Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-17
134 17. országos ülés september 18. 1875. kokban, hanem a helyzet természetében rejlik. Annyi eszmét, annyi reformkérdést, a mennyit a trónbeszéd felölel és a mennyit a felirati vita keretébe belevonni lehet, néhány nap alatt tüzetesen megbeszélni, tisztázni, megérlelni nem lehet. Avagy kérdem : melyik az a reformkérdés, melyet a lefolyt vita teljesen megérlelt, vagy ugy áliitott a t. ház elé, hogy a t. képviselők egy vagy más irányban' nyugodtan vethessék mérlegbe döntő szavazataikat? Kérdem: mily hasznot merített az ország a lefolyt vitából szemben azon dominális kérdéssel, a mely mindnyájunk figyelmét leköti, t. i. zilált pénzügyeink rendezésével ? Hallottunk ékes beszédeket és érdekes elme-futtatásokat; de ékes beszédekre, érdekes elme-futtatásokra van-e szüksége a hazának ez idő szerint. Hiszen még visszhangzanak e terem falai azon szép beszédek utóhangjaitól, melyeket a közjogi ellenzék a múlt időben tartott ugyanazon tárgyakról, a melyekkel a felirati vita alatt foglalkoztak. Hiszen a múlt választások alkalmával elmondott programm-beszédekben egész özönével találkozunk azon érveknek és támadásoknak, a melyekkel a közjogi ellenzék a vita alatt előállott. És kérdem, mivel lettünk bölcsebbek, mint azelőtt? Ki lett bölcsebb azon domináló kérdésre nézve, hogy az államháztartásban a megzavart sulyegyent miként lehet és kell helyreállítani az adott viszonyok közt. Pedig a t. közjogi ellenzék megpróbálkozott e nagy problémával. Sajnálattal kell azonban constatálnom, hogy a mentő eszmékben nem volt szerencsés. Elismerték a t képviselő urak, hogy a helyzet egyátalában nem tür halasztást és mégis a közjogi törvények megváltoztatását állítják oda egyik mentő eszközöl; holott igen jól tudják, hogy a közjogi törvények némelyike időhöz van kötve. Némelyeknek megváltoztatása pedig mindazon tényezők beleegyezésétől függ, melyek azt létrehozták. Beszéltek a t. képviselő urak a múlt idők hibáiról, botlásairól, mulasztásairól; holott igen jól tudják, hogyha ezen mulasztások és hibák nem találnák is meg mentségüket az akkori viszonyokban: e hibákból ma hasznos tanulságnál egyebet nem meríthetünk. Beszélnek a t. képviselő urak a szigorú takarékosság korlátairól, a magyar nemzet missiójáról ; mondják, hogy az igazságszolgáltatás, a közigazgatás, a cultura érdekei sérelmet nem szenvedhetnek, ezekre meg kell lenni a szükséges fedezetnek: és mégis óvást tesznek az áldozatok ellen, melyeket a törvényhozás netalán a néptől vár. Mert úgymond, a nép több terhet meg nem bir; a t. szónokok hivatkoznak a magyar jegybankra, ugy állítják azt oda, mint hitelviszonyaink egyik alapfeltételét. De ki tagadta azt közülünk; hiszen a trónbeszéd maga jelzi annak jogos és czélszerü megoldását; a bizottság válaszfelirata pedig határozott kifejezésekben hangsúlyozta azt. Beszélnek a t. szónok urak önálló vámterületről. Megvallom csak bámulni tudok a t. közjogi ellenzék erkölcsi bátorságán, melylyel ezen nagy fontosságú kérdéssel elbánik. Hónapok óta vitatkoznak a szakemberek e kérdés fölött és Magyarország sajátlagos viszonyai miatt még nem tudtak eljutni megnyugtató megállapodásra. Helfy Ignácz t. képviselőtársam élesen megtámadta a kereskedelmi ministert azért, hogy mért nem tette nyilvánossá a hivatalos adatokat és az enquette tanácskozmányait, mert úgymond, „abból megtanulhattuk volna a kérdést:" tehát tanulnunk és tanulnia kellene a t. ellenzéknek is: és mégis állást foglalnak s mentő eszközül állítják oda a nemzetnek a vámterületet. (Helyeslés a középen!) íme t. ház! e néhány vonás elég illustratiója annak, hogy a felirati vita a hazára nézve e perczben gyümölcsöző nem lehet és hogy be kell várnunk azon időt, még ha némi önmegtagadással járna is, midőn az előterjesztésekből a kormány valódi intentióját és az egyes javaslatok részleteit megismerhetjük és a dolgokhoz egész nyugalommal és alapossággal hozzá szólhatunk, ezért kértem arra a t. házat bevezető beszédemben és kérem ez alkalommal is. Es itt berekeszthetném rövid felszólalásomat, azonban a t. közjogi ellenzék egy támadására meg kell tennem észrevételemet. (Halljuk!) Azt mondják az ellenzék vezérszónokai Simonyi Ernő, Helfy és Mocsárja t, képviselőtársaim , hogy én „rendes körülményekről" „rendes viszonyokról" beszéltem; holott magam beismerem, hogy Magyarország pénzügyi helyzete igen komoly, igen aggasztó és hogy megdöbbenve áll ezen baj előtt minden gondolkodó fia a hazának. Én t. ház nem beszéltem rendes körülményekről, nem beszéltem rendes viszonyokról; hanem beszéltem rendes időkről. Azt mondtam, hogy Magyarország államélete rendes mederben folyik. Ezt mondom most is: egy ország, a mely oly fejedelemmel bir, a minővel bir a magyar állam ; egy ország, melynek alkotmányit nem fenyegeti és nem támadja meg a hatalom ; egy r ország, melyet nem veszélyeztet sem kül- sem belháború ; egy ország, a mely viszonyait, bár azok ziláltak, önmaga erejével képes rendezni: azon országnak államélete a nem kedvező viszonyok mellett is rendes mederben folyik. (Helyeslés a középről.) Ezt akartam felelni a megtámadásra, ajánlom a t. háznak a válaszfelirat elfogadását. (Élénk helyeslés a középről.) Simonyi Ernő: T. ház! Midőn a házszabályok által adott jogommal élek, csak röviden fogok néhány észrevételt tenni azokra, mik a vita folyama alatt elmondattak.
