Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-17
182 i 1 ?, ország-os ülís septembev 18. 1875. szokásaidtól, megfosztanak attól,* hogy az isten házában papod lásson el ezentúl a házasság szentségével : hogy azon esetben vajmi keveset küldött volna ide a nép, én ezt hiszem, ez meggyődésem. (Eláll.) Ha a kötelező polgári házasság behozatik: akkor uj sineeurák lesznek felállitandók; mert azt csak rneg fogja nekem engedni a t. ház, hogy a mi falusi bíróink nincsenek elegendő szellemi tehetséggel felruházva , hogy ily tényt végrehajtsanak. Ha tehát, t. ház! Magyarország katholikus egyház történelme arról győz meg bennünket, hogy a katholiczismus elegendő hazafiságot és elegendő morális érdeket képvisel: akkor azt hiszem, hogy nekünk sokkal fontosabb feladataink vannak, mint a polgári házasság kérdése, mely nézetem szerint majdnem 10 millió katholikus hit-elvébe ütközik. Nagyon sajnálom, hogy ezen megoldandó kérdések jelezve nincsenek; például mindenki emlékezni fog e házban, hogy a hűbéres időkből maradványok vannak fen , melyek a polgári szabadság kifejlődésének gátul szolgálnak. Ilyenek a regálék, a malom, a halászat és a rév jog, az országos lelencziigy és végre a szegényügy. Ezek, t. ház! oly kérdések, (Eláll) melyeknek megoldása a nemzetnek jogos követelménye; mert mindaddig míg ezen hűbéres maradványok létezni fognak: tagadom, hogy Magyarországon teljes szabadság legyen és hogy a nép anyagi ÍM g felvirágozhassák. Miután mindezeket előadtam volna, ismételve kijelentem, hogy Simonyi Ernő felirati javaslatát pártolom. Csanády Sándor: T. ház! (Zaj) Miután parlamentalis, monarchikus kormányrendszer alatt élő nemzeteknél a trónbeszéd nem egyéb, mint jelzése azon eszméknek, azon elveknek, melyeket a létező kormányok az őket támogató országgyűlési többség által életbe léptetni, törvényerőre emelni törekszenek, vagy más szavakkal: miután a trónbeszéd a létező kormány akaratának kifejezése, midőn ezen alkalommal a jelen országgyűlést megnyitó ti'ónbeszédre vonatkozólag elmondom nézeteimet, ezen nézeteim egyedül a kormány működésére fognak vonatkozni. Én, t. ház! a trónbeszédet igen határozatlan jellegűnek s olyannak tartom, mely a nemzetet a jövő iránti reményétől fosztja meg; következőleg az abban elmondott eszméket magamévá nem tehetem, azokkal megelégedve nem vagyok ; pedig nem tartozom azok sorába, a kik magasztos, vérmes reményeket kötöttek a jelenlegi, magát szabadelvűnek nevező kormány működéséhez. Mert azt hiszem, t. ház! a kormány azon tagjairól, kik 8 évnek lefolyása alatt folytonossan velünk kezet fogva hazánk jogtalanul feladott önállóságának, függetlenségének visszaszerzésére, az 1867-iki közös-ügyes, a hazára, a nemzetre nézve káros, vészt hozó egyezkedésének megsemmisítésére működtek, midőn az utóbbi időkben politikai multjok megtagadásával, elveik feladásával, az átalok is elkárhoztatott közösügyes alapon elfoglalták a kormányszékeket; a kormány azon tagjaitól, a kik a határozati programm magaslatáról a közös ügyek tömkelegébe sülyedtek: sokat várni nem is lehetett. Azonban, t. ház, azt hittem, reményeltem, hogy a jelen kormány őszintén fog nyilatkozni a nemzet előtt, mikép nyilt, őszinte lesz az uralkodó irányában is. Meg fogja ismertetni a király ő Felségét a haza jelen helyzetével, meg fogja ismertetni a nemzet óhajtásával s mindent el fog követni arra nézve, hogy a nemzet vérző sebei behegedjenek. Igenis azt vártam a jelen kormánytól, hogy tudomására fogja juttatni ő Felségének, hogy a nemzet kielégítve csak akkor lesz: ha vissza fogja nyerni ezer éves önállóságát, függetlenségét, ha a nemzet önálló, független hadügy gyei, pénzügygyei, kereskedelemmel, és külképviselettel bir, ha a nemzet meg fog szabadulni a nemzetet fölemésztő közös-ügyes alap bilincseitől. Reméltem, sőt hittem, hogy a jelen kormány fogja tudatni a nemzettel: mire törekszik, mi czélt tűzött ki maga elé; reméltem, mikéjDen a trónbeszéd által fogja kipótolni azon mulasztást, mit elkövetett azáltal, hogy kormányra léptekor programmját nem mutatta be a nemzetnek; mely mulasztásnak azon következménye lett, hogy a nemzet igen sok tekintetben nem tudja magát tájékozni. Igenis, t. ház, igen nagy a száma a hazában azon polgároknak, kik azt hitték és ezt hiszik mai napig, hogy a jelen kormánynak némely tagjai csak rövid időre akasztották szegre Magyarország függetlenségének lobogóját, mely lobogó alatt küzdöttek évtizedeken át; nagy a száma azoknak, a kik azt hitték és hiszik mai napig is, hogy a kormány az első alkalmat megragadja arra, hogy a múltban vallott elveit győzelemre vezesse; nagy a száma azoknak, a kik azt hiszik, hogy a jelen kormány csak azért fogadta el az általa is átkosnak nevezett közös ügyes közjogi alapon a ministerséget. (Nevetés) Azt hiszem, nincs önök közt senki, ki tagadni merné; méltóztassanak elolvasni az országgyűlési naplókat, épen a belügyminister ur volt az, ki a közös ügyeket átkosnak nevezte. Azért csodálkozom önökön, hogy nevetnek. Igenis azt hitte a nemzet egy része, hogy a kormány némely tagjai csak azért fogadták el a közösügj^es alapon a ministerséget, hogy ez alapról visszaszerezhessék Magyarország jogtalanul feladott jngait, önállóságát, függetlenségét. Azonban, mint a szomorú tapasztalás bizonyitja. azoknak reményei, kik ezt hitték: meghiúsultak.
