Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-16

12o 16. országos ülés september 17. 1875. mellesleg legyen mondva, önök szabadelvű pártiak rosszul neveznek bennünket szélső baloldalnak, mert hiszen balközép volt, de nincs; ha lesz, akkor elfogadom, — mondom egy pártnak az állam első kellékeért, a függetlenségért kell sorompóba lépni. De szerencsétlen uraim azon ország is, melynek parlamenti többsége az állam első kötelességének, a függetlenségnek kivívása fölött parlamentalis szójárás szerint napirendre tér. Még van uraim egy más tárgy, melyre észrevételem van. Az utolsó időben igen sokszor hallottuk hangsulyoztatni és itt csak érintette b. Sennyey Pál t. képviselő ur tegnapi beszédében az erős kormány szükségességét. Ez szerintem oly t&g kifejezés, hogy könnyen veszedelmünkre lehet; mert mellőzve azt, hogy ez csakugyan egyértelmű a gyámkodással, mely a történelem bizonysága szerint mindig fő akadálya volt a>z összes CZ1V1lisatiónak, mellőzve azt, hogy az erős kormány csak egy lépésnyire van az absolutismustól, mindig centralisatióra vezet , a centralisatióra való törekvés pedig nálunk meggyőződésem szerint már eddig is tuh ment a kellő vonalon, mert a mint t. barátom Hegedűs monda, nem csak felemelte az irtó fejszét a megye-rendszerre, hanem annak szivgyökerére le is csapott, ugy, hogy az most már csak mellékgyökereibő! táplálkozik. Azt hiszem uraim, hogy erre nézve talán lesz még alkalmam szólhatni, bár megvallom, hogy a kilátások nem igen rózsaszínűek, röviden csak azt jegyzem meg, hogy midőn a megye-rendsz«rt a kor követelményéhez akarták illeszteni: épen a kor követelményét nem tartották szem előtt, és a virilis megyéből castrált lett. (Mozgás a középen.) Visszatérek t. ház az erős kormányra. Én a kormány erejét az utolsó időben csak egyszer tapasztaltam: akkor rendkívüli erélyt tapasztaltam: 1872-ben. Azt hiszem, hogy azon urak, kik az erős kormányt hangsúlyozzák, ily erősséget nem kérnek ; hanem szerintem is van tere a kormánynak, a hol erélyesnek kellene lennie. Erélyesnek kellene lennie szerintem első sorban a mi házasfelünk irányában. Én nem vonom kétségbe uraim, hogy szeret bennünket, hiszen tisztességes moringgal járulunk a közös házhartáshoz; (Derültség) hanem attól félek, hogy csupa szerétéiből egyszer agyonszeret, mint a majom a fiát. (Derültség) Es ez uraim! nekem ugyan nem fog vigasztalásul szolgálni ; hanem erős meggyőződésem, hogy együtt fognak bennünket eltemetni. Madarász József közbeszól: Minket nem! én ott akarok lenni a temetésnél. (Derültség) Ragályi Nándor: Erősnek kellene lenni a kormánynak a törvények végrehajtásában. Igen jól jegyezte meg Simonyi Ernő t. barátom, hogy az utolsó időben rohamosan igen sok törvényt alkottunk. Persze a sok közt elég roszat ia. Anynyira, hogy sem a polgároknak nem volt ideje a törvényt tanulmányozni, mint mutatják a roszul felszerelt kérvények, sem pedig az állammik nem volt ideje azt. kellőleg végrehajtani. Azt mondják aztán, hogy ennek is a megye az oka. Megengedem ; de épen elébb mondtam, hogy már csak mellékgyökerén él a megye; hiszen a megyének már csak a neve van meg. A régi és a mostani megye közt oly különbség van, mint a test és árnyék közt. Erélyesnek kellene még lennie a kormánynak abban, hogy senki a törvényt megtorlatlanul át ne hágja. Én megvallom, uraim, hogy itt a kormány erélyét nem tapasztalom. Vegyük fel csak az utolsó választást. Én nem mondom, hogy a kormán}'' egyenesen befolyt a választásokra- De ha tekintjük, hogyan ejtettek meg a választások: gondolkodóba esik az ember, ha vajon álom-e az uj választási törvény, vagy pedig valóság. Vagy azt mondja talán valaki, hogy kevés a panasz Épen az a baj uraim, hogy mi annyira hozzászoktunk ahhoz, hogy a törvényt csak az tartja meg, a kinek tetszik, hogy fel sem jajdulunk az ellen, a ki a törvényt megsérti. A többség által benyújtott válaszfeliratra és azokra, a miket itt hallottam, röviden következő a megjegyzésem. Uraim, én kimondhatatlanul örülnék, hogy ha az önök reménye teljesedésbe menne ; én nagyon örülnék, ha sikerülne önöknek azon problémát megoldani, miután elismerem, hogy most a főkérdés : az országot a zavarokból kimenteni, mondom, örülnék, ha sikerülne megfejteni azon problémát, hogyan lehet ötből körülbelül hetet kivonni. Kimondhatatlanul

1 szeretném — sajnánálom, hogy a belügyrninister nincs jelen, — ha sikerülne a várat bármely taktika mellett bevenni. Bátor vagyok arra figyelmeztetni, hogy igen sokáig ne késsenek, mert igaz, hogy igen nagy a hadsereg; de azért, megtörténhetik, hogy hosszú várakozás után az egyik r jobbra megy, a másik ugy lehet, kissé balra. En, uraim, most hosszú időköz után az ekétől jővén önök körébe, mint 1867-ben mondám : nem ismerhetem a tactika minden hatóságát, mely azokat lehetővé teszi, nem ismerhetem a magas politika varázserejét, ugy meg fognak engedni, hogy ha utolsó szavam önökhöz az: lássuk az indítványt. Pártolom az általunk beadott válaszfelirati javaslatot. (Ilelyelsés a szélső baloldalon.) Szüllő Géza: T. ház! Én teljes meggyőződésemmel pártolom a bizottság által beterjesztett válaszfelirati javaslatot és a kik annak elfogadását ellenzik és más véleményben vannak, hangzatos nagy szavakat használnak, melyekkel