Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-17

140 J7. országos iilós september 18. 1875. élvezi az alkotmány jótéteményét, élvezi az ország védelmét, a ki maga is kész saját maga érdekében &z országot minden ellenség ellen megvédeni. íme, uraim! ez egy oly rendszer, mely Magyarországra nézve sokkal kevesebb költségbe kerül és sokkal inkább biztosítaná azon czélt, melyet most ezen nagy költséggel biztosítani akarunk. Azon 40 milliónál azonban, melyet honvédelemre fordítanak, még nagyobb azon veszteség, mely Magyarországot közgazdaságilag éri az, hogy 350 ezer egészséges fiatal ember munka nélkül hever három éven keresztül. Ha csak 60—70 krba veszszük is fel egy-egy személynél naponként a veszteséget: évenként 70—80 millióra emelkedik azon kár, mely Magyarországot éri azon termelő munka elvesztésében, mely a hadseregnél a zászlók alatt heveri el az időt. Nem teszek én ezért neki szemrehányást, hogy nem dolgozik, mert ezt az intézmény hozza magával; de bár ez neki nem bűne, mégis nagy kár a hazára nézve. Nem akarom állítani, hogy e megtakarítás azonnal érvényesithető volna. Nem ; mert Európa jelen helyzetében senki sem merné közülünk ajánlani, hogy egyszerre lefegyverkezzünk. Azért ezt csak fokozatosan lehetne életbe léptetni, a mint, t. i. az iskolából kikerült contingens, fölöslegessé tenné az állandó hadsereg előbbi létszámát fentartani. Ez utón azt hiszem, 20—25 millió frtot meg lehetne takaritani, nem először egyszerre ; hanem 8 —10 esztendő múlva De ha egy ministernek positiv kilátása van arra, hogy bizonyos kiadás 8 —10 év alatt 20 — 25 millióval csökkenni fog: ő ezt egy operatió bázisául veheti s már előre anticipálhatja azon jótéteményt, mely e meggazdálkodásból ered. A legfőbb megtakarítás, mit Magyarország tehet: a véderő szervezésénél eszközölhető s a legnagyobb jövedelem-szaporulat az, mit Magyarország az önálló vámterület által nyerhet. E két tétellel lehet Magyarország pénzügyeit rendezni ; ezek nélkül nem. Ha azt gondolja a minister ur, hogy áldozatokkal, adók felemelésével lehet ezt tenni: csalódni fog; mert ha lehet is egy-két évig : meg fogja látni, hogy az adófelemelés nem a jövedelem szaporítását, hanem annak csökkenését fogja előidézni. Az áldozatkészség, ha még oly nagy lenne is, nem fogja a nemzetet megmenteni. Áldozatkészségre lehet hivatkozni, mikor pillanatnyi baj van; de hogy egy nemzet éveken keresztül áldozatokat hozzon : az teljes lehetetlen anélkül, hogy a nemzel elvérezzék. Azon szó maga, hogy áldozat, azt jelenti, hogy erején túlmenő valami s az oly erő, mely állandóan, megfeszíttetik , megtörik, nem fogja birni. Ezeket akartam elmondani az ország pénzügyi bajainak orvoslását illetőleg. A mi illeti azon elveket, mezeket én és t. barátaim vallunk s azon pártállást, melyet elfoglalunk, ezek eléggé ki voltak fejezve, ugy a válaszíelirati javaslatban, melyet beterjesztettünk, mint azon beszédekben, melyeket itten többen elvbarátaim közül tartottak. Ezen elveknek megfelelőleg fogunk mi hozzá szólani mindazon indítványokhoz, tétessenek azok akár a kormány által, akár mások által, és pedig hozzá fogunk szólani tántorithatlanul elveinkhez, melyekhez lelkünk mély meggyőződése szerint hazánk szabadsága, boldogsága, sőt jövendő létele kötve van. Pártolandunk mindent, a mi jó; ellenzendünk mindent, a mi rósz, akárhonnan jön. Ellenőrzési tisztünkben mindig szigorúak leszünk, de sohasem factiosnsak és ezen szempontból kiindulva teendjíik meg magunk is inditvánj'ainkat, ugy és akkor, a mint és a mikor azt jónak látandjuk. De tekintve a pártok állását e házban, melyet a gyakorlati részleteknél módositandóknak remélünk; nem fogunk hosszú elkeseredett vitákat felidézni. Jelezni fogjuk álláspontunkat minden fontosabb ügyben; de a felelőséget a kormányra és az azt támogató nagy többségre hárítjuk. Azon kisebbség, a melyben vagyunk és gyengeségünk érzete nem fog bennünket elcsüggeszteni; a nagy többség, melynek ellenében állunk, nem fogja elvenni reményünket, melyet a felett táplálunk, hogy ügyünk és elveink végre is diadalmaskodni fognak és ezen hitben fogjuk mi legjobb erőnk és tehetségünk szerint teljesíteni képviselői kötelességünket. Ezzel ajánlom válaszfelirati javaslatomat a t. háznak elfogadás végett. (Helyeslés a szého baloldalon.) Tisza Kálmán belügy minister: T. ház! (Halljuk!) Csak rövid pár perezre kívánom még a t. ház figyelmét kikérni. (Halljuk!) Teszem nem azért, hogy az ujabban mondottakat czáfolgassam; de teszem azért, mert a mai nap folytán történt néhány oly nyilatkozat és hozatott szóba oly tárgyra, a melyre nézve pár szóval nyilatkozni kötelességemnek tartom. (Halljuk!) Az egyik, a mire nyilatkozni kívánok: az, hogy Miletics Svetozár képviselő ur felemlítvén a feliratban a gyűjtésekre vonatkozólag elmondottakat, azt mondotta, hogy az igenis vád volt a kormány irányában és ő megszokta a kormánytól, hogy ha vádolják, a király személyét tolja maga elé. Én ezt, ha történt is valaha, mindig helytelenitettem és merek rá hivatkozni, hogy sohasem tettem és nem is fogom tenni soha; de hogy tegnap nem tettem és hogy ezen állítás most alkalmazva teljesen alaptalan : hivatkozhatom a t, ház minden jelen volt tagjára, mert