Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-16

J02 16. országos ülés september 17. 1875. T. ház! Ha az ország bajain segíteni akarunk s az államháztartás sulyegyenét helyreállítani kívánjuk: szerinte miűindenekelőtt szükséges, UJ' jövedelmi forrásokat nyitni s e tekintetben az ország jól felfogott érdeke az önálló vámterületre és önálló kereskedelmi politikára utal bennünket. Olyan igaz ez, hogy még a vámközösség védői is kénytelenek voltak átalánosságban ennek igazságát bevallani, midőn azt mondták, hogy a kül'in vámterület mellett gazdag jövedelemforrása nyílnék az államnak, egyszersmind hatalmas lendületet nyerne az ipar-, kereskedelem- és földmivelés; de hozzá teszik, hogy a politikai tekintetek és érdekek méltányos és kölcsönös kiegyenlítése mégis a vámközösségre utal; mintha a haza érdeke kizárna a más államokkal kötendő vám- és kereskedelmi szerződéseknél az érdekek méltányos, kölcsönös kiegyenlítését! hanem igenis átka ez azon kényszerhelyzetnek, melybe az országot sodorta. Hogyan kössünk mi olyan vámés kereskedelmi szerződést Ausztriával, a mely neki bizonyos kedvezményeket biztosítson ellenkedvezmények fejében, a mikor nincs meg országunknak önálló közgazdasági élete, nincs meg teljes rendelkezési joga? Mi azt tanultuk a nemzetek életéből, hogy mindenkor azon állam veti igája alá a többit, a melynek sikerült iparát, kereskedelmét önálló kereskedelmi politika alapján szerencsésen kifejleszteni. Az ily országnak sikerül végre is mindig hatalmi körébe vonni a gyengét, tartományává, sőt mondhatni gyarmatává tenni az erőtlent, melyet kénye-kedve szerint kizsákmányolhat. Ennek alkalmazását a t. házra bízom. A mit Móricz Pál igen t. képviselő ur mondott, — az önálló vámterület ellen, hogy tudniillik a külön vámvonal őrzése aligha fel nem emésztené annak pénzügyi jövedelmét; ezt érvnek teljességgel el nem fogadhatom; mert azt tartom, hogy qui multum probat, nihil probat; hanem ennek ellenében kénytelen vagyok kijelenteni, mint meggyőződésemet, hogy sikerüljön bár a vámszerződést Ausztriával a legkedvezőbb feltételek mellett újra megkötni; de egyet nem fog eszközölhetni senki, hogy az önálló vámterület kezelése az Ausztria és Magyarország közti kereskedelmi forgalomnál reánk nézve jövőben is oly meddő, oly gyümölcstelen, • mondhatni oly kártékony ne legyen, mint eddig volt. Ha a hitel- és pénzügyet akarjuk rendezni, itt ismét a nemzeti és önálló jegybankra vagyunk utalva. Ez van hivatva arra, hogy hitelviszonyainkat javítsa, ez van hivatva arra. hogy olcsó,biztos hitellel segélyére jöjjön a kereskedésnek, iparnak és földmivelésnek; de félő, hogy itt is neoi az ország hitelszükséglete lesz mérvadó ; hanem az üzleti érdekközösség, és azon oraculumszerü nyilatkozatok a magasabb politikai tekintetekről, melyek oly sokszor hangzottak a nemzet fülében, hogy végre kénytelen lesz elhinni, hogy csakugyan vaunak a haza érdekeinél magasabb érdekek, melyek előtt azoknak háttérbe kell szorulniuk és melyeken még a kormány befolyása és ereje is megtörik; vagy azon meggyőződésre kell jutni, hogy csakugyan államiságunk és parlamentalismusunk nem komoly. Ha az államháztartás sulyegyenét akarjuk helyreállítani, a kiadásokat kell mérsékelni s itt azonnal és önkényt élénkbe ötlik az önálló hadügy és a nemzeti véderő szervezése; mert, t. képviselőház ! eddig is ezen Moloch-nak áldoztuk fel az állam jövedelmeinek legnagyobb részét. S jövendőre is lehet-e reménylenünk a jelen hadügyi szervezet mellett azt, hogy nem hogy a közösügyi költségek és terhek megszűnnek, hanem hogy a közösügyi költségek, terhek viselésének aránya kedvezőbb lesz ? Lehet-e reményleni azt, hogy a jelen hadügyi szervezet mellett, a hadügyre költött számos milliók részben visszatérjenek, az ország müiparának, kereskedelmének és földmivelésének javára ? Azt hiszem, ezen az utón az államháztartásnak sulyegyenét helyreállítani nem lehet. Mindezen feladatok, t. ház, oly szorosan függnek együvé, mint ok s okozat; nem kerülhetünk ki előlük', akkor, midőn minduntalan előtérbe lépnek követelőleg, hogy a nemzet érdekei szerint fejtessenek meg s ha nem fejtetnek meg: akkor a legégetőbb reformkérdéseknek megfejtése, ha nem is teljes lehetetlenség, de nehézzé tétetik. Pedig, ha a királyi trónbeszád nem figyelmeztetett volna is arra, hogy reformokra van szükségünk: önmagunk is látjuk és tudjuk azt. Ezek közül némelyekre is Csak igen röviden akarok reflektálni, A vallás és házasságügyi kérdésnek meg kell oldatnia. Azt mondja a királyi trónbeszéd és pedig az életszükségletei által előirt módon. Kénytelen vagyok kimondani, hogy ily tágas kifejezést keresve sem találhattam.; ebbe liberális, konservativ egyiránt beillesztheti a maga gondolatát, csak próbálja meg. De nekem reményem van, hogy a szabadelvű kormány és annak pártja, szabadelvű szellemben fogja ezen kérdést megfejteni. S ideje is t. ház, hogy az egyházjogi és egyháztársadalmi függőben levő kérdések megoldassanak, még pedig a szabadság, jogegyenlőség és testvériség szellemében, nehogy ezek is gordiusi csomóvá váljanak, a melyet majd többé nem lehet felbontani, hanem csak ketté vágni. Tudom, t. ház, hogy nincs tárgy, melyhez oly gyöngéd kézzel kellene nyúlni, mint a vallás és egyházügyi kérdéséhez, mert az a lelkiismeret dolgába vág; de midőn az állam kiszabja törvények által a határt, megszabja az egyház-