Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-16
16. országos illés septeiiil>er 17. 1875. \\Q tam — mert különben igazat adtam volna a képviselő ur tegnapi állításainak, hogy minden esetben kötelessége Magyarországnak a szerződést megkötni; — hanem azt mondtam, hogy kötelessége a kilenczedik évben alkudozásokat folytatni a szerződések megkötess végett. A törvény határozottan ezt mondja, mert a törvényben ez van: „A felmondás csak a kilenczedik év végén történhetik meg, ez esetben a szerződés megújítása iránti egyezkedés hasonló utón haladék nélkül megkezdendő.* A t. képviselő ur, gondolom — már bocsáson meg, de azt hiszem, tud magyarul; ebben a szövegben az van mondva: „a szerződés megújítása"; ha tf hát, akkor a szerződés közös vámterületről szólott: ez n szerződés megújítása jelentheti-e a külön vámterületet? A tiszta nyelv s logika szerint nem jelentheti. Hanem meg kell jegyeznem (Zaj a szélső baloldalon.) — és tessék kihallgatni, nem árulom el itt az ország jogait, hanem magyarázom a törvényt, (Halljuk! halljuk!) a mint van. Meglehet, hogy ez a t. képviselő urnák nagy örömére szolgál ; mert azt látom, hogy nagy örömmel integet; hanem a törvény szabályai szerint meg kell próbálni az egyezséget: csak akkor, ha majd az egyezség nem sikerül kölcsönös egyetértéssel, akkor ál! elő az eset, hogy a vámterület elkülönítéséről kell gondolkodnunk. (Élénk helyeslés a középen.) Elnök: Tartozom azon kijelentéssel, hogy előbbi állításomnál maradok, mely szerint meggyőződésem az, hogy a t. képviselő urnák nincs joga a felszólalásra azon okból, hogy félremagyarázott szavait helyre igazítsa; de igenis beismerem, a mennyiben személyes megtámadás forog fen arra nézve, a t. képviselő urnák felszólalása indokolt volt. Ezt kívántam a mag-am igazolására elmondani. (Atalános helyeslés.) Ragályi Nándor: T. ház! Engedjék meg, hogy azok előtt a régiek közül, kikkel szerencsém volt több ízben parányi tehetségemmel közreműködni, néhány szóval indokoljam : miért szólalok fel e helyről. Én politikai meggyőződésemre nézve valamint eddig folytonosan, ugy most is az 1861-iki felirat álláspontján állok, azon felirat álláspontján, melynek alapja vagy teste tisztán a személyes kapocs, lelke pedig az 1791. X. törvényczikk azon tétele, hogy Magyarország független és semmi más országnak alá nem vetett állam. (Helyeslés a szélső baloldalon. Madarász közbekiált: Ugy is legyen!) És ezzel uraim szerintem meg van mondva mind a két volt pártnak, mint már egyszer más helyütt érintettem, hogy önök hagytak el engem és nem én önöket. (Derültség.) Igen természetes, hogy most itt ezen az oldalon foglalok helyet barátaim között, a kik Magyarország függetlenségét mentté akarják tenni. Ezen czél sokkal magasztosabb, mintsem védenem kellene; szükségességéről ép ugy meg vagyok győződve, minthogy az előttem szóló minister ur meg vagyon győződve, hogy bizonyos kérdésekre egy nagy pártnak össze kell tartani. És ennek szükségességéről meg vagyok győződve, azért: mert az 1867-iki többség, nem mondom, mintegy könnyelmű, tékozló volt, de igenis elzálogositotta az ország közjogi örökségét. így kell lenni egy pártnak, mely folytonosan fentartja az igényt, hogy az országnak adandó alkalommal azt visszaválthassa azon ismert megjegyzéssel: veletek és általatok, halehet; nélkületek, sőt ellenetek, ha kell. A mi a felirati vitát illeti, éu megvallom, nekem igen kevés szólani valóm van. ürömmel vettem észre azon hangulat változását, a mely irányunkban csak most történt. A t. előadó ur, általam igen t. báró Sennyey ur, de maga a belügyminíster ur is azt nyilvánította, hogy feliratunk loyalis. Mondom, constatálni kell ezen hangulatot: mert egészen uj dolog; mert ez előtt, ha az érvekből kifogytak: azt, vetették szemünkre, hogy forradalmat akarunk. Volt olyan is, a ki azt mondotta, hogy ő a telivér 48-as, 8 minket 49-eseknek bérmált. Uraim, mióta a magyar királyt megkoronázták : azóta a magyar király ellen senkinek kifogása nem lehet s így annak, hogy bennünket 49-eseknek neveznek, nincs semmi értelme, ez nonsens. De ha valaki a forradalmat mint czélt tűzte ki : az szerintem vagy tébolyodott, vagy a zavarban akar halászni; s akik uzt mondják, hogy mi forradalmat akarunk: azt megvetéssel utasítom vissza. Hanem ha arról van szó, hogy egy állam minden törvényes utat megpróbál és még sem bírja magát a veszedelemtől megmenteni; ha arról van szó, hogy bizonyos, állítólag örök szerződés, mennyire sarokba szoritott egy államot, hogy nincs más választása, mint vagy engedni, hogy csaknem a végletekig mennie : akkor én nyíltan megvallom, inkább a másikhoz nyúlok, mert az életfentartás, a megélhetés ösztöne valamint az egyeseknél, ugy^az államoknál is fölötte áll minden törvénynek, minden szerződésnek. De ha a legroszabb, ha az volna is a sors könyvébe írva, hogy ezen államnak igy is, ugy is halni kell: akkor is inkább azon öntudattal, hogy megkisérlette az önfentartás jogát is, haljon meg, mintsem gyáván, összetett kézzel s azon egy sóhajjal, hogy Allah nagy és az ő prófétája örök életet ígér, de csakis a más világon. (Helyeslés a közjogi ellenzék részéről.) Azt kell még megjegyeznem uraim, hogy ez egészen, egyéni nézet és semmi vonatkozással sincs azon párt nézetére, melyhez tartozni szerencsém van; habár inkább szerencsétlennek kell nevezni azon helyzetet, midőn egy pártnak —
