Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-16
] 16 16. országos ülés september 11. 1875. előbb ezt kategorice kimondotta — aztán hogy áttérjen annak indokolására, hogy ezen kivül a rósz gazdálkodás még más hasonlót is okozott, a miben én vele tökéletesen egyetértek: azt, monda, hogy 1868-ban az ország bírta még fedezni kiadásait; de ma már 30 millió deficzitimk van. Azt k'érdi miért? Azért, mert azóta csináltak, 1868 óta annyi adósságot, a melynek kamatja 20 millió, építettünk annyi vasutat, melyekre évenkint 15 millió garantiát fizetünk. Kérdem, hogyan lehet két ily dolgot egymás mellé állítani? Mert vagy áll az, hogy az 1867. XII. t. ez, az oka: akkor lehetetlen, hogy a baj meg ne lett volna már 1868-ban, mert hiszen azon törvény már akkor meghozva volt; vagy nem áll : s akkor hiában keresünk hibát, ott, hol a számok szerencsétlen csoportosítása által az első tételből, melyet felállítottunk, annak kell következni, hogy ha 1868 óta hibák nem történtek volna : még 5 millió sxrperplusnak kellene a pénztárban lenni. {Derültség.) De a képviselő ur leginkább elégedetlen a trónbeszédnek a bankkérclésről szóló nyilatkozatával. Miután elmondott egyebeket, azt mondja; de hogy is lehet bankkérdésről szólani mi nálunk? Tagadja, hogy nálunk volna bankkérdés : mert kérdésnek csak azt tartja, a mi fölött két államnak alkudozni kell Szerencsétlenség ; de a gyorsírók mindent .feljegyeznek és néhány sorral alább maga mondja, hogy az országnak legsúlyosabb baja az uzsora és hogy annak megorvoslására mindenek előtt szükséges a bankkérdésnek megoldása. Ekkor tehát bankkérdésnek nevezi; de mikor a trónbeszédben az van, hogy bankkérdés: akkor ki kell találni valami iszonyatos titkot, miért használtatik ott e szó bankkérdés. És bizonyosan megköszönhetik ma szólott képviselőtársai is, hogy e szó annyira hibáztatja, mert senki sem tudott közülök másképen szólani, minthogy bankkérdést, vagy felváltva azt és bankügyet emiitett volna. Itt van például a képviselői napidijak fizetésének kérdése, egy szóval a parlamenti nyelv oly szegény, hogy ha a képviselő ur állítása szerint csak azt lehet kérdésnek nevezni, a mi két nemzet között alku tárgya: akkor a legtöbb tárgyat meg sem lehetne jelölni, pedig mindazt, a mi átalában szóban foroghat, bizony azt kérdésnek szokták bárgyú emberek nevezni. {Derültség.) De ne nyugtalanítsa a képviselő urat se a „kérdés", se a „jog" szó. Megvallom, meglepetéssel hallottam, hogy a „jog" szó is nyugtalanítani kezdette. Ha azt mondottuk volna a bankkérdés megoldása, azt felelték volna: hó-hó! ez nem olyan kérdés mint a többi, itt az ország jogáról van szó. Most maga a korona ünnepélyes pillanatban elismeri a jogszerű megoldást és akkor már gondolkozni kezdenek rajta, hogy ime eddig egy kormány sem mondotta, hogy joga van az országnak hozzá; de ez a kormány, mely kimondja a „jog" szót: bizonyosan azt hiszi, hogy nincs joga. (Derültség) Megvallom, ez az emberi logika igen czifra ugrándozása. De igaz, ott van a czélszerü megoldás, azt tartom, hogy ott is kell lennie: mert nem elég, hogy joga legyen"; mert lehet a jogot ugy is használni, hogy magunk ellen forduljon, de lehet czólszerüen is használni és ez lesz a kormány feladata. (Helyeslés.) Nagyon a lelkünkre kötik, még pedig többen, hogy egyedül az ország érdeke legyen szemünk előtt, majd azt mondják — gondolom ezt Helfy képviselő ur mondta, — hogy ime az osztrák kormánynak van bátorsága kimondani, hogy ő védi az osztrák érdekeket; de a magyar kormánynak nincs bátorsága ezt kimondani. Engedjék meg a t. képviselő urak, az én meggyőződésem is az, hogy a kormánynak kötelessége az ország érdekeit szem előtt tartani; csak hogy az ország érdekeit nem egy elszigetelt, nem egy elzárt, a többiektől elrekesztett kérdés szempontjából, hanem átalános szempontból kell megítélni. Nem szigetelhető el semmi az országban a mai világban egymástól és bármely országnak kománya próbálja meg egyetlenegy esetben is elválasztani ezt a többitől, az országnak kizárólagos érdekeit, követni akarni figyelem nélkül a másokra: épen ez által" fogta volna annak az országnak érdekeit leginkább megkárosítani. Igenis az ország érdekeire tekinteni kell; de sem egyik, sem másik kérdésben nemcsak azon kérdés szempontjából ; hanem az ország átalános helyzetének, politikai közgazdászat! összes viszonyainak szempontjából. (Eléitk helyeslés.) Legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy ezen átalános szempontból érti, — legalább tel teszem Ausztria érdekeit az osztrák kormány is, mert azok is, tudom, bírnak kellő politikai érzékkel; és legyen meggyőződve, hogy ezen szempontból, míg ezen a helyen leszünk : meg fogjuk mi is védeni az ország érdekeit mindenki ellen, még ha kell, talán saját honfitársainknak szerintünk nem helyes, tulkapó nézetei ellen is. (Élénk tetszés és helyeslés.) T. ház / A vámterületről szólani hosszasabban nem fogok. Helfy képviselő társamnak is ugy látszik lehet valami spiritus familiárisa egyik vagy másik ministeriumnál, mert előbb felpanaszolja, hogy titokban mik tétettek, alkudozások, enquetek és tárgyalások folytak és azután neki ment és egyes tételenként kezdte felsorolni és czáfolni, a mit tettek. Helfy Ignácz: Nyilvános volt! A lapokban volt. Tisza Kálmán: Hát akkor nem volt titkos, a mi történt. (Derültség)
