Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-16
16. országos Illés september 17. 1875. 102 felekezeteknek ugy egymáshoz, mint az állam hoz való viszonyát és sértetlenül hagyja minden egyháznak önkormányzati szabadságát: akkor egyszersmind megkívánhatja mindenki, hogy minden hatalom sértetlennek és szentnek tartsa szintúgy az állam fenségi jogát. A házassági ügy legczélszerübben a kor szabad szellemében fejthető meg S itt már én is megvallom, hogy igaz az, hogy az élet szükségei szerint kell ezt tenni s ezek a kötelező polgári házasság behozatalát követelik. Ug} r anazért én Móricz képviselő ur érvelését teljességgel nem értem. O határozottan kijelentette, hogy elvileg helyesli a kötelező polgári házasságot és ezen ügynek legjobb s legczélosabb megfejtésének tartja: s mégis a facultativ polgári házasságba adja szavazatát bizonyos tekintetekből, a melyeket én itt nem ismétlek. O egyik kézzel elveszi azt, a mit a másikkal adott. En nem vagyok arra feljogositva, t. ház, hogy itt valamelj felekezet, vagy valamely felekezeti papság nevében szóljak; de miután t. képviselő-társam ezt tette: én is feljogositva érzem magamat, hogy egy tényt felsmlitsek, a melyet ő is tud s a melynek talán részese is volt. A magyarországi református egyház legtekintélyesebb tanácsa, az úgynevezett egyetemes értekezlet, az egyházkerületek ezen főhatósága egyhangúlag és ünnepélyesen kijelentette, hogy a kötelező polgári házasságnak behozatalát szükségesnek látja. T. ház! Ha egy ily nagytekintélyű egyházi tanács kimondja ezt: bizonyosan mindenki elhiheti, hogy arra igen nagy oka volt, melyet nem akai'ok itt fejtegetni. De mutatja egyszersmind, hogy ezen vallásfelekezetek a vallás sérelmét nem látják a kötelező polgári házasság behozatalában ; mert a vallás etnikai részében s a vallásos érzet csak akkor lesz megsértve, hogy ha oly két külömböző természetű házasság állíttatnék egybe, milyet Móricz képviselő ur javasolt; s én igen sajnálnám, ha a kormány is ily véleményben volna s a képviselő ur ezt tolmácsolta volna s azért kérem őt, az életszükséglet követelményeinek nevében, hogy a 12-ik órában is változtassa meg véleményét; annyival inkább, mert méltóztatnak mindnyájan jól emlékezni, hogy a múlt országgyűlésen az egész ház mily osztatlan helyesléssel fogadta igen t. Deák Ferencz ur nézeteit, a ki az átalános vallásszabadság és kötelező polgári házasság mellett szólott és el is határozta és kiadta a ház az egyházjogi bizottságnak, hogy ezen elveket tartsa szem előtt_ Az egyházjogi bizottság elkészítette munkálatát s az kiadatott az illető szakministernek, hogy a törvényjavaslatot ezen szellemben készítse el. Tudom én azt, t. ház, hogy e javaslat minket most nem kötelez; de szeretem hinni azt, hogy a múlt országgyűlésnek ezen határozatát a jelen országgyűlés és a kormány is szent örökségként fogja átvenni s azt szabad szellemben fogja kifejteni és megoldani. Különben is, t. ház, mikor az állam a házasságkötést kezébe veszi: akkor csak azt vette kezébe, a mi az idők folyamában az egyház kezébe ment át, nem mondom ragadmányképen, hanem megbízás utján. És meg vagyok győződve, hogy igen sokáig ott maradhatott volna: ha a házasulandó felek szabad akarata és lelkiismerete mindenkor sz<mt és sértetlen lett volna. Hogy pedig a kötelező polgári házasság intézménye által a házasság ethikai oldala nem sérül: szabad legyen nekem a per excellentiam katholikusoknak nevezett államokra s az azokban uralkodó gyakorlatra hivatkozni. Az élet, a gyakorlat azt mutatja, hogy alig van valaki, a ki az ily házasság megkötése után, a vallásos áldást is ki ne kérné: mert szerintem a vallásos érzelem igen mélyen van az emberi szivbe gyökereztetve s azt az ily intézmények ki nem irthatják. T. ház! A királyi trónbeszédben csak az van felemlitve, hogy gondoskodni kell a nép szellemi mivelődéséről; de én azt hiszem, hogy az magában nem elég a nevelés és oktatás szent ügyének felkarolására. Tudom én azt, hogy az állam igen nagy bajban van; de bármily nagy bajban legyen is: egy pillanatig sem szabad ezen nagy ügytől figyelmét elvonnia a képviselőháznak. De külömben is jelenleg nem annyira nagy beruházásokról van szó, mint inkább a függő kérdések elintézéséről és a létező intézetek tovább fejlesztéséről ; mert hogy egyebet ne említsek, csak azt hozom fel, hogy mióta van már függőben a középtanodák szervezetének és reformjának ügye? ezen késedelem pedig káros hatással van a népre, de káros magára a parlamentalismusra is, mert az idő halad és követeli, hogy a tanintézetek körül koronkint üdvös reformok létesíttessenek és ha a törvényhozás e tekintetben nem intézkedik : akkor a kormánynak, a szakministernek kell rendeleti utón intézkedni, a mint már meg is történt; ez pedig minden más lehet, de nem parlamentális eljárás. Nem hozok fel példákat, mert azok gyűlöletesek; nem is akarom vádolni a ministereknek, szerintem Í3 igen tiszta és jó szándokát. A királyi trónbeszéd arra is fölhívja az országgyűlés figyelmét , hogy a közigazgatást javitni és rendezni kell; azt mondja: „öbszhangzásba kell hozni a közigazgatás különböző ágainak működését." Megvallom , nem ismerem a kormánynak e tekintetbeni nézeteit, törvényjavaslatát; találgatni pedig teljességgel nem illik, nem ide vdó; ugyanazért én is csak átalánosságban fejezem ki e tekintetbeni meggyőződésemet és azt mondom, hogy a legszélesebb alapra
