Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-16

16. országos Illés s eptemfoer 17. 1875. 111 nek s sántáknak együtt kell futnunk az erősökkel ós az éplábuakkal, habár megszakadunk is bele. Ez a mi állapotunk nemzetgazdaságilag. Móricz Pál képviselő ur nem barátja a külön vámterületnek. O azt mondja, hogy külön vámterületet nekünk már csak azért sem lehotne alkotni, mert ki győzné őrizni a hosszú határt, a melylyel Magyarország bír. Azt mondja továbbá, nem kell azt képzelni, hogy- a védvám nem jár valami adóval egy ország népére nézve s azt mondja, hogy az egyenesen adó, még pedig súlyos adó, mely a földmivelő népet a világon mindenütt az iparos fölé helyezi. Igaz; de csodálkozom a fölött, hogy t. Móricz Pál képviselő ur, ki, különben azt hiszem, hogy az adóemelésnek s áldozatkészségnek, az adóviselésnek nem ellenzője: itt egyenesen az adóemeléssel akar bennünket elriasztani a védvám pártolásától Pedig van egy roppant nagy különbség azon megadóztatás közt, melyet ez utón vállal a nép magára; mert igaz, hogy bizonyos pontig a védvám megadóztatás- s áldozatokkal jár; de a különbség az, hogy a direct adók nagyon súlyosak : mert a direct adók alól nincs módjában tenkinek menekülni ; holott az, hogy a védvám által reá rótt adótól meneküljön: mindenkinek tetszésétől függ. Ha én nem akarok pezsgőt inni, mert meg van vámolva, tőlem függ, hogy ne igyam; sőt, hogy még a mindennapi élet szükségleteire is térjek át, ha például azt mondjuk, drágább lett a csizma, drágább lett a kabát ; tőlem függ ez alól menekülni, azt mondom: hadd tartson a régi, elviselem még egy pár hónapig. Továbbá meg van azon nagy különbség is. az ezen nemű megadóztatás és a direct adók emelése közt, hogy a mit az előbbinél elvesztünk a vámon : az a réven megtérül és talán megtérül kétszeresen; mert annyi kétségtelen — és ezt bizonyítja az egész világ példája — hogy a földmivelésre semmi sem bír nagyobb hatással, s a földbirtok jövedelmének emelését semmi sem mozditja elő jobban, mint az ipar. Ha nem látnók azt nagyban, ha nem tapasztalnék is mindenütt a világon, hiszen abból is látjuk, hogy bárhol legyen is egy csekély ipartelep, legyen egy város annak közelében : ez n helyen sokkal nagyobb a földbirtok értéke , vagyonosabb a nép, mert minden terményeit közvetlenül azonnal értékesítheti; meg van az ily megadóztatásnak azon nagy előnye is épen a földraivelőkre nézve, hogy megmenekülnek egy adótól, tudniillik a szállitási adótól; mert ha van valahol belforgaloin, nem kell messze külföldre vinni az árut, hogy értékesítsék, hanem azt a maguk piaczán értékesíthetik ott helyben a megszaporodott forgalom által, mi által igen nagy összeg megtakarítható. Miután már Móricz Pál t. barátom beszédére reflektáltam, szólhatnék még a polgári házasságról is, melyet különösen hangsúlyozott. De én erre kiterjeszkedni nem akarok. Különben 5s az, hogy Móricz Pál t. barátom, akkor, midőn itt az ország pénzügyeinek rendezéséről, a legnagyobb és legfontosabb kérdésekről van szó, mégis jónak találta még az ily kérdésről is bővebben és részletesen nyilatkozni: megvallom, azt a benyomást tette reám, hogy ugy akart tenni, mint Bodóné asszonyom, a ki mást szokott mondani, mikor tőle a bor árát kérik. Hanem emiitett t, barátom egy más dolgot is, a mi már szorosan a kérdéshez tartozik. Mondta t. i. azt, hogy a közjogi kérdés jelenleg nincs napirenden. Én azt tartom t. ház, hogy ha a közjogi kérdés jelenleg nincs napirenden: akkor bátran levehetjük a napirendről a bank és a vámszövetség kérdését is; mert ugy vagyok meggyőződve, hogy a közjogi kérdés és ezek a kérdések egymással szoros és organicus összefüggésben vannak. Én azt hiszem, hogy ép ugy politikai kérdések ez utóbbiak, mint politikai kérdés a közjogi kérdésnek megváltoztatása és azt hiszem, hogy ezeket vagy együtt, vagy épen nem fogjuk megoldani. És miért? Azért uraim, mert az 1867. XII. törvényczikk megteremtette a közös ügyet, megteremtette a közös birodalmat. Ennek logikai folyománya, logikai szükségessége az, hogy ott, a hol közös birodalom létezik: ott a birodalom egyik részének külön pénzügye, külön vámügye nem lehet. És én meg is vagyok arról győződve, hogy bármennyit emlegessük is mi azt, hogy nekünk bank felállításához, hogy nekünk vámügyünk önálló elintézéséhez és önálló vámterület felállításához kétségtelen jogunk van: mindaddig, mig a rendszer, mely 1867-ben behozatott, melynek alapját a szorosabban úgynevezett közjogi kérdés, az 1867. XII. törvényczikk képezi, meg nem oldatik : addig nekünk nem lesz sem bankunk, sem vámterületünk. Bizonyítják ezt az eddig tapasztalt példák. Ennek daczára mondhatom, hogy soha nekünk jogunk ezen dolgokhoz kétségbe nem vonatott. És most micsoda kilátásunk van ? Azt tapasztaljuk, hogy a kormány bármenynyit emlegesse és hangsúlyozza ezen kérdéseket, nem tudott e tekintetben tovább menni, magasabbra emelkedni, mint odáig : hogy talán remélhetjük azt, hogy lesz Pesten egy nagyobbszerü bankfiók ; nem birt tovább emelkedni mint addig, hogy talán majd fog kérni egy pár milliót az osztrák kormánytól, kérni, legyen szives átengedni egyrészt azon jövedelemből, a mit, ott az osztrák kormány fogyasztási adók utján a mi rovásunkra bevesz ; de az eredmény valószínűleg