Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-17

liléi september 18. 1875. 230 17. országos totta meg. De feliratunkban nem az mondatik és az illető passus nem magyarázható igy; hanem ez következőképen szól: „A kísérlet azon perczében a dalmát hegységek magaslatairól, a melyre Felséged lépett, remény sugara esett a keresztények kétségbe ejtő arczaira és ők belekeveredének az egyenetlen háborúba azon reményben, hogy a nagy hatalmak részéről segittelni fognak." (Közbe a középről: Hisz ez az!) Itt tehát nem ő Felsége intentiójáról; hanem az ismeretes utazási tényről éa arról van szó, hogy a keresztények e tényből reményt merítettek. Hogy pedig a keresztények ezen reményben éltek: azt a mi felirati javaslatunk előtt már a bécsi és más lapok is hozták. Sőt a „Presse" azt is mondta, hogy ezen remény hire ő Felségéig is elhatott és hogy ő Felsége az ebbeli illusió feletti sajnálatát is kifejezte. Ez a tény pedig csak azért hozatott föl: mert a keresztények szomorú állapota szánalmat érdemel; A mi pedig azután a török seregnek átbocsátása és a könyöradoinányok gyűjtésének megtiltása által tétetett: az a felelős kormányokat illeti és terheli és épen erre nézve emiitjük mi a panaszt a trón előtt. Tudom én, hogy a minister urak, mikor az ö' tetteik és visszaéléseik megtámadtatnak: a trónt szokták magok elé vonni; de ez engemet meggyőződésem kifejezésétől és kötelességem teljenitésétől nem fog visszatartani. Én mint szerb a magyar embertől, legyen az bár minister, a loyalitásról leczkét, nem fogadok el. (Mozgás.) És én az alaptalan és méltatlan insinu tiókat szintén megvetéssel visszautasitom. (FölkiáltásoJc, O-hó! Rendre.) A mi pedig a magyar nemzet és ország iránti sértést illeti, azokról nem mondható, hogy sértési szándokuk van, kik felirati javaslatukban igy szólnak: „A magyarországi nem magyar nemzetiségű polgároknak milliói, kiknek vannak érdemei alkotmányos életünk visszaállításában, — nem 1848, hanem 1861. és 67-ik évben — készek elismerni és elismerik a mai polgárok egyenjogositás századában a magyar nemzetnek azon elsőbbségét Magyarországban, melynek feltételeit részére a feudalismus, a privilégiumok és donatiók századai, a politikai, culturai és társadalmi erőinek előmozditása által megszerzének és azért eltűrik a különböző nemzetiségűek nyelvük teljes egyenjogositásának korlátozását, melyet az állami egység, az alkotmányos szabadság és a polgári egyenjogositás feltételei megkívánnak. * A belügyminister ur afféle sértést ismét azáltal talált fel: mert felirati javaslatunk szavait elferdítette, vagyis intentiójához képest alkalmazta és idézte. O ugy hozta fel azon passu^t, mintha mi azt mondtuk volna, hogy a magyar nemzetnek itt csak foglalási joga van, hogy ez a többi nemzetnek felszabadulási jogot ad és a magyar törvényhozó testületben követeli a szakadási jognak gyakorlatát. Sem az nem állíttatik, hogy a magyar nemzetnek csak foglalási joga van, melyet különben mi sem ismerünk el, sem nem kéretik a szakedási jognak gyakorlata, a mely ismét nem követeltetik, hanem kéretik, hanem egyszerűen kifejeztetik az átalánosan ismeretes és tagadhatatlan elv, hogy a hódítási jog szakadási jogot ad és pedig csak azon czélból, hogy ha a magyar nemzet magyarizáló politikáját e jog alapjára akarná alapítani: e jog gyakorlásától viszszatartsuk ezen nemzetiséget, figyelmeztetvén a lehető következményekre. Elnök: Míg a t. képviselő ur csak mint átalános elvet állította fel, hogy a hóditási jog szabadulásra és elszakadásra ad jogot: az ellen észrevételt nem tettem ; de ő ez elvet alkalmazta concret esetre, alkalmazta Magyarországra, mondotta, hogy Magyarország és a magyar állam ellen valamely nemzetiségnek elszakadási joga van. Ezt a törvényhozás, ezen ház tekintélyével ellenkező nyilatkozatnak tartom s azért a képviselő urat először rendre utasitom. (Helyeslés.) Miletics Szvetozár: Ezek azok, miket felakartam hozni a belügyminister urnák, mint én gondolom, insinuatióira. Vannak még más tárgyak is; de azokat más alkalomra tartom fel, csak azt állítom, hogy az ismeretes, hogy a Magyarország és Ausztria közti szerződés csak két nemzet éidekében köttetett. En ezt mondtam és nem tudom: miben állana ebben a nemzet sértése. Minister ur azt is mondta, hogy azért tiltotta meg a gyűjtéseket: mert azt kérték, hogy a pénzeket a harcz színhelyére küldhessék. Ez sem áll, nem ugy kérték. Csak azt constatálom még, hogy mikor Polit t. barátom a nemzetiségi törvény eltörlése, vagy annak mással pótlása tárgyában egy alternatívát állított fel : az egész ház az eltörlés mellett nyilatkozott. Ezt nem nagy sajnálattal constatálom, mert ezen törvénynek ugy is, ha nem is épen semmi, de nagyon kevés érdeke van és a gyakorlatban e kevés érdeke is megsemmisül. De figyelmeztetni kivánok arra, hogy caveant consules, nehogy a nemzetiségi törvény eltörlése után maga Magyaroszág és a magyar nemzetiség is kérdésessé váljék. (Q-hő!) Ajánlom javaslatunkat ugy, mint Polit Mihály t. képviselőtársam mondotta, nem annyira reménytelen elfogadásra, mint inkább tekintetbe vételre. Csatár Zsigmond: T. képviselőház! Nem volt szándékom ezen válaszfelirati vita alkalmával felszólalni; nem volt azért, nehogy azt gondolja valaki, hogy engemet ide a szólási viszketeg vezet; de minthogy ezen válaszfelirati