Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-16

110 16. országos Illés september 17. 1875. a pénzügyminister az adó behajtására; mondjuk meg, micsoda állapotokban van az ország népe, vagyonos és vagyontalan; mondjuk meg, hogy a vagyonosoknál a vagyoni tönkrejutás átalánossá vált, hogy a hitel aláásott és hogy a nép az uzsora alatt szenved. (Felkiáltások balfelöl: Ugy van!) Mondjuk meg, hányadán vagyunk azon gazdag természeti forrásokkal, melyek a trónbeszédben említtetnek. A tejjel-mézzel folyó Kánaánról való rege oly humbug uraim! melylyel a nemzet magát már századok óta mistiíicálja. A tény az, hogy hiában vagyunk bővében a jó termő földnek : ha nálunk sohasem esik az eső akkor, mikor legjobban kellene, A tény az, hogy Magyarországnak földmivelési termő viszonyai semmivel sem kedvezőbbek, mint más földmivelő országnak és hiába gúnyoljuk mi azon sovány pátriákat; azokon ha felszámítjuk az évről nyert termést: azokon a földeken egyremásra kétannyi termés van, mint a mi dus földeinken. A tény az , hogy Magyarország szegény ország ; tény az, hogy mindazon országban, melynek ipara nincs : a földmivelés soha sem fog kellőleg kifejlődni; azon ország, mely egyedül földmivelő ország, mindig szegény marad. Ezeket óhajtottam, hogy kifejezést nyerjenek, hogy ő Felségének tudomására jussanak, és ezekre rámutatva óhajtanám megmondani véleményünket arra nézve, hogy miképen állunk azon állítólag- elutasithatatlan követelésekkel, melyeket elénk, ellentétben a takarékossággal, a monarchia biztonsága szab. Mint már emiitettem, ezen passus ugyanaz, a mely már az 1865-ki hires feliratban is előfordul és fájdalom most 8 évi alkotmányos élet után, most a szabadelvű kormánynak és pártnak uralma alatt megértük azt, hogy ugyanazon hangon, majdnem tökéletesen azon szavakkal nyilatkoznak hozzánk, mint történt akkor az absolutismus alatt. Nekünk szemben ezen állítással, ezen követeléssel meg kellene mondanunk ő Felségének, hogy előttünk saját megélhetésünk és államunk fenállása a legfőbb tekintet, mely előtt hátrálnia kell minden más tekintetnek, (Helyedéi 'a szélső baloldalon) meg kellene mondanunk, hogy ezen tekintet sokkal fontosabb előttünk, mint az, hogy, mitől egyedül állíttatik függni a monarchia biztonléte, a közös hadsereg intézménye továbbra is fenmaradjon; ki kell jelentenünk, hogy Magyarország fog gondoskodni saját hazájának éB trónjának megvédéséről, mint arról, hogy szövetségének eleget tegyen; de akarja azt tenni azon módon, hogy ne járjon ugy, mint azon gyenge termetű emb r, ki oly nagy fegyverzetet vesz magára, hogy annak súlya alatt összeroskad; meg kellene mondanunk, hogy a monarchia biztonságának ezen állítólagos követelménye és Magyarország pénzügyeinek rendezése és ezzel közvetlenül Magyarország anyagi boldogulása incompatibilis két dolog: vagy, vagy. Ha ő Felségének szivén fekszik, a mint meg vagyunk győződve, hogy szivén fekszik, hogy Magyarország pénzügye rendbe jöhessen, hogy az ország boldoguljon; ha szivén fekszik az, hogy a birodalomnak fele elérje a fejlődés és polgárisodás azon fokát, melytől egyedül függ, hogy e birodalom fenállhasson és rendeltetésének megfeleljen: akkor el fogjuk érni azt, a mi egyszersmind önállóságunk és függetlenségünk legfőbb feltétele, Magyarország hadügyi önállását; elfogjuk érni azt, hogy a hadügy kérdésében milliókat, igen sok milliót megtakaríthatunk. Meg kellene mondanunk a válaszfeliratban végre azt is, hogy Magyarországra nézve a bankkérdés, mint különösen a vámkérdés megoldása egyenesen életkérdés; mert akár financziális tekintetből, akár azon tekintetből, hogy ez országban az ipar meghonosulhasson és kifejlődhessen és a nemzet gyarapodására kellő befolyást gyakorolhasson : ezen kérdésnél egyátalában boldogulni nem lehet. A mostani állapot az, hogy két oly ország képez közös vámszövetséget, melyek egyikében, nagy mérvben ki van fejlődve az ipar, a másiknak pedig semmi ipara nincs. Ez valóságos képtelenség. Igenis képezhettek vámszövetséget Németországban, mert azon országoknak, melyek egy közös vámterületben egyesültek, egyenlő volt a fejlődési fokuk; ott alig volt más jelentőség, mint a mit a fiscalitás szempontja megkivánt. De ha egyik országnak kifejlett ipara van s a másiknak épen nincs ipara, s ezen két ország egyesül: ez annyit jelent, hogy azon ország, melynek nincs ipai*a, teljesen zsákmánya adja magát át a másik országnak. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ez a legteljesebb colonialis viszony, midőn az anyaország tisztán a mezőgazdasági productióra szorítja a maga coloniáját, oda utasitja, hogy termeljen számára nyers terményeket, melyek feldolgozásán a másik meggazdagszik, és még arra is kényszeríti a coloniát, hogy magát egyedül az anyaországból lássa el. Tökéletesen ez a mi állapotunk. De van egy nagy különbség is a mi állapotunk és más országok colonialis viszonyai közt s ez abban áll: hogy más anyaországok mindig szoktak az államélet föntartásáról, annak költségeinek födőzésóről gondoskodni. Más anyaországok magukra vállalják azt, hogy mind a diplomatia utján, mind pedig háború esetén megvédjék maguk coloniáját és annak költségeivel azon coloniát nem igen szokták terhelni Nálunk másképen van a dolog. Mi nem csak colonia vagyunk nemzetgazdasági tekintetben, de a dualismus és paritás utján egyszersmind egy államtárs vagyunk, és minekünk mint ilyeneknek, nekünk gyengék-