Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-16
16. országos ülés Beptemlier 17. 1875. 109 arról nem tehet, hogy elvégezvén az aratást, megfeszitett, roppant nagy munka után s akkor s később nincs munkája egész télen át ; de ők-e okai ennek ? •— Nem! Okai ennek azok, kik megengedték, eltűrték azt. hogy az ország kivételes állapotban maradjon ; okai azok, kik megfosztották attól, hogy munkássá váljék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az eféle meg nem érdemlett leczkézés helyett, én azt hiszem, az erkölcsiség terjesztése szempontjából sokkal czélszertibb volna, ha önök felülről jó példákkal mennének elő ; mert fájdalom, a mit a felső régiókban lát a nép: annak nagy hatása van rá s az erkölcsiségnek azon hanyatlása, a melyet felülről lát, okvetlenül igen káros és igen megmételyező erkölcseire. Az én t. barátomat, az előadó urat, a kiről tudom, hogy mindazokban a dolgokban, a melyekre vonatkoztam, nem részes: igen kérem, hogy a helyett, hogy eféle morális prédikácziókat intéz a magyar nemzethez, a magyar néphez. méltóztassék befolyását arra forditani, hogv jó példa által legyen a magyar nemzetnek jobbulása. Egyébiránt ugy látom t. ház, hogy épen azon szokásban a magyar népet ily léha. munkátlan, dologtalannak mondani, — mert hiszen ig~en gyakran találkozunk ilyen nyilatkozatokkal,—egy ármányos, furfangos politika van ; ez arra számit, hogy ha majd a kormányoknak jövőre sem fog sikerülni, hogy eljárásuk által hazánk állapotán segitsenek: mindég kész mentségök legyen, hogy megtettünk mindent, de ezzel a léha néppel nem lehet boldogulni. Nagyon kényelmes politika lenne az uraim, ha sikerülne ezen népet országszerte ilyenné tenni; de nem odáig van a dolog. A nemzet állapotainak javítását, gyors orvoslását várja azoktól, a kik élén állanak, a kiknek a hatalom kezökben van és a mi különösen a t. kormánvt és a most mi többségben lévő uralkodó pártot illeti : önöktől épen magát a honmentést várja a nemzet, mert önök erre vállalkoztak, ez volt oka azon pártalakulásnak , mely a múlt országgyűlés alatt létrejött, ez volt oka annak, hogy félre tették, szegre akasztották azon elveket, melj^ek a korábbi párt alapját képezték. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A hol ily nagy dolgok történnek: ott nagy komoly okoknak kell fenforogni. Ezen feladatokat nem oldhatja meg a nemzet az által, hogy aprónként fog erkölcseiben emelkedni, ezeket a kormánytól, azoktól várja, kiknek az ország, a nép sorsa hatalmukban van. (Igazi Ugy van! a szélső baloldalon.) Mint mondám t. ház, ő Felsége nézetem szerint, miként a trónbeszédből kilátszik, nincs kellőleg értesítve a haza állapotáról és azért szükséges, hogy a képviselőház pótolja ezen hiányt; maga mondja meg ő Felségének: hányadán van az ország, milyen az állapota. Ily komoly helyzetben a kormánynak egy országgyűlés kezdetén, melyre igen nagy feladatok megoldása vár: nézetem szerint nem szabad titkolni a viszonyt, a nép és fejedelem közt, nem szabad mystifíkálni a törvényhozás különböző faktorait s azért az én óhajtásom az volna, hogy mindenekelőtt mondjuk meg ő Felségének azt, hogy Magyarország nem képes megfelelni azon terheknek, melyeket az ] 867-diki országgyűlés elvállalt. (Igaz! Ugy van! a szélső bal felől.) Csalhatatlanul bizonyítják ezt a lefolyt nyolez év igen szomorú tapasztalatai. Azt fogják talán önök mondani, hogy nem az 1867-iki kiegyezési törvények, hanem főképen a nemzetnek saját mulasztásai és a nyolez évi gazdálkodás legfőbb okozói ezen bajnak. De hát ki mondhatná t. ház , hogy Magyarországnak nem kellett volna vasutakat építeni; ki mondja, vagy ki mondotta e házban, hogy közlekedési eszközökről gondoskodni és pedig nagy mértékben gondoskodni életszükség? És vegyük sorba azon beruházásokat, melyeket a nemzet a lefolyt korszak alatt tett : vajon van-e azok közt egyetlen egy olyan található , melyről azt lehetne mondani, hogy haszontalan ; vagy szükségtelen'? A kifogás, a mit e tekintetben ellene tettünk, ekkoráig — és a mit ismétlünk most is — az: hogy nem aképen létesíttettek mind ezen dolgok, amiképen létesíttetniük kellett volna; a kifogás az, hogy rohamosan épültek a vasutak; a kifogás az, hogy nem egyedül az ország érdekeire, hanem más mellékérdekekre való tekintettel épültek; a kifogás az, hogy azok financzirozása nem aképen történt, a mint történnie kellett volna; hogy egyátalában nem tartatott meg ezen beruházásoknál a kellő egymásután, nem vétetett tekintetbe az ország pénzereje. De azt, hogy az országnak szüksége volt a beruházásokra és szüksége volt ezen intézkedésekre: azt tagadni nem lehet és jövőre sem lehet azokat elkerülni, ha csak nem akarunk a polgárosodott nemzetekkel való haladásáról lemondani. Egyébiránt bármi lett volna a dolog oka, a baj meg van, azt orvosolni kell. Én azt hiszem, a nemzetnek azon jogát, hogy bajain segítsen, hogy ügyeit rendezze, pénzügyeit rendbehozza : ezen jogát tőle senki el nem veheti, a nemzet ezen jogáról nem lehet azt mondani, hogy „verwirkt" mint egykor alkotmányáról mondták; életfentartásának jogát fen tartja a nemzet minden körülmény közt, bárminő áldozatot kívánjon is tőle. Mondjuk meg ő Felségének továbbá ezt illetőleg, a mennyiben áldozatkészségről van szó, hogy Magyarországon most is túlságos nagy az adó, hogy azt felemelni nem lehet. Mondjuk meg, hogy micsoda eszközökhöz kénytelen nyúlni
