Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-16

106 16. országos ülés ssptember 17. 1875. politikájában is megtaláljuk ezen sajátságos theoriákat és mindenekelőtt azon régi és többször ismételt felfogást, mintha a külügyi kérdésekben csakis a rokon- és ellenszenvet kellene követni. Pedig épen ellenkezőleg áll a dolog. Ha valahol: itt van az érdekek, az állam érdekei szigorú fczemmeltarlágának helye. Táplálhat valaki rokonvagy ellenszenvet rögeszméi, azon szálak szerint, melyek érzelmeit ide vagy oda fűzik. De a ki félreismeri, hogy külügyi kérdésekben az állam iegfőbb érdekei döntők, a kinek szemében nem ŰZ országnak biztonsága, az állam méltósága a fődolog, vagy a ki ezekről subjectiv nézetek kedveért megfeledkezik: az minden lehet, csak nem államférfi és megbízható polgár. (Helyeslés.) Nekem ugy látszik, hogy a t. képviselő ur értesülései, melyek után a keleti politikában elindult és melyekkel Berlinen és Péterváron át kalandozott, jellemüknél és egész analógiájuknál fogva ugyanazon forrásból erednek, a melyből a Ragusából. Kattaróból, Trebinjébffl és Belgrádból keltezett hirek származnak, a melyek addig kürtölték az ineurrectiónak győzelmeit: mig Európa az insurrectió létében való hitét is végkép elvesztette. De valóban, nehéz komolyan venni a t. képviselő ur állításait, midőn oly — alig tudok más szót erre találni, — képtelen dolgot mond, minthogy a kttlügyministerium kürtölné, hogy megbizás folytán cselekszik így, vagy amúgy. Nem érzi-e a t. képviselő ur, hogy egy nagy államról, — mert azt talán csak tagadni nem fogja, hogy e monarchia nagy állam — ilyest mondani, mily üres hitegetés ? nem látja-e át állításainak erkölcsi lehetetlenségét? Nem érzi a t. képviselő ur, hogy mindnyájunknak ezen önkényes ráfogásokat minden kritika, minden czáfolat nélkül egyszerűen vissza kell utasítanunk, mint oly valamit, a nii képzel hetién; mint oly valamit, a mit addig, mig államférfiú áll egyátalán ezen állam élén: egyátalában elhinni senkinek Bem lehet. (Helyeslés.) Valóban, csak egy komoly oldala van a dolognak s tz az, hogy azoktól származnak ezen hirek, a kiknek egyedül válhatnak hasznára ; hogy azoktól eredhetnek csupán az ilyen hitegetések, a kik ott is, a hol békéltetésről van szó: konkolyt iparkodnak hinteni; a kik ott, hol az európai államok a baj forrását kiapasztani törekszenek : a tüzet szítják és nem átalnak másokat a veszélynek kitenni, midőn tudják, hogy reményt nem nyújthatnak s jjedig oly veszélynek, a melynek magunkat kitenni egyátalában hajlandóknak nem mutatkoznak. (Élénk helyeslés.) Hufz évi tapasztalatra hivatkozott a t. képviselő ur arra vonatkozólag, hogy Törökországban nincs remény az állapotok közvetlen békés javitására. Mi nem húsz, de 200 évi tapasztalatra hivatkozunk, másra nézve, arra ugyanis, hogy a külügyi dolgokban azok látnak leghomályosabban, hogy idegen államok alattvalóinak azok a Jegroszabb tanácsadói, a kik saját bazájok iránti viszonyaik tekintetében sem tudtak soha tisztába jönni és soha sem tudták polgári kötelességüket kellőleg felfogni. (Atalános helyeslés és taps.) De, t. ház! hiszem, hogy Polit képviselő ur előadásának további czáfolata talán nem is szükséges, talán fölösleges; hiszen mindenki előtt magától is felvillant azon egyszerű gondolat-sor, melynek kifejezést adni bátor voltam (Helyeslés.) Hogy előadásom fonalára visszatérjek, igazolja a ministerium eljárását a trónbeszéd és a ház eljárását a felirat tekintetében, mindenek fölött azon államférfiú kijelentése, kinek távollétéért sorainkból az alkotás pillanatában csak azon igéret ád kárpótlást, melyet a tegnapi napon tőle nyertünk és azon tudat, hogy a veszteségekért, melyet ő és pártja, — s megvallhatorn, sokan a mi pártunkból is — fájlalunk : nem a mi kormányunk és nem a mi pártunk eljárása felelős (Helyeslét.) Megvallom, hogy tegnap bizonyos kíváncsisággal vártuk sokan nyilatkozatát; hiszen tudtuk, és erről beszédben is értesültünk, — hogy nem helyesli egészen azon nézetet, mely szerint a kormány indittatva érezte magát, programmját majdan törvényjavaslatai által körvonalozni és jelezni; azt vártuk, hogy ezzel szemben legalább körvonalozni fogja ő azon épület tervrajzát, melynek kedveért a mi pártunk szerény hajlékát elhagyta. Ezen kíváncsiságunkban, megvallom, némileg csalódtunk; csalódtunk egyébiránt nem kellemetlenül; hiszen csakis szerencsét kívánhatunk magunknak, ha a parlamentalis élettel és a parlamentalis élet követelményeivel oly hosszú tanulmány és oly alapos tapasztalat után megbarátkozott kiváló államférfiú, mint ő, még tactikánkat e tekintetben is helyesli. Reánk nézve e tudat mindenesetre csak könnyíti bevárását azon időnek, midőn a kormány javaslatai előttünk fognak feküdni. (Helyeslés a középről.) A mi a felirat részleteit illeti, nem kívánom azokat commentálni. Azt hiszem s abban bizom, hogy ez iránt a kormány előterjesztései teljes magyarázattal fognak szolgálni. Remélem s azon bizalommal vagyok, hogy ezen előterjesztések nemcsak egyes intézkedéseket fognak tartalmazni; hanem egyszersmind azon egész utat is kijelölik, melyen Magyarország regenerátiója e törvényhozás által eszközölhető lesz. Ezen bizalommal a válaszfeliratot ugy, a mint van, elfogadom. (Elénk helyeslés és tetszés a középen.) Mocsáry Lajos: T. ház! Nem akarok azon tárgyaknak bővebb taglalásába bocsátkozni, me-