Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-387

387. országos ülés kártalanítást alaposnak mondotta, mivel azt meg­vizsgáltam, s az nézetein szerint jogi alappal nem bir. Tehát ez iránt sem szükséges további intéz­kedés. A magyar keleti vasút ügye, a mint méltóz­tatnak tudni, bizottságilag a házban is tárgyaltatott. Ezen ügy bonyolultságát bizonyítja az, hogy maga a bizottság két éven keresztül foglalkozott vele. Midőn a bizottság munkálkodása majdnem végét érte: a keleti vasúti társulat egy 18,925.365 frtra terjedő követelést jelentett be. Ezen ügy tehát egy­részt nagyfontosságánál fogva, másrészt azért is, mert egyátalában nem is valószínű, hogy ezen ügy a jövő országgyűlés összejötte előtt annyira tisztáz ­tassék, hogy ebben intézkedni lehessen : a kormány véleménye szerint a fölhatalmazásból kihagyandó volt, mivel ez valószínűleg, sőt bizonyosan akkor fog elintéztetni, mikor már az uj országgyűlés együtt lesz. így tehát a kormánynak ezen ügynek időközi elintézhetésére nincs szüksége, mivel akkor törvény által fogja azt a törvényhozás elintézhetni. Tehát ez is kihagyandó a fölhatalmazás keretéből. Továbbá kihagyandó még a károlyváros-fiumei vonal építésére nézve az ország ellen támasztott 17,504.949 forintnyi összeg, a mely szintén oly összeget képez, hogy az uj országgyűlésig nehezen lesz ez ügy elintézhető még sürgősség esetében sem; mert nem rég adatván be a kérvény, annak tárgya­lása meg sem kezdethetett s a kérdés átalában oly bonyolult, hogy annak tárgyalása néhány hónapot vesz igénybe, és igy a kormánynak nincsen fölha­talmazásra szüksége: mivel néhány hónap múlva az országgyűlés is együtt lesz, mely intézkedhetik. Mindezek kimaradván a fölhatalmazásból, to­vábbá, — mint az összeállítás benyújtása alkalmával is kifejtettem, — az első erdélyi vasútnak 2,971.780 forintnyi követelése és az ehhez járuló időközi ka­mat 614.432 forintban még az összeállítás benyúj­tása előtt visszaatasittatván, erre nézve sem szük­séges fölhatalmazás. A fölhatalmazás tehát a következő öt vasút­vonalra szorítkozik, nevezetesen: a magyar észak ­nyugoti vasútra, a mely, mint méltóztatnak tudni, nem épült ki, a melyre nézve azonban az illető vállalkozók síneket és más az építkezéshez szükséges eszközöket beszerezvén, és oda szállitván, miután megszűnt az építkezés : ennek következtében az állam ellen kártalanítási igénynyel léptek föl, mivel ez által a vállalkozóknak oknélküli kiadás okoz tátott. Miután azonban igényök nem fogadtatott el, az illetők arra kívántak szorítkozni, hogy legalább cautiójok adassék vissza, mint hogy az építkezés nem az ő hibájok miatt maradt el. Ezt jogosan vélik követelhetni, különösen akkor, midőn 3,283.241 forintra menő káruk van. május 10. 1875. 85 Ennek tehát alaposabb és részletesebb nieg­birálása szükségessé fog válni, és azon esetre, ha csakugyan nem oka az illető társulat, hogy nem létesült a vasút, hanem a kormány, a mint a jelen­legi adatokból látszik, ezt a vasutat kiépítendőnek nem vélte: azt hiszem, hogy nekik visszaadandó lesz az ő saját pénzük, melyet eautioként letettek, s mely összeg 650.000 forintot tesz, s jelenleg in natura azért nem adható vissza, mert a költségve­tésben erről intézkedés nincs. (Derültség.) Tehát erre fölhatalmazás kell. Ez volna az első. A második a miskolcz-diósgyőri vonal, mely­nek véglegesen lett összeszámolása szerint még 27.600 forint fizetése van az építészek irányában, mely szintén azért nem fizethető ki, mert nincs-meg­szavazva a kellő hitel a költségvetésben. Tehát föl­hatalmazás kell, hogy ez födöztessék; mert máskép nem fizethető ki. A harmadik a kassa-oderbergi vasút, melynek eredeti követelése 8,664.727 frt volt; ezen köve­telés azonban nagyon lényegesen alászállt, annyira, hogy a két állam irányában: minthogy ez keresztül fut mindkét állam területén, harmadfél millióval szállott alá és csak azért nem intéztetett el, mert a két államnak egymás közt meg kell ál'ap nini arra nézve, hogy melyik államot mennyi terheli e visszafizetendő összegekből. Ez valószínűleg a leg­közelebbi időben tisztába fog hozatni, és azon esetre a Lajthántuli államok a magok részét, Magyarország pedig a maga részét fizetni lesz köteles. E kérdés annál inkább sürgős, mert a mint a kormánynak tudomására jutott: e vasút vonalán még a földkisa­játitások sincsenek teljesen kielégítve; de magának a társulatnak is bonyolódott ügyei vannak, melyek zavarba hozhatnák ezen aránylag az egész vállalat­hoz nem is oly nagy összeg miatt. Ezt tehát most a kormány a fölhatalmazásba fölveendőnek vélte. A negyedik a miskolcz-bánrévi vonal, melynél az építkezésekből az állam ellen 146.026 forintnyi követelés intéztetett; erre nézve azonban már eddig is mondhatom, hogy ez összeg lényegesen alászállt magának az illetőnek lejebb hangolt követelése folytán, melynél tehát ily nagy összegről sem lehet szó. Az ötödik a gömöri vasutak kiegyenlítése, melyekre nézve az állam ellen 1,065.98 3 forintnyi követelés formáltatott; ez ügy ugyan még megvizs­gálva nincs és azt hiszem, hogy ennél szintén igen lényegesen alá fog szállni a követelés, ha ugyan teljesen meg nem szűnik és igy csak annyiban kér a kormány fölhatalmazást, a mennyiben szükséges volna ez ügyet véglegesen, talán csekély összegek­kel kielégitni. A fölhatalmazást a kormányt azért kéri, hogy időközben ezeket véglegesen lebonyolíthassa, hogy ezen vasúti ügyekből, a mennyire lehet, a jövő

Next

/
Oldalképek
Tartalom