Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-382

382. országos ülés május ;>. 1875. 21 ország ügyeit: „be kell állani a kormányválságnak, nektek le kell mondanotok: mert jönnek uj erők, melyeknek helyet kell adni, hogy ők is az összes haza javára működjenek." így történt nálunk is, és ez volt a kormányválság históriája; nem pedig az, hogy uj elvek állották elő. Szükséges volt, hogy azok, kik eddig nem vettek részt a kormányzatban, s a kik ép ugy éreznek, mint mi: oda bevétessenek, hogy uj erők vitessenek be a kormányba; inert mi, — valljuk be őszintén, — mi, a régi párt, kifáradtunk. (Derültség.) Többen meghaltak, mások meg magasabb állásra mentek el: mások meg lejárták magukat, (Derültség.) s igy kifogytunk azon férfiakból, a kik ezen vörös székekre valók/ (Derültség.) És én lelkemből örülök, hogy vannak mások, a kik még meg nem tört erővel oda beülhetnek, a hol idővel szintén le fogják magukat járni. (Élénk derültség.) Ne méltóztassanak ezen nevetni: ez a világon mindenütt ugy van. A ministerre nézve csak két lehetőség van: vagy meghal, vagy lejárja magát. Hogy más vége nem lehet: ez nagyon természetes. (Tetszés.) Hogy az uj állapot némelyeknek közülünk kellemetlen: az bizonyos. Beleélték magukat hét év alatt a viszonyokba, megszokta az egyik rész az ellenkezést ; a másik párt pedig nehezen tudott beleférni az uj keretbe. Elhiszem, tökéletesen igazuk van az előttem szólottaknak, hogy a vidéken még igen sokan lesznek, kik az uj helyzetbe nem tudják magukat ugy beleélni, mint mi itt a nagy városban, hol sokkal magasabb az álláspont, a melyen állunk. Az uj pártalakulás folytán az is megtörtént, hogy néhány jó barátunk, a kiket mi nagyon tisztelünk, kiket ugy jellemük, mint tudományuk és tapasztalataik miatt igen-igen nagyrabecsülünk : elpártoltak tőlünk. Miért? azt még eddig sem tudom; de bizonyára ők sem tudják. (Derültség.) ük azt mondják, hogy programmot kérnek; de minő programmja volt az eddigi kormányoknak? Nem volt semmi programmjtik; (Derültség.) csak az az egy, hogy a közjogi kérdésben bizonyos állást foglaltak. azután időről-időre előléptek törvényjavaslatokkal, a melyeknek némelyikét, az igaz, nem szerettem; de szívesen rászavaztam egész erőmmel: mert nem akartam, hogy az akkori balközép, a mi mostani barátaink, jusson a- kormányra ; (Derültség.) mert oly alapon jutottak volna oda: melyen nem szerettem volna, ha kormányoznák. Most nagyon örülök, hogy kormányra jutottak: mert az ily kérdések talán nem fognak előjönni. Azt mondja tisztelt barátom, hogy bizony sok pecsovics van még a vidéken. Ezt elhiszem, talán köztünk is. Meglehet; én nem tudom; de ő talán jobban ismeri őket, (Élénk derültség.) és meglehet. hogy azok csatlakozni fognak az ő pártjához. Ő, | mint jó barát: igen komolyan figyelmeztette a belí ügyministert a nagy veszélyre, mely ebből szármázhátik. Én nem tudom, hogy miért figyelmezteti ő a kormányt olyannyira azon eshetőségre, hogy eljő azon idő, a midőn ezen tisztelt képviselőtársaink el fognak tőlünk válni. Hiszen ide fognak ülni ő közibök. (Derültség.) Ezen sorokat fogják nagyobbítani úgyis ; hiszen most úgyis kicsi ez a párt. Szeretném, h a nagyobb lenne; de mig oly kicsi, mint most: addig nem kormányképes. (Derültség.) Pedig arra volna szükség, hogy legyen két kormányképes párt, oly párt, mely midőn az egyik lejárja magát: a másik helyébe lépjen, hogy szintén lejárja magát. (Derültség.) Azt látom, hogy ők most ellenzéknek nyilatkoznak ; mint ellenzéknek kötelességük az, hogy a kormányt, a mennyire lehet, nyugtalanítsák és bántsák, — természetesen, tisztességesen fogják bántani, mint gentlemanekhez illik ; •— de parlamenti vitákban különböző fegyvereket használnak. Némelyek bunkót használnak: ez is szabad; sőt nem hiszem, hogy tűszúrásokkal tisztelt barátaim valamire mehessenek. Ezek nagyon is finom támadások, nagyon csekélyek azon sebek, a melyeket ejtenek; már pedig a kormányférfiaknak legelső kötelességük az, hogy vastag bőrük legyen; (Nagy derültség.) mert a kinek nincs vastag bőre: az hamar lejárja magát. Tűszúrásokkal ministert még eddig soha le nem szorítottak székéről. (Derültség.) De hát végre is, mit kérdeznek? mit akarnak tudni? mi az: mire feleletet kérnek? Melyik az a kérdés, melyre, ha felelet nem adatik : veszély lesz, s az ország néni fogja tudni, kivel van dolga? Az, hogy öt, vagy három évig tartson az országgyűlés ? Hogy ez oly roppant nagy elvi kérdés lenne: azt nem tudom. Megengedem, hogy igen sok képviselőre kellemesebb, ha öt évig tart az országgyűlés, mint három évig: ezt elhiszem; de hogy az ország ezzel sokat gondoljon: azt nem hiszem. (Helyeslés-) Ezzel. a kérdéssel nem lehet pártot alakítani. Nem arról van szó, hogy az országgyűlés mily sokáig dolgozik ; de az a kérdés, hogy mennyit és mily jól dolgozik? A másik nagy kérdés az, hogy igen sokan vagyunk, és nem lehetne e számunkból egy harmadot elvenni? Ez azt hiszem, utoljára 200.000—300.000 forint kérdése. Nem hinném, hogy mi, kik sajnos, nemcsak százezreket, de milliókat is megszavaztunk : ezen valami rettenetesen megakadnánk; bár megengedem, hogy igen nagy kellemetlenséget okozunk sokaknak, kiknek elveszszük jogát. Nagyon csodálkozom egyébként, hogy épen e részről hallottam ezen ellenvetést, hol a traditiót, a históriai alapot inkább tisztelik, mint közülünk sokan. Én azt tartom, hogy az 1848-iki alapot, a melyen állunk: nem volna czélszerü sokat változtatni. (He-