Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-16

112 16. országos ülés *eptemlber 17. 1875. az lesz, hogy örvendenünk kell, ha a mostani tarifa helyett nem kapunk roszabbat. Ha mi meg akarjuk oldani ezen kérdéseket: akkor nem kerülhetjük ki annak szükségét, hogy hozzuk napirendre, hogy oldjuk meg egyúttal az összes közjogi kérdéseket, mert ezek egj^más sal szoros kapcsolatban vannak. Es én nem is tudom, hogy Móricz Pál t. barátom miért állította azt, hogy most nincsen napirenden a közjogi kérdés: talán azért, mert csak 1878-ban log lejárni azon szerződés, mely a hadsereg létszámának 800,000 emberből való megállapitására köttetett? De én azt hiszem, hogy t. barátom igen jól tudja, hogy abban egészen másról van szó. Ama szerződés megváltoztatása, rnegirjitása alkalmával arról lesz szó, hogy a közös hadsereg maradjon-e 800,000 főből álló, vagy legyen 750,000, vagy 850,000? de mindaddig, mig az 1867-ik XII. törvényczikk. mely a hadsereg közösségét állapította meg, nem lesz megváltoztatva: egj^ébről azon alkalommal szólni nem lehet. Az 1867. XII. törvényczikk megváltoztatásának kérdése azt hiszem, ma épen ugy van napirenden, mint lehet két év múlva, vagy lehet bármikor; vagy van, ma is lehet szőnyegen ; vagy nem lehet soha, En azt hiszem, hogy most kellene ezen kérdést különösen is napirendre kitűzni, midőn hazánk állapota, midőn nyolcz évi szomorú tapasztalás bizonyítja azt, hogy mindaddig, mig a közös hadsereg fentartása, átalában a mostani védrendszer által rárótt elviselhetlen teher fogja nyomni az ország vállait: addig Magyarország pénzügyeinek rendezéséről, addig ^íagyarország boldogulásáról szólni nem lehet. Es én reménylem t. ház, hogy a nemzet nem fog beleegj^ezni abba soha, hogy ezen kérdés napirendről levétessék, mert igen helyesen mondta nem rég hazánk nagy fia Kossuth Lajos, (Éljenzés a szélső baloldalon) hogy ,,Jaj azon nemzetnek, melynél az önálló államiságnak és függetlenségnek kérdése állandóan napirenden nincs". (Elénk helyeslés a szélsőbal felől.) Pártolom azon válaszfelirati javaslatot, melyet Simonyi képviselőtársam beadott. (Helyeslés szélsőbalról.) Tisza Kálmán belügyminister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt elmondanám azokat, miket a válaszfelirati vita jelen stádiumában elmondani szándékozom, a tisztelt előttem szólott képviselő ur beszédét nem szándékozom részletesen taglalni, nem pedig azért: mert némely részeire állitásainak meg lesz adva a válasz azokban, melyeket külömben is elmondandó leszek; más részei olyanok, miknek ma e perczben itteni vitatása nem hiszem, hogy" az országnak kárnál egyebet okozhatna ; nem végül azért, mert meg vagyok róla győződve, hogy a mik magára a válaszfelirati javaslatra és az előadó ur beszédére vonatkoztak, ha szükségét látja: meg fog azokra felelni maga az előadó ur. Két dolgot azonban ki kell emelnem. Előrebocsátom, legtávolabbról sincs nekem szándékom e házban senkinek, annál kevésbbé a t, képviselő urnák tiszta hazafiúi szándékát kétségbevonni; de engedjen meg, hogy határozottan kétségbevonjam azok után, a miket most mondott, hazafiúi tapintatát. Mert a mai viszonyok között, midőn lehetetlen, hogy legyen ember, a ki azt hiszi, hogy az 1867-iki XII. törvényczikket megváltoztatni lehetne, valaki a magyar parlament kebelében mint logikai következményt, mint kényszerűséget hirdesse, hogy ennélfogva Magyarországnak bankja nem lehet, Magyarországnak kereskedelmi ügyei saját érdekében nem rendeztettetnek: az lehet igenis nagy szolgálat, melyet a ki ezt hirdeti, tesz, nem a képviselőháznak, nem Magyarországnak, hanem azoknak, kik Magyarország ellen vannak. (Elénk helyeslés.) De még egyre — és azután tovább fogok menni beszédemben^— kivánom a t. képviselő urat figyelmeztetni. O azt mondta, hogy Magyarországnak ki kell fejtenie a válaszfeliratban nyomorúságos helyzetét; azt mondja, nem kell azokról a természeti kincsekről beszélni, nincsenek azok sehol; azt mondja még hozzá, hogy nem szabad azt ajánlani a magyar népnek, — mert megjegyzem, hogy léhának vagy henyének nem mondotta senki más, csak a t. képviselő ur képzelte, — nem szabad mondani a népnek: légy takarékos, munkás: mert lősz ez takarékosabb és munkásabb, mint minden népe a világnak. (Felkiáltások a szélső balról: Nem mondta! A középen: De igy mondta!) Engedelmet kérek, ezt tetszett mondani, — mondom, ezt a népnek nem szabad mondani, hogy légy takarékosabb és munkásabb, mert ez meg van. Ha ez meg van és nem tudunk anyagilag boldogulni: ez természetesen illustrátiója a képviselő ur azon állításának, hogy az országnak gazdag kincsei nincsenek; és akkor azután, mikor valaki azt illustrálja, hogy az ország nem bír az anyaggal, a melyből erősbülni lehet, akkor akarni az ország felvirágzására hatni, akkor akarni jogokat követelni és nemcsak a meglevőt megtartani: ez logikai képtelenség. (Elénk helyeslés és derültség.) En különben, t. ház! nem akarom a válaszfelirati javaslatot sem védeni, sem indokolni. Azt gondolom, ezt meg fogják tenni azok, kiknek kebeléből a javaslat keletkezett, — ha ugyan szükségét látják, — és helyesebb, hogy a válaszfelirati javaslatot ne a kormány tagjai, de a ház többségének tagjai védelmezzék és indokolják. Én átalánosságban akarom az előadottakkal szemben kijelenteni nézetemet a felől, mi, szerintem, a trónbeszédnek feladata, s mi ennélfogva