Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-382

20 382. országos ülés május 5. 1875. intézmény nem száműzetik a haza területéről; s egyike lévén azoknak, kik czélul tűzték ki magok elébe hazánk jogtalanul föladott függetlenségének visszaszerzésére működni, igenis, tisztelt képviselőház kinyilatkoztatom: miszerint soha azon kormányok részére, melyek az 1867-iki kiegyezkedés alapján működtek, pénzt, illetőleg eszközt arra nézve, hogy önöamagukat s e romboló rendszert föntarthassák, nem szavazok meg ; annyival kevésbé szavavom meg a jelenleg tárgyalás alatt lévő költségvetést a jelen kormány részére, mely kormány tagjai irányában a bizalomnak még utolsó szikrája is kialudt keblemből. De hogy is lehetne bizalommal viseltetnem azon kormány irányában, melynek tagjai között vannak olyanok, a kik, daczára annak, hogy a legközelebb lefolyt nyolcz év alatt folytonosan a közösügyes közjogi alap megszüntetésére működtek : most ugyanazon közjogi alapon kormányt vállaltak. Hogy lehetne bizodalmam azon kormány irányában, a mely a jelenleg tárgyalás alatt lévő költségvetést, a midőn azt a volt pénzügyminister ur terjesztette a ház elé: rosznak tökéletlennek, a hazára nézve károsnak mondotta; most, midőn a pénzösszeg, a mely a költségvetésben foglaltatik, az ő rendelkezésükre szavaztatik meg, ugyanezen költségvetést örömmel fogadják el. Hogyan viseltethetném bizodalommal azon kormány irányában, a mely a legközelebbi múlt években is a létező adókat magasaknak és elviselhetleueknek mondotta; s most, miután ezen adőrnennyiség az ő rendelkezésűk alá bocsáttatik : nem elégszik meg azzal, hogy az előbbi adók szavaztassanak meg, hanem azokat még magasabbra emeli; sőt ujabb adónemek behozatala által az adóterheket súlyosbítja, elviselhetlenné teszi. Nem lehet bizodalmam a jelenlegi kormány irányában, melynek tagjai között többen az ellenzéki padokról néhány hét előtt folytonosan sürgették az önálló jegybank fölállítását; s most, a midőn a hatalom kezeikben van és kötelességük volna valamit tenni annak létrehozására: e tárgyra vonatkozólag mélyen hallgatnak. Nem viseltethetem bizalommal a jelenlegi kormány iránt, mert minden programm nélkül kormányoz, és ezt teszi bizonyosan azért: — legalább én azt hiszem róla, — hogy szélkakas módjára, hol jobbra, hol balra a körülményekhez képest ingadozhasson. Én, tisztelt ház, mint föntebb is emiitettem, a jelenlegi kormány iránt bizodalommal nem viseltethetem/s a tárgyalás alatt lévő költségvetést még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadhatom el; nem annyival inkább, mert a magát szabadelvűnek nevező kormány eddigi működései után arról győződtem meg, hogy e kormány csakis elődjeinek nyomdokait követi, s mert ezen az utón jár el: tőle bazámra nézve, nemzetemre nézve semmi jót, semmi üdvöset nem várok. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Pulszky Ferencz : Tisztelt ház! Bocsánatot kérek, ha más hangon szólok, mint azok, kik előttem szólottak. Nem fogok fölolvasni semmiféle beszédet, hogy arra feleljek; nem fogok fölolvasni semmiféle beszédet, hogy arra, mint tekintélyre, hivatkozzam azok támogatására, a miket mondok; hanem egyszerűen elmondom nézetemet, mint igen sokszor elmondtam, kizárólag azért: hogy tisztázzam egy kissé a helyzetet. (HaMjukl) Ha mi visszapillantunk parlamentalis életünk legutolsó hét évére: azt fogjuk találni, hogy itt elvi különbségek szerint soha nem voltunk fölosztva ; nem volt itt Tory- és Wigh-párt, hanem volt egy más kérdés, mely dominálta az egész helyzetet, s épen ez tette, hogy oly férfiak, kiknek nézetei igen sok kérdésre nézve nagyon eltérők voltak egymástól : mégis mindig egymás mellett voltak, egymással szavaztak. Igen jól tudjuk, hogy az utolsó időkig a közjogi kérdés volt az, mely bennünket két pártra osztott. Voltak igen sokan, a túlsó oldalon, a kikkel én sok kérdésben sokkal inkább sympathiroztam, mint azokkal, a kikkel itt együtt szavaztam s voltak bizonyosan mások is, a kik igy éreztek. (TIgy van!) De mi sokkal fontosabbnak tartottuk a közjogi kérdést, a kiegyezést a koronával, s a szomszéd tartományokkal, a melyekkel egy fejedelmünk van; minthogy ne engedtünk volna kisebb kérdésekben. S azt én nagy szerencsétlenségnek tartottam az országra nézve, hogy az ország két táborra oszlott, s azok, kik természetes vonzódásuk szerint együvé tartoztak: szét voltak válva. Érezte ezt mindenki, érezték azok is, kik akkor, mint ellencink szemközt ültek velünk, s a kikkel most mi igen szívesen szoritliatunk kezet: mert megtaláltuk azt a pontot, a hol egyesülhetünk, még pedig a haza javára. Mi okozta e változást? Okozta az, hogy az ország pénzügyi helyzete olyan volt, hogy annak segítségére csakugyan minden erőnek megfeszítésére van szükség, s ezért azon párt, mely eddig a közjogi kérdést hozta előtérbe: ezt elejtette, letette csak a*ért. hogy egyesüljön a nemzet túlnyomó nagy részével, hogy együttesen segítsenek az égető bajon. Kétséget nem szenved, hogy ez a mi viszonyainkban igen nagy különbséget idézett elő. Én láttam az ilyen eseményeket Olaszországban. Ott kétséget sem szenved, hogy Cavour és a piemonti ministerek igen jól vezették Olaszország dolgait; de mégis azon pillanatban, midőn Toscana hozzájött az előbbi, subalpinai királysághoz : Cavour azt mondta jó barátjainak, kikkel eddig oly szerencsésen vezette Olasz-