Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-16

16. országos ülés »eptember 17.1876. JQ7 lyek az előttem szólott t. képviselő társam beszédének legnagyobb részét képezték, sőt óhajtanám, hogy ezen tárgy, tudniillik a nemzetiségi kérdés ez alkalommal bővebben ne feszegettessék. Ennek helyében bátor leszek szorosabban a tárgyhoz tartani magamat, elmondani röviden azon okokat, melyeknél fogva a bizottság válaszfelirati javaslatát részemről el nem fogadom. (Halljuk.) Nem fogadhatom el a válaszfelirati javaslatot: mert nézetem szerint hazánknak állapotát, illetőleg nem mondja meg az igazat ő Felségének; nem önt tiszta bort a fejedelem poharába. A bizottságnak igen t. előadója azzal indokolja azt, hogy oly szófukar a válaszfelirat, hogy normális viszonyok közt élünk, ilyen viszonyok közt a felirat nem szükség, hogy egj^éb legyen, mint a trónbeszédnek egyszerű paraphrazisa. T. barátom normálisnak mondja az országnak azon állapotát, miszerint már évek óta egy nagy, körülbelől 30 millióra menő defiezitünk van; normálisnak mondja azon állapotot, miszerint az ország erejét meghaladó terhek alatt nyög, melyek csak a legszigorúbb eszközökkel hajthatók be; normálisnak mondja azon állapotot, hogy az állam csaknem uzsorás kamatokkal szerzettt kölcsönökkel birja fentartani fizetésképességét; t. barátom nem lát abban semmi az államéletben különösen kidomborodó tényt, hogy ez országgyűlésnek lesz feladata intézkedni 10 évre kötött szerződésekről és sok más nagyfontosságú kérdésekről, melyek az országgyűlésnek specziális feladatát képezik. Én ezeket elég fontosaknak tartom arra, hogy igen sok mondani valónk legyen Ő Felségének. Annyival szükségesebbnek tartom azt t. ház, hogy ezen ház igen is megmondja ő Felségének világosan, hogy milyen az ország helyzete és körvonalozza legalább nagyban azon nézeteket, melyek szerint a hazának nagy bajain segíteni lehetne: mivel én ugy látom, hogy ő Felsége nincsen kellőleg értesitve az ország állapotáról. Hogy ő Felsége nincsen kellőleg értesitve az ország állapotáról: ennek világos tanúsága maga a trónbeszéd tartalma az én nézetem szerint. A trónbeszédben ki van fejezve azon nézet, hogy legfőbb szüksége hazánknak az, hogy pénzügyei rendeztessenek. Tökéletesen igaz; de már arra nézve, hogy micsoda eszközöktől lehet várni ezen nagy eredményt, tudniillik Magyarország pénzügyi rendezését, olyanokat tartalmaz a trónbeszéd, hogy ha ezek körében marad pénzügyeinek rendezése, ezen eszközöktől várni ezen rendezést nézetem szerint egyátalában nem lehet. A trónbeszéd kiemeli azt, hogy a monarchia biztonságának követelményei elutasithatlanok. Ertjük, hogy mit ért ez alatt a trónbeszéd ezen passusa. Azt mondja, a mi mondatott már 1865 és 1872-ben is, hogy tudniillik a monarchia nagyhatalmi állása azon elutasithatlan feltétel, mely előtt minden más tekintetnek hátrálni kell. Azt mondja, hogy a közös hadsereg, a melytől feltételeztetett ekkorig egyedül a monarchia fenmaradása : ez oly nenyulj' hozzámot képez, melynek létszámát, melynek szerkezetét megváltoztatni nem lehet. Én a trónbeszédnek ezen passusát másképen értelmezni nem tudom. Továbbá a trónbeszéd csak ugy elsikamlik a bankkérdés felett. Csak mint egy zugába rejt egy életkérdést, tudniillik a vámkérdóst. Az egyedüli, a mi ki van emelve: az a közigazgatási és törvénykezési reform, valamint a nemzet áldozatkészségére való hivatkozás. Igaz, hogy említve van az is, hogy hitelviszonyainkat emelni kell, igaz, hogy a trónbeszédben ki van mondva az is, hogy az ipar és kereskedés érdekeit elömozditani szükséges; de különösen mondatik ezekre nézve is az, hogy ezek szorosan vannak összefüggésben a közigazgatással és a törvénykezéssel, ugy hogy ezeknek előmozdítása különösen függ a közigazgatási és a törvénykezési reform kellő elintézésétől ugy, hogy ha szorosan vesszük e trónbeszéd valódi tartalmát, ha tekintetbe vesszük azt, hogy csak felületesen emliti azt, mit különösen hangsúlyoznia kellene : akkor a trónbeszédből az látszik ki, hogy Magyarország pénzügyeinek rendezése egyrészről a közigazgatás és törvénykezés reformjától, másrészről a nemzet áldozatkészségétől, vagyis az adófelemeléstől függ; és ha szabad bizonyos tekintetben ugy tekinteni a trónbeszédet, mint ez már több részről megjegyeztetett, mint a kormány programmszerü nyilatkozatát: akkor megvallom, hogy némüleg eltérő nézetben vagyok saját pártom több t. tagjától és eltérő nézetben vagyok b. Sennyey Pál igen t. képviselő társamtól is, a ki azt monda, hogy hiába vártuk a trónbeszédtől azt, hogy a t. kormány programmját elő fogja adni ez alkalommal, hogy el fogja mondani ez alkalommal, hogy miként kivan az ország nagy bajaiban intézkedni. Én azt hiszem, hogy ezen trónbeszédben megvan a kormánynak programmja; igaz oly programm, melytől fájdalom, az ország bajainak orvoslását nem várom, E szeiánt a kormány programmja abból áll, hogy javaslatokat fog előterjeszteni, a mint az mégis van igérve a trónbeszédben, hogy számos javaslatot fog előterjeszteni — a közigazgatás és törvénykezés javítására nézve; hogy szándékozik igen sokat tenni mindenben, a mi az ország állapotát, közigazgatását illeti; hogy összevágó intézkedés utján az államélet iniuden ágaiban átalában emeltessék az ország állapota; de ezenkívül egyéb nincsen s ez az utolsó menekvés, mint a nemzet áldozatkészségére való hivatko14*