Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-16
16. országos ülés september 17. 1875. 117 Én t. ház! e fölött abban a nézetben vagyok, hogy először is, ha hozzá akar valaki szólani, — és itt engedje meg a t. képviselő ur, mert tévedett — tudnia kell: mi van a törvényben; másodszor nem kell azt oly egyszerű, könynyü kérdésnek venni, hogy oda lehessen dobni a külön vámterületet. Tudja, érzi azt mindenki, hogy ahhoz az országnak bizonyos törvényes feltételek mellett joga van; de ismétlem, a jogot nem mindig szükséges abstracte, nem mindig szükséges gyakorolni akarni : ha ugyanazon jog alapján, egyezkedés folytán az országra nézve jobbat is lehet elérni. Meg kell várni az egyezkedések eredményeit, számokkal fogunk aztán beszélni és akkor majd megvitathatjuk mindazon csudatévő dolgokat, melyek a külön vámterület tekintetéből felhozattak. Kettő azonban tagadhatatlan. Egyik a jog a külön vámterülethez; de a másik hagonlólag oly tagadhatatlan, hogy tisztán egyenes illusio azt hinni, hogy a polgárok terheltetése nélkül a külön vámterület milliókat fog behajtani. Mert mindaz, a mit hajtani fog: a polgárok zsebéből fog fizettetni, mint az adó; megkevesbítvén természetesen a vámkezelési költségek kiadásaival, azaz sokkal kisebb nettó, mint bruttó lesz és a végeredményében talán azért fogja kivenni 3 millió eonsumens zsebéből, hogy 50 — 60 ezer ember zsebébe tegye. (Helyeslés.) Mert, engedelmet kérek, bármit méltóztatnak mondani, ha Magyarországon az ember csizma és kaput, nélkül, — mert ezekről beszélt a t. képviselő ur, pedig vannak gazdasági felszerelések és más hasonló dolgok is, — ha minden ember az országban, csakhogy az adótól meneküljön, mezitláb kell hogy járjon: ez, az igaz, egy lépés lesz a paradicsom, de nem a boldogság felé; [Derültség) pedig azt, a mennyivel talán többet fizetne, bőven elveszti egy pár csizma vagy rokk árán. (Derültség.) De mondom, merem állítani, hogy ez sokkal fontosabb kérdés, semhogy ne tartanám szükségesnek bevárni azt, midőn valósággal napirenden lesz. Csak azt kívánom itt megjegyezni, hogy az 1867. XVI. törvény nem azt tartalmazza, a mit Helfy képviselő ur tepnap mondott : mert azon törvény a 6 hónapi alkudozás után nem azt mondja, hogyha az nem sikerül: akkor már itt van az idő, külön vámterületet felállitani ; hanem azt mondja : akkor a felmondás következik és a felmondási év alatt meg kell kisérteni uj egyezség kötését; sőt még nem is azt mondja, hogyha 9 év múlva meg nem ujittatik : akkor megszűnik; hanem azt mondja, hogyha 9 óv múlva a felmondás meg nem történik: a szerződés folytatólag érvénybe lép; ha pedig felmondatik : azon 10-ik év arra fordítandó, hogy az egyezség a közös vámterületre nézve ujabb alapon megkezdessék. [Ellenmondás a szélső balon.) Méltóztassék elolvasni, szórói-szóra ez van benne. [Ugy van!) T. ház! Bocsánatot kérek, máris soká fárasztottam. (Halljuk! Halljuk!) Röviden be fogom beszédemet fejezni. [Halljuk!) Sennyey Pál t. képviselőtársam megróvja mintegy bár igen szép és lovagias modorban a kormányt, hogy miért nem terjeszti elő programmját, —ha már nem terjesztette elő eddig,— most e pillanatban. En előre kijelentem, hogy nem osztozom azon nézetben, hogy a parlamenti kormány forma mellett egyformán kellessék részletes javaslatokat követelni a kormánytól, mint az ellenzéktől: mert a részletes javaslatok tétele első sorban a kormánynak kötelessége és feladata; de megengedjen a- t. képviselő, ur nem részletes javaslatokkal, de bizonyos fokig kifejtett programmal, kivált választások előtt és alatt minden pártnak egyformán kell birni és megengedjen abban is, ha azt mondom, hogy én legalább nem tudom a nyilvánosság előtt megjelent oly programmjokat, mely részletesebben vagy körülményesebben, vagy tisztábban kifejezte volna nézetüket, mint a hogy a kormány részéről már csak a megalakulás perczében is kifejtve lett. De azt, hogy részletes javaslatokkal miért nem lépünk most fel: indokolni kívánom a következőkkel. Hogy miként fogjuk fel a politikai helyzetet : ezt fővonalaiban — ma is azt állítom — kifejezi a trónbeszéd, mely nem mint Mocsáry képviselő ur mondotta, az egész fínancziális rendezést a közigazgatás és törvénykezési reformok utján akarja eszközölni; de a mely csak azt mondja, hogy nem csupán pénzügyi rendszabály okkal, de azokkal is; mert csak ha az államélet összes ágai rendeztetnek: akkor lehet gyökeresen az állam pénzügyeit rendezni. A főelv tehát a kormány által jelezve van. Részletes javaslatokat épen azért nem tesz és nem tehet még ma a ház asztalára, mert az államélet összes ágazatait fel kelvén karolni, elhibázott munkát követnénk : ha elszigetelt javaslatokat tennénk le a ház asztalára, akkor midőn azok egyenkint helyesen és alaposan megbírálhatok sem volnának. Méltóztassanak tehát megengedni, nem kérünk sok időt; de hogy várhassuk be azt, midőn azon javaslatok legalább, melyek egymással szoros kapcsolatban vannak, egyszerre tétessenek le a ház asztalára, hogy akkor aztán helyesen, alaposan lehessen az egész irányzat felett itélni. (Helyeslés.) Különben a t. képviselő ur aziránt is elmondja nézetét, minő indokból csatlakoztak a többség tagjai a szabadelvű párthoz és kormányhoz. Én, t. ház, ki a szivekbe és vesékbe nem látok: nem tudom, hogy ki miért csatlakozott. De én azt hiszem, legalább azt reménylem, sőt merném mondani, annyira bizom benne, hogy
