Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-17
17. országos Illés september 18 187&. 131 javaslatokban értem ugy azon javaslatot, melyet a t. többség benyújtott, valamint azt, melyet saját pártom előterjesztett, oly elvek vannak lefektetve, melyekre sem én nem adhatnám szavazatomat, sem választóim, a kik engemet ide küldtek: lehetetlen, hogy szabad kifejezést ne adjak meggyőződésemnek egy olyan alkalommal, midőn oly nagy fontoseágu, oly nagy horderejű feliratról van szó, mint a milyen most a t. ház asztalán fekszik. Én t. képviselőház a t. többség felirati javaslatát el nem fogadhatom azért: mert az nem helyezi határozottan kilátásba, hogy akkor, a midőn az idő meg fog érkezni, t. i. 1877-ben, azon alaptörvények , melyek hazánkra nézve 1867-től kezdve a mai napig csakugyan nem üdvösöknek, hanem inkább károsoknak bizonyultak, meg fognak változtatni. Ezen szempontból el nem fogadhatom a válaszfelirati javaslatot, melyet a t. többség előterjesztett. A mi Miletics és Polit képviselő urak válaszfelirati javaslatát illeti, arról nem is beszélhetek: mert a haza kapholiumának szentsége nem engedi meg, hogy arról csak beszéljek is. Itt van tehát saját pártom válaszfelirati javaslata, melynek csak egy pontjára nézve a magam és választóim aggályát kifejezni honpolgári és képviselői kötelességemnek ismerem. Ugyanis az áll itt, t. képviselőház, az én pártom által beterjesztett válaszfelirati javaslatban, hogy ezen pártnak törekvése a kötelező polgári házasság behozatala. (Halljuk!) Én t. képviselőház,' ugy éltem eddig, hogy minden időben az igazságnak adtam kifejezést. Ezer eset fordult elő, hogy mindenféle akadályokat görditettek élénkbe; de én azzal nem törődtem, sőt most is kimondom meggyőződésemet és hitemet, ha mindjárt a hóhér pallósa lebegne is fejem fölött. (Mozgás. Derültség) Az én bitemmel, felfogásommal, meggyőződésemmel és jogi tanulmányaimmal ellenkezőleg volna elhallgatni saját pártom részéről is azon felfogást és kifejezést, hogy ezen párt már ezen törvényhozás működése alatt a kötelező polgári házasságot behozni törekszik. Megmondom, hogy miért. Isten jóvoltából ide s tova már ezer éve, hogy ezen nemzet itt lakik s ezer éven át, ha a történelmet olvasom, ha a magyar közjogot lélektanilag tanulmányozom: mindezekből azt kell kiolvasnom, hogy a nemzetet annyi külmegtámadás, annyi belfondorlat közepette egy magasztos eszmének tisztelete, a vallásosság, a pietás őrizte meg. S én t. ház, nem osztozom azok nézetében, a kik a jelen kor ferde elvszavainak áldoznak, kik egy modern eszméért hevülnek: mert ez az eszme épen azon fajr.i hozott veszedelmet, a mely faj, értem a latin fajt, legtöbb áldozatot hozott ezen eszmének. Máf* nemzetek, kik szívós kitartással ápolták ezen lelki meggyőződéseket, kik szivós kitartással őrizték azon következményeket, melyek a nemzet typusához illenek, azok, ugylátszik, ma Európában uralkodnak s félhetünk attól, hogy mi felettünk is fognak uralkodni: ha mi is ezen szerencsétlen modern eszméknek folytonosan áldozatokat fogunk hozni. T. ház! Azon időtől kezdve, mióta ezen hajlékban, a nemzet e szentélyében megkezdetett a haza ujjáalkotásának nagy müve, 1867-től kezdve, oly alkotások hozattak itt létre, melyekhez a magyar nép szokása vaj'mi nehezen tud alkalmazkodni. Nem akarok hosszas lenni, nem akarom a t. házat untatni; (Helyeslés) de ki kell mondanom, t. ház, hogyha csak magára a bírói szervezetre tekintünk, ha behatóan tanulmányozzuk azt: be kell vallanunk, hogy sokkal rosszabbul áll ma dolgunk, mint állott a megyei rendszer alatt. Tovább megyek t. ház, (Nyugtalanság. Felkiáltások a középen: Eláll!) Ha népnevelési ügyünket vesszük bonczkés alá, én, mint azon pályának egykori harezosa, mint okleveles néptanító állithatom azt az országban szerzett tapasztalásaimnál fogva, hogy mi ma a népnevelés dolgában, az alsó néposztályok nevelésügyét illetőleg, ha nem is egészen, de sok tekintetben még ma is ott vagyunk, a hol állottunk azelőtt, (Nyugtalanság a középen.) daczára azon sok százezernek, melyet azon modern eszmének életbeléptetése, a tanfelügyelőség felállitábára áldoztunk, a mely nem egyéb, mint kidobott pénz. De tovább megyek. Én, mint hites köz- és váltóügyvéd — (Derültség.) állithatom, hogy az úgynevezett bírósági végrehajtók intézményének behozatalával egy oly óriási terhet rótunk a nép vállára, a mely ismét nemzetünknek ezen alsóbb osztályait sújtja leginkább. Most behoztuk a közjegyzői intézményt s ezzel merem állítani, e gy ol 7 idegenszerű közeget állitottunk fel, a mely a nemzet geniusához nem alkalmazkodik, melynek minálunk Magyaroszágon nem örülhet a nép, mert ujabb terhet ró reá. Midőn mindezeket elmondom t. ház, egyúttal csak azt akarom kifejezni, hogy én Simonyi Ernő javaslatát elfogadom; de azon megjegyzéssel, hogy a polgári kötelező házasságra nézve egyéni szabadságomat teljesen és függetlenül fentartom. Egyébiránt, t. ház, én azt gondolom, hogy minden képviselőnek a maga választó kerületében a néphez beszédet kell intéznie, program mot kell mondania, melyben kifejtse mindazon politikai elveket, melyeket itt, a haza szentélyében vallani kötelessége. Én azt gondolom, hogy ha a többség s akár saját pártom is, a néphez igy szólott volna; „Tudod te nép, megfosztanak téged ezred éves 17*
