünk ezen nagyobb hadseregekkel a győzelem biztos reményével megmérkőzhetnék. De, ha uraim ugy áll a dolog, hogy a győzelem biztos reményével meg nem mérkőzhetik: akkor hadseregünk az ország határait nem biztosítja, akkor tehát azon nagy áldozat, melyet annak fentartására hozunk, czélt vesztett. Már most t. ház, én nem azt mondom, hogy talán az ország határait védelem nélkül kell hagyni; hanem én azt mondom, hogy az önálló és független Magyarország sokkal hathatósabban, sokkal biztosabban és sokkal olcsóbban képes a maga határait megvédeni. Mert én azt. mondom, kössük össze a katonai oktatást a népneveléssel, tanítsuk a gyermekeket a népiskolákban, az elemi iskolákban arra, a mit kell tudni a közkatonának; tanítsuk a fiatalságot a községi iskolákban arra, a mit az altisztnek és az alsórangu főtisztnek kell tudni és tanítsuk végre a magasabb, a felsőbb tanodákban arra, a mit a törzs és táborkari tisztnek tudni szükséges, és néhány év alatt, nem egyszerre, hanem néhány esztendő alatt az ország egész uj nemzedéke harczképes lesz, képzett katona lesz, lesznek altisztek , főbbtisztek és táborkari tisztek. Már most t. ház! ha vesszük, hogy ezen hadseregnek szüksége lesz arra, hogy midőn az iskolából az ifjúság kikerül, hogy a gyakorlásokat föntartsák: el kellene rendelni azt, hogy ünnep és vasárnapokon ezen gyakorlatok tartassanak fen a községben, mint ez megtörténik például Svájczban vagy Amerikában; hogy nagyobb hadtestekben is tanuljanak mozogni; elrendeljük azt, hogy évenként az ország különböző vidékein munkaszünetelés idején tartassanak öszpontositott hadgyakorlatok. Ha az mondatik, hogy a belbéke biztosítására is kell valami haderő: azt megengedem és azt mondom, hogy a belbéke fentartására és nagyobb mozgósítások esetére nekünk Magyarországon elég lesz 50,000 katonát föntartani. Akkor, hogy állanak a kiadások? Van 50,000 hadseregbeli katona, ennek föntartása belekerül 6 millió forintba a mostani kiadás arányában ; ha az évenkénti öszpontositásokra és az iskolai szükségletek némi pótlására felveszünk 3 millió frtot : tökéletesen fedezve lesz azon költség és ha ezen kivül még a fölszerelések tökéletesbitésére és folytonos szaporítására évenként 6 millió frtot veszünk fel, az összes költség belejön 15 millió frtba és mi szükség esetében képesek leszünk Magyarország lakosságának legalább 10 százalékát mozgósítani, s igy talán lenne Magyarországnak 1 millió 5 — 6 százezer fegyveres embere, a kiket kilehet mozdítani a védelmi harczban. Nem azt akarom, hogy 1.500,000 katonát lehessen kimozdítani azért, hogy az Ural hegyekben vagy Slezvigholsteinban foglalásokat tegyen; az nem lehet; hanem arra, hogy az ország határát megvédje: arra tökéletesen elegendő; sőt csakis oly polgári hadsereg elégséges, a mely 18*